Csülkös lencseleves

Szilveszterkor és újévkor is bevethető nagyágyú, mondjuk olyan időigényes, hogy lehet, át is csúszunk vele az éjfélen. Jó hír, hogy bírja az ácsorgást, előre is elkészíthető.

 

A csülök lassan puhul, ez az aranyszabály, amit figyelembe kell venni. (Kivétel: kuktát használók.) Úgyhogy egy grandiózus méretű lábasba tegyük bele a leöblített (kinek-kinek: beáztatott) füstölt csülköt, egy-két hagymával, egész fekete borssal, fokhagyma gerezddel fedő alatt puhára főzzük. Bevett módszer az ellenőrzésre, hogy a csülök akkor van készen, ha „megmozdul benne a csont”, ami ténylegesen igaz, ugyanakkor nagyon komoly égési sérüléseket okozhat a csontforgathatóság gyakori ellenőrzése… Ha a csülök kész, hagyjuk saját levében kicsit kihűlni, majd kicsontozzuk, és rusztikus kockákra vágjuk, bőrős és színhús kockák egyaránt legyenek a végeredményben. A felkockázott csülköt félretesszük.

Tovább…

Káposztás kacsamell

Egymás nyakára hágnak az ünnepek, folyton van valami alkalom, amire főzni és enni kell. Meg persze inni is. Praktikus okoknál fogva nemegyszer érdemes előre gondolkozni, és olyan ételt készíteni, amely még jól jöhet későbbi időpontokban is.

Boldog újvet!

Ez mondjuk nem olyan mély bölcsesség, hiszen ennek alapján fogyasztható egészen húsvétig a karácsonyi bejgli, vagy februárig a habcsók, meg a szaloncukor, ha éppen házilag készül. Érdekes, de a szilveszteri fogások és az újévi fogások jellegükben kissé eltérnek egymástól, noha a két ünnep egybefolyik, éjfélig malacot, meg pezsgős káposztát, valamint virslit és kocsonyát fogyasztunk, éjfél után pedig lencsét, vagy mákot, és józanító korhely levest.

A gordiuszi csomót átvágva készítsünk ezúttal olyan ételt, ami mindkét alkalomra dukál, jól eláll, fölmelegíthető, és a bódult másnapon sem kell nekiállni főzni. Például egy igazán magyaros, csomborral készülő káposztás kacsamellét, velefőtt krumplival.

Az elkészítése egyszerű ugyan, de időigényes. (Mentségére szóljon: több napra készül.) Egy vastagfalú, nehéz serpenyőben füstölt szalonnát pirítunk, ennek a zsírjára helyezzük az egységnyi darabra vágott kacsamelleket, bőrös felükkel lefele. (A bőrt előzőleg bekockázzuk, hogy jobban ki tudják adni magukból a zsírt.) Ha kicsit kiolvadt a zsiradék, és megpirult a bőr, megfordítjuk, és pár percig így is sütjük a húst, majd kivesszük a serpenyőből. Tovább…

Szilveszter előre-hátra, oda-vissza

A vállalhatatlanul mértéktelen, másnap mindent letagadós + megbánós berúgás előtt illik enni is, hogy aztán látszólag kulturáltan lehessen nekilátni az ivászatnak. Nagy-nagy slágerek, és kevéssé ismert feltörekvők egyaránt javasolhatóak a menüsorba.

Minden idők legnagyobb slágere természetesen a bőrös malacsült, persze roppanós bőrrel, citrommal a szájban (ha feje is a nyakán marad…) Nagy vállalás, de bombasztikus siker lehetőségével kecsegtet.

Szilveszteri menü

Ha hiszünk a babonában, hogy kakast nem szabad újévkor enni, mert az hátrafele kapar, akkor hanyagoljuk a coq au vin (vörösboros kakas) elkészítését, de mivel nem hiszünk a babonákban, kifejezetten üdítő, ritkaságszámba menő fogással rukkolhatunk elő. Sokan csirkéből készítik, esetleg tyúkból. Pedig kakasból az igazi. Nálunk idén szintén egy jól bevált, rendkívül egyszerű leves is készül: Tovább…

Virslis kiflis

Ha van olyan szerencsénk, hogy nem mi vagyunk a szilveszteri vendéglátók, és egyúttal valaki meg is hívott bennünket, akkor akár vihetünk is valamit a buliba. (Ha mi vagyunk a vendéglátók, vagy nem hívott meg a kutya se, akkor gondoljuk át antiszociális helyzetünket és szokjunk át egy másik kocsmába.)

Szilveszter, buli

A most bemutatandó étel leginkább a régi pufis-csalamádés hamburger, valamint a vasrúdon kiluggatott óriás kiflis hot-dog vonalba illeszkedik, sőt, mi több, simul bele. Kell hozzá virsli, meg kifli, ha ez megvan, onnantól pofonegyszerű minden. Tovább…

Bőrös malacsült

Bőrös malacsült, párkáp, pirburg. Klassik.

Hentessel sajnos megint nem volt szerencsém, de hát nincs ok a panaszra. Nem kaptam rendes bőrös malachúst, ami erre lenne kitalálva, de volt bőrös oldalas, úgyhogy abból készítettem el. A hentes túlbuzgóságból be is kockázta a bőrt előre, amire kétségtelenül szükség van (én magam is megtettem volna), de túl mélyen vágta be, elvileg úgy kell, hogy csak a bőrt vágja át az ember, az alatta lévő zsírréteg ne sérüljön meg. Mondjuk ezért hentes és nem plasztikai sebész, de legközelebb már én magam vágom (én egyik se vagyok fentiek közül, de még mind a kettő lehetek).

HentesNo, a malachúst alaposan lemosom. Egy serpenyőbe két ujjnyi vizet forralok, és a bőrével lefelé beleteszem a malacot. Lehetőség szerint a húst ne érje a víz, csak a bőrt pároljuk egy jó 5-10 percig. Utána kiveszem, leszárítgatom. A húst alaposan besózom, borsozom, majorannával és fokhagymával bedörzsölöm. A változatosság kedvéért itt meg a bőrt nem érheti a fűszerezés.

Egy tepsibe olajat és sört öntök, mehet rá 3-4 fej mindegy milyenre felszeletelt hagyma, jó sok gerezd fokhagyma. Ebbe állítom bele az oldalast és mehet a sütőbe. Sütés közben sörbe mártogatott szalonnadarabbal kell kenegetni a bőrt, ettől lesz piros és ropogós. (Ez egy elég undi rész, de hát micsináljunk.)

Köret: kevés olajon cukrot karamellizálok, ezen kevés hagymát pirítok, majd ráteszem a csíkokra vágott káposztát (vörös vagy fehér, ízlés szerint). Párolás közben fehérborral és vízzel öntögetem fel, hogy legyen neki leve. Elvileg ez ugye pezsgős káposzta lenne, de ezért az ember nem bont fel egy pezsgőt, pláne ha nincs is itthon, meg nem is szereti. A káposzta párolódik, teszek hozzá egy fél marék köménymagot, amit senki sem szeret istenigazából, de az emésztésnek tényleg jót tesz ilyen káposztás dolgok esetében. A vége előtt kicsivel egy meghámozott, kockákra vágott almát is szétfőzök benne.

Pirított burgonya: értelemszerűen. Na jó: krumplit meghámozom, kockákra vágom, megfőzöm, de csak olyan 90 százalékosra. Ekkor lecsöpögtetem, forró olajon hagymát pirítok, ebbe forgatom bele a krumplikockákat, amíg pirosak, ropogós külsejűek nem lesznek.

Hát így áll össze a dolog.

Kép: LIGC

Puy-i lencsés csicsóka saláta kacsafasírttal

Boldog Új Évet a kedves blogolvasóknak. A szilveszteri menü idén a frissiben megjelent Segal Viktor könyv két receptjére épült. Pontosabban ez már az éjfél utáni, tehát újévi fogás.

Puy-i lencsét még életemben nem vettem korábban, és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a könyvben is puy-i, vagy más zöld lencse szerepel. A Tescoban – mint utólag láttam – épp zöldlencse vásár volt, ha jól láttam 300 ft körül mérték a félkilós csomagokat, így a Puy-i változat ennek tízszereséért kicsit durva, de akkorra már megvettem. Mindegy, egyszer élünk, és sajnos tényleg van különbség lencse és lencse közt. Bár az ember humbugna hinné, de van.

Ráadásul egy húsdarálót is beszereztem, tehát komolyan vettem a felkészülést.

A kacsafasírt kacsamellből készül. Kézzel leválasztjuk a mellről a kacsahájat. Ebből előétel gyanánt töpörtyűt és fokhagymás kacsazsírt készítettem, lilahagymával és fehér kenyérrel tálalva. A mellhúst tehát ledaráltam az új darálómon, és elkevertem sóval, tört tarkaborssal, egy csokor apróra vágott korianderrel, apróra vágott hagymával, zúzott fokhagymával. Került bele még római kömény is, majd alaposan összedolgoztam enyhén felvert tojással és egy plusz tojássárgájával. A húsmassza egy napig érlelődött a hűtőben, majd hengereket formáltam belőle, és ezeket kevés kacsazsíron kisütöttem.

A puy-i lencse egyértelmű előnye, hogy nem kell beáztatni, gyorsan megpuhul. (ezért a pénzért még szép…). Tehát a lencsét egy fél paradicsom és egy fél hagyma társaságában 20 perc alatt megfőztem. Az előkelő hozzávalót egy igen egyszerű, olcsó hozzávaló húzza vissza a realitások talajára: csicsókát kell félcentis kockákra vágni, majd kb 3-5 perc alatt megpárolni és gyorsan lehűteni.

A csicsókát elkevertem egy fél citrom levével, és egy kevés olívaolajjal. Majd a lencséhez adtam. Került bele egy csokor apróra vágott petrezselyem, lilahagyma, só és rózsabors. Az egészet összforgattam még egy kevés olívaolajjal és sóval, majd a kacsafasírttal közösen köszöntöttük az új évet. BÚÉK!

Sherrys paradicsomleves húsgombóccal

Így év vége felé végképp elszabadul a pokol: mit lehetne még gyorsan megenni, mielőtt kicsengetnek.

Minekután megszületett egy tökéletes Bächer írás kocsonya-ügyben, én most ehhez a témához nem is tudnék többet hozzáfűzni, minthogy mindenki olvassa el, akinek kedve van. Én pedig a kocsonyánál talán méltóságteljesebb fogást ajánlok a szilveszteri hangulat közepébe bele, de azért legyen előtte kocsonya is odahaza.

Sherrys paradicsomleves húsgombóccal szilveszterre

A sherrys paradicsomleves húsgombóccal lelke ez utóbbi. Először tehát a húsgombócokat készítjük el. Darált sertéshúst összedolgozunk egész tojással, zsemlemorzsával, finomravágott hagymával, sóval, borssal, pirospaprikával és egy kevés száraz sherryvel. Ha valakinél nem lenne otthon száraz sherry, az vegyen. Nem kiváltható ebben az esetben mással (már csak az étel neve miatt sem), ezen kívül gyorsan fogy amúgy is, és kiváló aperitive. Ha jól érzékelem, újabban kezdenek divatba jönni a balzsamecetek mellett a sherryecetek is, így ezért sem árt, ha van otthon rendes sherry is.

A masszából félmaréknyi, kicsi helyes gombócokat formázunk. Tovább…

Kocsonya

Kocsonyát az ember boltban vásárol, esetleg étteremben rendel, de semmiképp sem áll neki otthon szétbarmolni a konyhát. Talán csak egy-egy kivételes alkalom az, amikor mégis nekivágunk a piacnak, azzal, hogy minden olyan dolgot megveszünk, amit máskülönben sosem.

Kocsonya - hozzávalók beszerzésa a hentesnél

Kocsonyát készíteni ugyanis vesződséges munka, ráadásul, az én esetemben rajtam kívül senki sem fogyasztott belőle értékelhető mennyiségű darabot. Csak piszkálta, tologatta az úri közönség szilveszter éjszakáján. Ezzel együtt elmondható, hogy a kocsonya sztori megvolt, mission completed.

Blogtársam részletesen leírja, hogy mit kell tudni a kocsonyára meghívott vendégekről, milyen rizikófaktorok lépnek föl, milyen atavisztikus élmények veszik rá, vagy épp taszítják az embereket a kocsonyafogyasztásra illetve ellen. (Kocsonya alatt itt most természetesen A kocsonyát értem, tehát a malac elsődleges fajtajellegét meghatározó részekből készülő rezgős ételt, és nem ponty- , harcsa-, malac -színhúst, vagy zöldséget, aszpikos bevonattal.) Az igazi kocsonya nem tűri sem a finomkodást, sem a mesterséges aszpikot, zselatint. Legfőbb jellemzője, hogy a csontokból, porcogókból, bőrből, zsírból kioldódó természetes kötőanyag hozza létre a rezgős állagot, enélkül az egész csak humbug. Tovább…