Kávéillat lepi el az Erzsébet teret

Idén március 3-4-én szerveződik a hazai kávé- és bárvilág meghatározó eseménye,
a kilencedik alkalommal zajló KávéBár Bazár, melynek az Erzsébet téri AKVÁRIUM KLUB ad otthont.
A látogatók a belépőjegy megvásárlásával harminc kiállító termékeit
– kávékat, teákat, borokat, párlatokat, és egyéb italkülönlegességeket – kóstolhatnak meg.
Hazai mikropörkölők és jól ismert márkák egyaránt megjelennek a kávésok között,
a világ legjobb termőterületeiről érkező tételeket kóstolhatunk, és persze vásárolni is lehet majd a standoknál.
A belváros legnyüzsgőbb terét biztosan betölti majd a kávéillat, hiszen a teljes házban, vagyis négy teremben lesznek programok és kóstolók.

A két nap során három országos bajnokság zajlik: a baristák a Magyar Barista Bajnokságon mérhetik össze tudásukat, s a nyertes képviseli hazánkat az amszterdami világdöntőn. A nem hivatásos kávérajongók versenye, az Amatőr Magyar Barista Bajnokság szombaton várja az érdeklődőket, és vasárnap lesz a Magyar Sommelier Bajnokság nyilvános döntője is a rendezvény társhelyszínén, a Gerbeaud Házban.

A versenyek mellett mindkét nap szakmai előadások, workshop-ok is várják a vendégeket. Lesznek vezetett italkóstolók a buborékoktól kezdve a párlatokon át az idős teákig, hazai és külföldi speciality cupping, vagyis kávékóstolók, kerekasztal-beszélgetések, élménybeszámoló egy Costa Rica-i magyar kávéfarm túrától, kerekasztal-beszélgetés a trendekről itthon és világszerte, üzletépítési fórumok, bárkonferencia és természetesen rengeteg kóstolnivaló a standokon.

 

A rendezvény elővételes jegyértékesítése február elsejétől indult, s a belépőjegy ára (elővételben 3000 Ft a napi-, 5500 Ft a kétnapi jegy, a helyszínen a napijegy 3500 Ft) tartalmazza a korlátlan kávékóstolást, borok, párlatok, és egyéb italkülönlegességek kóstolósát, valamint a kávés versenyeken és programokon való részvételt. A Magyar Sommelier Bajnokság vasárnapi döntőjére külön belépőjegy váltható, amely bor- és pezsgőkóstolást is tartalmaz a Gerbeaud Házban. További információk: www.kavebar.hu

 

Eseményoldal: https://www.facebook.com/events/309299509560340/

Csodaleves

A gasztroblogger átok maga: úgy emlékeztem, ezt a receptet már időtlen idők óta megírtam, aztán mikor újra el szerettem volna készíteni, azzal szembesültem, hogy nem csak hogy nincsen meg, de még csak nem is emlékszem rá… De azért az alapok persze rémlenek, úgyhogy készítettem valamit, ami legalább hasonlít rá. A neve régebben is csodaleves volt, mert egyszerűsége dacára van remek, gazdag íze. De hogy az eredeti hogy is volt csak…

Olajon apróra finomra vágott hagymát fonnyasztok, ezen megpirítok karikákra vágott kolbászt, valamint kockára vágott füstölt árut. Ekkor két konzervnyi hámozott paradicsom kerül rá, fokhagymával, sóval, borssal és egy-két deci fehérborral. Összeforralom az egészet, majd felöntöm sonkalével, csülöklével, vagy más füstölt-húsos visszamaradt alaplével – ezúttal például füstölt marhanyelvet főztem előzetesen három órán át, ennek a levét használtam.

Sűríteni nem fogjuk, ezért a felöntés lendületével vigyázni kell. Egy marék nyers, lemosott rizst teszünk bele, még tíz percet ezzel is forraljuk, végül kis ecettel fejezzük be a főzést és kész is a csodaleves.

Vagy valamilyen másmilyen volt?! Le kellett volna írni.

 

 

 

 

Kuglóf, asszonyom

Pappjancsi egy barátjával ücsörög a cukrászdában. Imádnak fogadni egymással, így a barátja ezúttal is fogadást ajánl:

- Fogadjunk, hogy odamegyek a pultos kisasszonyhoz, azt mondom neki, hogy lófasz, és még meg sem fog botránkozni. Sőt mosolyogni fog.

Pappjancsi állja a fogadást, és már előre örül, hogy ilyen könnyen pénz üti a markát. A barátja a megbeszéltek szerint odamegy a hölgyhöz, rámutat egy süteményre, és megkérdezi:

-Mi ez? Tán csak nem kuglóf, asszonyom? , mire a pultos mosolyogva válaszol neki.

Pappjancsinak nem szegi kedvét, hogy barátja ismét túljárt az eszén, elhatározza, hogy ő maga is eljátssza a viccet egy másik barátjával. (Van neki kettő.) No, fogad is vele, majd széles mosollyal odamegy a pultoshoz, és így szól:

-Mi ez? Kuglóf, vagy mi a lófasz?

Az alapviccek lényege, hogy sok változatuk van, ezt is mesélik Arisztid és Taszilófal, sőt, “kuglóf asz, vagy mi asz?” verzióban is. A kuglóffal való viccelődés tényleg adja magát, egyrészt mert nagyon vicces a neve, másrészt vicces az alakja (v.ö. csonka gúla és Steinmann), van benne egy luk is. Fogyasztása pedig egészen ünnepélyes, habos kakaóba kell mártogatni vasárnapi reggeliként, vagy egy délutáni cukrászdalátogatáskor.

Az itt ismertetendő kuglóf társszerzés keretében készült, köszönet érte. És mivel süteményről van szó, ezúttal is pontos mértékegységekkel dolgozunk, ami egyébként nem szokásom.

3 tojás sárgáját elkeverünk 14 dkg olvasztott vajjal, 28 dkg cukorral, 1 tasak vaníliacukorral, egy csipet sóval és 2 dl langyos tejjel. Simára keverjük a masszát, majd óvatosan belekeverjük a habbá vert tojásfehérjét. Egy fél tasak sütőport összekeverünk 27 dkg liszttel és ezt beleszitáljuk a kuglófmasszába.

Mivel a diós-kakaós kuglóf finomabb, mint a mezítlábas kuglóf, beledolgozunk még 7-8 dkg darált diót is, majd a massza kétharmadát kivajazott és lisztezett kuglófformába töltjük. A kimaradt masszába belekeverünk két kanál valódi kakaóport, majd a kakaós masszát is a formába töltjük. Így tesszük be a sütőbe, ahol előbb élénk, majd kicsire vett lángon 30-35 perc alatt megsütjük.

Kicsit érdemes pihentetni, mert így valamivel több esély van, hogy egy darabban kijöjjön a formából. Porcukorral meghintve igen attraktív tud lenni. De ha kivevéskor szétesik, az sem katasztfrófa. Vajjal, lekvárral megkenni, habos kakaóba mártogatni így is kiválóan lehet. Így lesz kerek a kuglóf, asszonyom.

Savanya nyelveleves

Én nem vagyok egy nagy belsőség-főző guru, de azért van számos nagy kedvencem. És persze vannak olyanok is, amiket szívesen rendelek étteremben, vagy fogyasztom el, ha más főzi. A soron következő levest már egyszer készítettem, igaz, picit másképp.

Az eredeti verzióban ugyanis nyelv és vese szerepel, de vese ügyben kétszer is annyira lebőgtem, hogy egy darabig biztosan soha többé. Már próbáltam konzultálni vesegyógyász szakorvos ismerősökkel is, hogy szerintük hogyan lehet elfogadható módon felvágni és megtisztítani egy vesét, de aztán gondoltam meghagyom nekik a vese ennél emelkedettebb oldalának tanulmányozását.

Pedig a vese jó, csak van valami trükkje, valami finesz, amivel én nem rendelkezem. Pedig a két duci hölgynek és Cserna-Szabónak is van kiváló receptje. A két duci hölgy ráadásul a tévében olyan egyszerű és gyors mozdulatokkal tisztítja meg a (bárány)vesét, hogy öröm nézni. (Szagolni nem biztos.) Cserna csak ír róla, így ott nincs gyakorlati bizonyíték. Nos, tehát vese nincs.

Van viszont benne nyelv, méghozzá főtt-füstölt marhanyelv, amit ilyen formában árulnak a piacon. Én ugyan próbáltam nyers nyelvet venni, hogy jó példával járjak elő legalább a saját kiírásom esetében, de nem kaptam. Mindegy, ez is megteszi, csak kevesebbet kellett küzdeni a végeredményért. Amely, ha helyesen járunk el, egy savanykás, nagyon hagyományos, sűrű, laktató, magyaros leves. Munkára fel!

Vöröshagymát kevés zsíron/olajon megpirítok, rádobom a vékony karikákra (vagy izé, olyan nyelv-keresztmetszetűre) vágott nyelvet, és fehéredésig pirítgatom. (Ha vesével együtt készül, akkor annak is most jött el az ideje.) Felöntöm vízzel, majd befűszerezem sóval, babérlevéllel, borssal, és egy jó másfél órát feledve főzöm. (Elég lassan puhul meg egy ilyen nyelvdarab.) Mikor már közel puha, julienre (pálcikára) vágott sárgarépát, és fehérrépát teszek hozzá. Amíg ezek is megpuhulnak, rántást készítek, amibe jópár zúzott fokhagymagerezd is kerül. A rántáshoz teszünk még pirospaprikát és őrölt köményt is, majd berántjuk vele a levest.

Alaposan kiforralom, utófűszerezem, ha igényli, majd egy pohár tejföllel, finomra vágott petrezselyemmel dúsítom. Közvetlen lezárásként, és egyben végezetül egy citrom levét facsarom bele (de ecettel is elérhető a kívánt hatás.) Készen is gőzölög a savanya nyelveleves.

Ne a tükröd okold! – Tüköry étterem kritika

Egykori törzshelyre szúrópróba szerűen visszatérni: rizikós vállalkozás, és furcsa érzés. Változtak-e? Én változtam-e? Vagy jól emlékszem-e egyáltalán? Jó 10 évvel ezelőtt szinte napi rendszerességgel tértem be a legendás – legendásan leharcolt – Tüköry kisvendéglőbe, azóta viszont egyszer sem.

Tüköry

Kép: Tüköry Étterem/Facebook

Ránézésre áll az idő, ugyanaz a belső tér, ismerős boxok, abroszos faasztalok, füst és félhomály. A felszolgáló gyors és hatékony, mosolyra nem pazarolja az energiát, villámgyorsan bonyolítja a rendelést, hozza-viszi asztalunk és a pult között a tányérokat, poharakat. Nem érezzük magunkat kellemetlenül, de szívesen látottnak sem. A csókakői kolbászlevesre még emlékszem régről, trade markja a helynek, most is nagyon jól eltalált. Tovább…

Chilis-citromos csirke

Ismét levettem a polcról a slow cookert, de ismét bebizonyosodott, hogy a sütő, ha lehet, még jobb az egytálételek készítésére. De az eredmény így is megfelelt a várakozásoknak. (Melyek elsősorban hosszasak voltak, 8 órán át ment a ketyere.) És még a sütőben is rásütöttem egy kicsit.

Az előnyök azonban most is jelentkeztek. Elsősorban arra kell gondolni, hogy a slow cookerbe tényleg csak bele kell dobálni a hozzávalókat, be sem kell gyújtani a sütőt, csak bedugni a villanyba a főzőt és lefeküdni aludni.

Az alvás előtt a következőket tettem – bele –. Alulra pár hámozott, felkarikázott krumplit. Erre „rusztikusra” vágott vöröshagymát, majd felkarikázott sárgarépát. Következtek a csirkecombok, majd felaprított fokhagyma, ismét hagyma, krumpli. Öntöttem rá egy konzerv egész gombát is. Sóztam, borsoztam.

Majd felöntöttem az egészet (szója)tejszínnel, és ugyanannyi vízzel. Került bele még egy-két deci száraz fehérbor is. Adtam hozzá két leveskockát, illetve megszórtam chilivel, majd az egészet beborítottam felkarikázott citrommal. Ekkor kapcsoltam be a cuccot, ami reggelre el is készítette a chilis-citromos-csirkét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a szilárdabb és nemesebb részeket (csirke, krumpli, gomba, répa) kiemeltem, a citromkarikákat kivettem, a visszamaradó levet botmixerrel homogenizáltam. Ezzel a szósszal tálaltam a csirkét, miután egy jénaiban rásütöttem még egy kicsit az egészre. Volt sikere. a slow cooker meg mehet vissza pihenni…

Húsgombócok márványsajt-szószban

Régi nagy kedvencem a sűrű sajtószósztól fuldokló rizs – mindegy is, mit körít. A nagymamám féle változatot reprodukálni sohasem tudtam, de időről időre kísérletet teszek valami hasonló előállítására. Jó alkalom, hogy szilveszterkor vendégek is jönnek, ilyenkor minden sokfelé tálalható partifalatkának nagy keletje van, ezért úgy döntöttem, pici húsgombócokat fogok készíteni márványsajt-szószban, fogpiszkálókra tűzve. Másnap pedig rizzsel megeszem a többit, sok sajtszósszal. Kész is volt a mesterterv.

Fele-fele mennyiségű darált marha- és sertéshúst dolgoztam össze, fűszereztem őrölt római köménnyel, pirospaprikával, sóval. borssal. Egész tojást is tettem bele, hogy ne essen szét főzéskor a sok kis gombóc egy nagy masszává.

A szószhoz vajat olvasztottam és tettem bele darabokra morzsolt, jelentős mennyiségű kéksajtot. Mikor ez elolvadt, felöntöttem vízzel, tejjel, és felforraltam. Szerecsendió, fehérbors, őrölt kömény, tört fokhagyma a fűszere és egy gyűszűnyi fehérbor. Mikor a szósz egyben van, belegurítgatom a kis, falatnyi gombóckákat, amiket aztán pár perc alatt kifőzök, majd kihalászok egy tálba.

Gondolhatnánk, hogy készen vagyunk – de a szósz még nem lesz elég sűrű, csak ha lassú lángon harmadára beforraljuk, és a sűrű szószt kicsit kihűlve a húsra tesszük, és a gombócokba beleszúrjuk a fogpiszkálókat.

És alig várjuk, hogy másnap rizzsel a szószt megehessük végre.

Piacon a borbárok közös bora!

Tovább pörög a hazai borbárok projektje – az Egytőről nevet viselő kezdeményezés célja a Kárpát-medencei szőlőfajták és a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. A tagok közös bora elkészült, és a projektben részt vevő borbárokban már kóstolható.

Elkészült a tavaly év végi kezdeményezés, az Egytőről-projekt első, közös bora, amely a Doblo Wine & Bart, a 0,75 bistrót, a Palackot, az Andante Borpatikát, a Köz’Pontot, az ETAP Wine Bart, a Tasting Table-t, a VinoPiano Borbárt, továbbá a Bortársaságot, a Sebestyén Pincét és a Wine Flow boros oldalt tömöríti.

A projekt nevére 2017 januárjában szavazhattak a borkedvelők, akik a Kékfrankos Április Nagykóstolóján, a Corinthia Hotelben meg is kóstolhatták azt.

Az Egytőről-projekt kékfrankosának alapanyaga Sebestyén Csaba területeiről származik, és a bor elkészültét is a szekszárdi borász felügyelte. Az Egytőről Kékfrankos a projektben résztvevő borbárokban már kapható palackra és poaharas áron is.

A hosszú távú kezdeményezés tagjai további, közösen létrehozott, főként a fiatalokat megszólítani igyekvő rendezvényekben és borokban látják összefogásuk jövőjét. Az idei szüretből ennek megfelelően Magyarország legnagyobb területen termesztett borszőlőjéből, az olaszrizlingből készítenek egy szintén könnyed, gyümölcsös karakterű, csavarzáras bort.

Az Egytőről Facebook-oldala: www.facebook.com/egytorol

Paradicsomos rizottó kecskesajttal

Kicsit szégyellem is, hogy ilyen egyszerű körettel rukkolok elő, mert tulajdonképpen minden eleme külön-külön szerepelt már itt így vagy úgy a blogon. De ebben az összeállításban még nem, úgyhogy itt az ipi-apacs.

A felfedezés óta hagyománnyá vált sült paradicsomos mártást készítettem el hozzá. Csak az ismétlés kedvéért: félbevágott paradicsomok tepsiben, provance-i fűszerek, só, bors, fokhagyma és hagyma, olívaolajjal sütve, majd az egész egyben leturmixolva. Ezt most még főzőtejszínnel is dúsítottam, és mivel a rizottó nagyon lé-igényes, vizet is tettem hozzá és így forraltam újra fel.

Rizottó – a szó szoros értelmében – több ízben is készült már a blogon, itt is csak egy gyors ismétlésre hagyatkozom.  Kerekszemű, rizottó rizs kell hozzá, itt szoktak a legtöbben, már az eleje előtt elvérezni. Aztán elég nagy és széles serpenyőben / lábasban kell készíteni, ahol a későbbiek során is elfér, amikor már elkezdte felvenni a sok folyadékot. A kerekszemű – rizottó – rizst olívaolajon pirítani kezdjük, megvárjuk, míg valóban tüzesen forró lesz, a szemek opálossá válnak és kicsit “rezegni” is kezdenek. Ekkor elkezdjük kanalanként hozzáadni az előkészített, forrásban lévő mártást/szószt, és egyszerre mindig csak annyit keverünk hozzá, amennyit felvesz. Amikor már a rizs majdnem kész, olyankor is csak harapható, ellenálló állagúnak kell lennie (aka “fogkemény”), és kicsit ragacsos-lucskosnak a szósztól. Ez volt most a fenti paradicsomos mártás.

A rizottó halmokra aztán egy-egy nagyobb karika kecskesajtot tettem, Isten nagyobb dicsőségére – amiből azért a szakács is részesült valamelyest.

Tűzön-vízen át

A legrégebbi blogolvasók még emlékezhetnek rá, hogy engem a könyvszerző egy kritikám miatt pörrel fenyegetett , de hát sok-sok év eltelt azóta és ha jól látom, ő maga sem a saját nevére helyezi a hangsúlyt, hanem a pucér séfhez hasonlóan “A tetovált séf” néven jegyzi új művét. (Tegyük hozzá, elég kevés séfet látni mostanában, aki ne volna fültől fülig kivarrva, pucér viszonylag kevesebb van.) Mindegy, az imázsépítést is valahol el kell kezdeni, Serényi Zsolt pedig hosszú utat járt be a Tévé Paprikától a Hot potos reklámarcon át a mostani könyvig, a Grill és BBQ-ig.

A grillezés a világ egyik legjobb dolga, a top10-ben valószínűleg benne van, legalábbis a húsevők ugyan szűkülő, de még mindig elég széles táborán belül. A füstnek, a füstön sülő, sercegő húsok illatának kilométeres vonzáskörzetben ellenállhatatlan varázsa van, köréje gyűlnek a vándorok, bociszemekkel, kérlelőn néznek át a kerítésen a szomszédok, ki se látnak a rozéfröccsökből a cimborák. A grillezés és BBQ készítés egyetlen nagy hátránya, hogy valamiféle szabadtér, óriási erkély, még inkább kert kell hozzá, úgyhogy nagy fájdalmamra, ezen adottság hiánya miatt nincs módom gyakorlatba ültetni meglehetős igényemet. (Pedig már tudom, milyen grillkészüléket vennék. Ha lenne hova.) Úgyhogy sütögetés helyett inkább olvasok róla, készülök, ha egyszer nekem is lehet saját birodalmam.

Ehhez pedig tökéletes olvasmány “A tetovált séf” könyve, aki nagy lendülettel és nagy fantáziával állítja össze a legsokoldalúbb grillezett fogásokat, a tradicionálisabb ízektől az egzotikusabb vonalakig, a kímélő fogásoktól az emberesebb menükig. Természetesen azért a vegetáriánusoknak sem kell csüggedniük, szép számmal vannak húsmentes ételek is a könyvben, de a végén, minden flik-flak ellenére úgyis mindenki hamburgerre ácsingózik majd.

Ma már szinte megszokott, de azért illik hozzátenni: színvonalas képi anyag kíséri a szép kiállású kötetet. Merem ajánlani.

A tetovált séf: Grill és BBQ télen nyáron

Centrál könyvek

166 oldal / 4980 Ft

 

Régebbiek