Gódor Attila: Szekszárdi Vörös Cuvéé 2011 – kritika

Gódor Attila neve egyelőre keveseknek lehet ismerős, csak pár éve visz saját pincészetet, mindössze egy hektárról szüretel. Így saját néven futó tételei – érthetően – szinte csak a saját szűkebb pátriájában, egyes szekszárdi borkereskedésekben hozzáférhetőek. A fiatal borász főállásban ugyanakkor valódi szekszárdi nagyágyúk mellett dolgozik, így ha nevét nem is, a közreműködésével készülő borokat annál többen ismerik.

Saját, 2011-es házasítása négy szőlőfajtából áll össze, két hazai és két világfajtából: kékfrankos, zweigelt, valamint cabernet franc és merlot adja össze minden erényét az optimális küvé érdekében.

Színben már rubin, mégis hideg, kékes reflexek is észlelhetőek, szép tiszta, „tükrös”. Illatában leginkább konyakmeggy, érett bogyós gyümölcsök jönnek elő, de előtüremkednek a hordóhasználatra és persze a régióra jellemző animális jegyek is, ami így összességében némi szellőztetést is megkövetel a bornak. Száraz, élénk, egyensúlyban lévő bort kóstolhatunk, alapvetően gyümölcsös jegyekkel. Közepes testével és váratlanul rövid lecsengésével nehéz lenne egy este központjába kerülnie, inkább nyári grillpartik tartozéka lehetne, amelyet a könnyebb húsokhoz: mézes-mustáros csirkemell filéhez, natúr grillezett pulykamellhez fogyaszthatnánk.

Személyiségében egy tévedésből összehozott találkozó résztvevőjének képzelem: már az első percekben kiderül, hogy eredmény nélkül zárul majd a megbeszélés, de becsületből és illemből azért végignyomjuk. Nem hagy mély nyomot, de nem is fáj; könnyen elfelejtjük.

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 – kritika

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 Bizonyára sokan megköveznének, de ettől még kijelentem: a borbarátok élete november végétől január végéig nem a jó borokról, hanem az újborokról szól. (Mínusz karácsony, mínusz szilveszter.)

November végétől kezdenek el kijönni a pincékből az „idei” borok, elsőként a rosék, a habkönnyű fehérek, vékony, kistestű vöröse. A borbarát ezeket a „frissen csapolt” borokat arról próbálja faggatni, milyen is lesz ez az évjárat, ha megjönnek a hosszabban érő, nagyobb testű, igazi borok. Mutatja-e már oroszlánkörmeit az adott pincészet, borvidék, szőlőfajta?

Mit várjunk tehát egy ’13-as rozétól? Nagyon sokat azért ne. A még mindig viszonylag új alapításúnak számító szekszárdi Lajvér Pincészet nevével és boraival még csak ismerkedünk, barátkozunk, itt-ott feltűnnek borkóstolókon, bemutatókon, egyre több érdekes tétel kerül ki a kezük alól.

A most kóstolt rozé ugyanakkor nem tartozik a feledhetetlen kategóriába, nyilván nem is lehet ez a célja. Tovább…

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvée – kritika

Limitált szériás, magnum palackos kiszerelés: igazi exkluzív tartalmat ígér Bősz Adrián fiatal szekszárdi borász 2009-es házasítása. Alapvetően franciás alapú bort várhatnánk (Cabernet Franc és Merlot mellett kisebbségben marad a kékfrankos), de végül még sem lesz ennyire egyszerű a képlet.

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvéeA pohárban tiszta, klasszikus rubin szín mutatja, hogy a bor most van a legideálisabb állapotában. Közepesen intenzív, kissé talán vékony is a színhatás, de a nagyobb testről azért komoly feltapadás tanúskodik. Illatában is a teljes érettség köszön vissza, valószínű, hogy ez a bor most van a topformájában.

Szekszárdias, istállós – animális, dohányra és bőrre emlékeztető illatjegyekkel találkozunk, kicsit tán meg is ijedhetünk ezektől, de alapos levegőztetés után csak a kellemes élmények maradnak… A gyümölcsök, szilva, ringló csak később érkeznek meg, némi édeskés, behízelgőbb illatokkal együtt.

Az első kortyok szép harmóniát mutatnak: a súlyos tanninokat megfelelő mennyiségű sav ellenpontozza. Az édeskés jelleg a szájban már nem érezhető, inkább itt is az animalitás válik uralkodóvá. Összességében nem valami „Bősz Adriános” a tétel, de mindenképpen karakteres, Szekszárdra jellemző házasítás, amelyben végül a kékfrankos karcosabb jegyei is meghatározóak, sokkal kevésbé lágy tónusú mint ahogy az összetétel alapján akár gondolhatnánk. Tovább…

Egy húron pendülni – Merfelsz Gábor, szekszárdi borász

Merfelsz Gábor. Bankárból lett borász. Ugyanez fordítva elképzelhetetlen…

Nem először kerül sor kiállítás megnyitóra a pincében, ahol most már önálló galéria is található. Ön is gyakran gitárt ragad, zenével fokozva a gasztronómia nyújtotta élményeket. A bor élvezete teljesedik ki, válik komplexebbé, ha összművészeti keretbe foglaljuk? Mi a filozófia az érzékek ilyen teljeskörű bevonása mögött?

Mi a filozófia a koccintás mögött? Minél több érzékszerv bevonása a borkóstolás folyamatába. Valami ilyesmit érzek én, amikor a gasztronómia, a művészet találkozhat a borral. Egyre inkább azt látom, hogy van egy igényes fogyasztói réteg, amely nyitott az ilyen jellegű élmények befogadására, értékeli, hogy a bor-étel párosítás mellett odafigyelünk a friss alapanyagra, s ráadásul megpendül egy-két gitár is. Azért meg kell említenünk, hogy a hagyományos borkóstolások az általánosak, nagyobb léptékű rendezvényt kettőt-hármat szervezünk egy évben.

Merfelsz GáborKözmondásosan varázsos hangulatú elnevezéssel látja el borait. Esti csók, Amoroso, Tűzvirág, Tsokoláta és a társaik. Honnan jön az ihlet? A költői nevek asszociálódnak valahogyan a borfogyasztás élményéhez? Tovább…

Alma a fájától, vagy szőlő a tőkéjétől – Ifjabb Heimann Zoltán, borász

Komoly spíler, nemzetközi tanulmányokat végezve szívja magába a tudományt, hogy aztán mindezt a szekszárdi tőkék között kamatoztassa. Többszáz éves családi hagyomány őrzője és továbbvivője. Hamarosan kezébe kapja a stafétát Szekszárdon, a Heimann Családi Birtokon.

Ifj. Heimann Zoltán

Fotó: vilagszepbajszu.tumblr.com

Sikeres vizsgát tettél, lediplomáztál a németországi Geisenheimben. Milyen, a hazaitól eltérő tapasztalatokat szereztél a külföldi tanulmányok során? Mi mindent tudsz hasznosítani, vagy meghonosítani a „céhlegényes” tanulóévekből?

Számomra a legfontosabb, hogy olyan nemzetközi vérkeringésbe csöppenhettem bele, ami jó ugródeszka az európai borvilágba. A legkézzelfoghatóbb, hogy mehettem gyakornoknak Németországba, Toszkánába, idén meg felvettek az európai szőlész-borász Mesterképzésre Montpellier-be. Ezek egyszeri, vissza nem térő lehetőségek és minden alkalommal új barátokkal és szakmai kapcsolatokkal gazdagodtam. Másrészt minél több helyen jártam, mindenütt tanultam olyan apróságokat, amiket – ha nem is egyből ma – egyszer majd bevethetőek lesznek. Úgy érzem, a profizmust egyre inkább a finomhangolásban, apró részletek tökéletesre csiszolásában kell keresnünk. De addig még sok tanulnivalóm van!

A hírek szerint édesanyád hivatalosan is felkért a Heimann Családi Birtok „szőlész-borász” állásának betöltésére. A szerepvállalásod talán természetes is, de a családi kupaktanács milyen szerepet szán neked a közel- és a távolabbi jövőt illetően? Hogyan épülsz be a családi pincészet munkamegosztásába? Tovább…