Bizsereg a talpam, nem tud várni – Funky Pho kritika

Engem aztán pozitív elfogultsággal kivételesen nem lehet vádolni: én voltam az, aki annak idején Vietnámban utcai vécétől utcai vécéig haladva kuporogtam, görnyedtem végig majdnem egy teljes hetet a kíváncsiskodó gasztro természetem miatt. Rémálmaimban ne jöjjön elő többet. Így aztán abban is eltökélt voltam, hogy nem fog beszippantani ez az eszement „pho” őrület, ami tapinthatóan kezd eluralkodni Budapesten.

Funky Pho

A kézműves hamburger láz (amelynek én is lelkes híve vagyok) mellett újabban a vietnámi nemzeti levest, a pho-t (állítólag az autentikus kiejtése: Ff) kell isteníteni, hódolni neki és beburkolni. Szintén a kézműves burgerek mintájára természetesen pho mérő helyből is mindegyik „a” legjobb, amit egyszerűen muszáj kipróbálni. Párás szemmel mondják be a neveket és címeket a pho rajongók, akiken joggal nevetünk, amíg nem próbáljuk ki mi is az élményt. Majd pedig minket is elkap a párás szemű vírus, ami jó esetben más jellegű, mint a fent említett kaland gyomorvírusa.

Nos, az egyik „a” legjobb pho a Mozsár utcai Funky Pho-ban kapható. Tovább…

Pacalpörkölt

Nem pacal, de lehetneBántóan sok sztereotípia kering a pacalról. Ezek közül némelyik nem nélkülöz némi valóságalapot sem. Az előítéletek effélék: a pacal büdös, a pacalt leginkább egy fehér frottírtörülközővel lehetne helyettesíteni, a jobb henteseknél kapható hófehér pacalt hypo-val fehérítik ki, a pacalt lehetetlen tisztességesen megtisztítani, stb. Egyszóval ki tudna neki ellenállni?

Tényleg csak a leglaikusabbak kedvéért: nem, a pacal nem a sertés része, hanem a marháé (nagyon ritka esetben a birkáé), egész pontosan a gyomrának egyik redős része. Sokan undorodnak bármiféle belsőség elfogyasztásától, ez bizonyos értelemben méltányolható, de ők veszítenek többet. Mondjuk vesével dolgozni, na az tényleg nem egy leányálom, de a többi szervvel szerintem nincs komolyabb baj.

A pacal nagyon izgalmas utat járt be a gasztronómiában. Franciaországban és Olaszországban rajonganak érte, számtalan elkészítési módja ismert, más országokban a kulináris fősodortól távol, megvetetten kullog a sor végén. Nálunk volt olyan korszaka, amikor nagyon lenézték, az Ínyesmester szerint még a hentesek közül is kigolyózták, aki pacallal kereskedett, de volt, amikor felvitte az Isten a dolgát. Tőlem majd’ egy ezrest leszakítottak kilojáért, úgyhogy elmondhatjuk, hogy épp a megbecsültebb korszakát éli, vagy nagyon szépen mennek föl az árak.

Ha már megvettük, akkor nagyon sokféle dolgot lehet vele csinálni. Tovább…

A zsírtáltos gasztroblogger

A Modoros Blognak és Hammer Ferencnek kiváló tisztelettel.

Sakálné Vackorbanshee Rozália tollából már megszületett az év írása, úgyhogy csak egészen félénken merem kiegészíteni, vagy lábjegyzettel ellátni a sebészi precizitású jellemzést. A vöröslencsepürés, biocsírás gasztroblogger mellett létezik ugyanis még egy típus, akit Rozália egész egyszerűen kifelejtett, és így ők vagy nem érzik magukat gasztrobloggernek, vagy nincsenek még megsértődve. Mindkettő helyzeten változtatni kell…

A zsírtáltos gasztroblogger:

  • a kilók és kalóriák elleni küzdelmet évekkel ezelőtt végképp feladta, amorf testképét zsírközpontú igehirdetéssel kompenzálja
  • VAGY olyan vagány lány, aki fiútársaságban hajlamos kirendelni egy hatalmas sült kolbászt, vagy füstölt csülköt, amin persze mindenki elismerően elképed, majd a sarkát megrágicsálva elégedetten dől hátra és belekortyol a piccolo sörébe. V.ö. azokkal a lányokkal, akik a bulin egymás szájába erotikusan cigifüstöt fújnak, mert az olyan izgi.
  • VAGY van vidéki hentes ismerőse, rokona
  • VAGY vidéki hentes
  • A lehetséges hozzávalók közül mindig és tudatosan a zsírosabbat, nehezebbet választja
  • Előszeretettel használja a cubák, vagy cubákos kifejezést. (Mindig pozitív értelemben.)
  • A receptbe több zsírt füllent bele, mint amennyi a valóságban belekerült
  • A komolyabb, zsírosabb húsdarabokat a jóféle jelzővel látja el
  • Mentegetőzik, ha valami félreértés folytán zöldségfélét is beletesz valamilyen fogásba, kivétel ez alól a bab.
  • Fenti mentegetőzést természetesen vihorászva, a vegetáriánusok felé tett oldalvágással teszi meg, pl így: „Hogy a zöldségevők is találjanak benne valami ehetőt”
  • A recepteket nem csak a végeredmény képével illusztrálja, hanem már az előkészítés folyamatától kezdődően, így jobban kivehetőek a sertésfejek, fülek, körmök.
  • Nem tart otthon olívaolajt, ha igen, titkolja
  • Sokkal többféle fűszert tesz az ételbe, mint az indokolt lenne
  • A borsikafüvet következetesen és külön magyarázat nélkül csombornak hívja
  • Főzés közben sört iszik, amely tényre a kelleténél többször hívja föl a figyelmet. (Pozitív kivétel: bort)
  • Előszeretettel főz kondérban, grillsütőn. Ha tél van, akkor nem mulasztja el megjegyezni, hogy „azért ez szabadtűzön volna az igazi”
  • Mindig nagyszabású vendégség van / volt nála, pont az előző nap, és „persze a mosogatás még hátra van” (de mindenki jól beseggelt)
  • Ha csak teheti, mangalicából főz, igaz, hogy drágább, de megéri
  • Külön izgalom fogja el, ha sikerül valahol bárányhúst szereznie, de még nem tudja, hogy fogja elkészíteni, de a hírt máris közzéteszi
  • Ha sikerül bárányhúst szereznie, hosszas gondolkozás után rozmaringgal bedörzsöli és beteszi a sütőbe.
  • Sörrel locsolja. Legyen szó bármiről.

És akkor következzék egy tetszőleges recept a zsírtáltos gasztroblogger konyhájáról. Tovább…

Lengyel konyha

Gondolj a galambokra Krakkó főterén, Fénykép készül Forte filmre, rajta te meg én…. A lengyel konyha méltán nem lett világhírű, viszont még így is számos értéket képvisel, amelyeket nem túl könnyű felfedezni. Viszont nincs okunk felvágni, annyira azért van világhíres, mint a magyar, legalábbis kicsivel távolabbról nézve.

Krakkó főtere

A lengyelek levesekben nagyon erősek, és az bizony fontos szempont itt a régióban. Az sem meglepő, hogy a káposztás levesek is nagy számban fordulnak elő. Az az érzésem, hogy Lengyelországban talán a káposztatermesztőknek van a legbiztosabb megélhetésük. Ennyi káposzta a világon nincs.

A konyha sok rokonságot mutat természetesen az orosz “ezen belül is” az ukrán konyhával, a történelmi összefüggéseket kár birizgálni, de tény, hogy a borscs és a pirog a két leggyakoribb étel, ami asztalra kerül. E mellett isznak kvaszt is, esznek heringet, szárított füstölt halaktól roskadozik a pult, kicsit olyan mint Moszkvában, csak persze kisebb. (Milyen legyen?!)

As a start van például a zurek. Tovább…