A legjobb, ha előtanulmányokat folytat az ember Szentpéterváron (Szentpétervárott?) és Moszkvában (Moszkvátt?). Amúgy az tényleg szinte a legjobb. Akkor az ember hazajön, hogy már van egy elképzelése a szoljankáról, de még nem tudja, hogyan is kell elkészíteni. Aztán még kutakodik egy kicsit a lehetséges verziók között, végül összeáll egy változat.

Amúgy a szoljankában az is jó, hogy az ember egy évben max egyszer készíti el, mert annyira pepecs munka, különösen az a verzió, amit most én adandó vagyok, hogy egy darabig biztosan nem áll neki újra.

Szóval én főztem kivételesen egy igazi, csontból, húsból, leveszöldségekből készülő erős marhahúslevest. A hús marhacomb és füstölt tarja volt, elvileg marhanyelvet is kellett volna bele tenni, de én azt most csak már füstölt, felvágott változatban kaptam aranyáron, úgyhogy azt nem kellett külön megfőzni. A levesbe a leveszöldségeken felül vékony kockákra vágott fejeskáposztát is tettem. Ha kész a húslves, kihalásszuk a húsokat, és apró, egyfalatnyi kockákra vágjuk őket. Kihalásszuk a csontot, és a zöldségeket is. A levest, ha tényleg a legidőrablóbb verziót készítjük, szitán/ gézen/ konyharuhán leszűrjük. (Én megtettem.) Na, ez még nem a szoljanka, csak ez kell hozzá.

Két fej vöröshagymát olajon megpárolunk, de csak üvegesre, nem kell, hogy színt kapjon. Teszünk hozzá egy kiskonzerv paradicsomsűrítményt, majd egy kevés húslét öntünk hozzá. Beletesszük a felvágott húsokat, meghámozott és kockára vágott kovászos uborkát, és a kovászos uborka levét. Babérlevél és kapor is kerül ekkor bele. Meghámozott, kimagvalt és felkockázott paradicsomot is teszünk hozzá. Kicsit összeforraljuk. Beleteszünk felkarikázott virslit (én frankfurtit tettem, lehet másmilyet is, gondolom), kapribogyót és a csíkokra szelt füstölt marhanyelvet. Ekkor a leveszöldségek közül a káposztakockákat is hozzátesszük. Felöntjük az egészet a húslevessel. (Mivel sűríteni nem fogjuk, érdemes odafigyelni, hogy mennyire öntjük fel.) Alaposan összeforraljuk, amikor már úgy érezzük készen van, mehet bele finomra vágott petrezselyem is. Ha a húsleves elég sós és borsos volt, akkor az most már nem fog kelleni. De ha igen, akkor azt is teszünk még bele.

Tálaláskor citromkarikákat, és fekete olívabogyót dobunk a tetejére. Ez valamiért fontos, hogy fekete legyen. Lehet hozzá tejfölt is tenni, így is jó, úgyis jó.

Nekem kétségeim vannak, hogy a nagy Oroszországban mennyire volt elterjedt az olívabogyó egyáltalán, meg a kapribogyó, meg a citrom, de hát biztosan van mediterrán rész is. Vagy lopták az egész receptet, hogy aztán nemzeti étel legyen? Utána kéne nézni…