Aranydurbincs, lime-mal, mediterrán paprikakrémmel

A halsütésben az önelszánás a legnehezebb lépés; mindig azzal mentegetőzöm önmagam előtt, hogy olyan ritkán veszek halat, hogy nem is tudom, hogy nyúljak hozzá, mit kezdjek vele. De aztán az érvelés lábon lövi magát, mert ha ritkán veszek, persze, hogy nincs mód nagyon gyakorolni, meg kísérletezni. Emiatt aztán ritkán veszek, stb…

Na, ennek vége, elmentem a kedvenc – az egyik kedvenc – tengeri halamért, aranydurbincsért, ami nem mellesleg orata néven is kapható. Jól kezelhető, feszes húsú tengeri hal, legfeljebb azok ódzkodhatnak tőle, akiket elrémiszt, ha egy ételnek feje és farka van még elkészültében is. Mert a durbincs sajnos ezt produkálja, egy hal egy adag, szemben például az esztétikai szempontból sokkal kíméletesebb lazaccal, vagy tonhallal, vagy akár a kardhallal, amelyekből remek steakek készíthetők. De ilyen hazai vonatkozásban a szürke harcsa és a fogas is, szemben például az ugyancsak füle-farka típusú pisztránggal, keszeggel.

Mint írtam, az elszánás és vásárlás után a nehezén túl vagyunk, mert innentől könnyű győzelem következik. A kibelezve vásárolt halat főleg belül kell megtölteni, leginkább friss zöldfűszerrel, mondjuk bazsalikommal, meg korianderrel. Mehet bele egy-két gerezd fokhagyma, lime lé, és lime karika, só, bors. A halat kívül is érdemes megsózni. A vezércsel ezúttal a sütőzacskó alkalmazása volt, amely önmagában olyan, mintha egy kis gőzkazánban készülne el a hal. A sütőzacskóba a halon kívül került lime, citrom, fokhagyma és olíva olaj is, így ment a sütőbe, kb 25 percre, közepes lángon.

Közben elkészült a halhoz a sokféle grillezett, párolt zöldség, valamint a paprikakrém. Utóbbi úgy készül, mint egy hagyományos lecsó, leszámítva pár dolgot, ami másképp van. Először is: olívaolajon készül, erre kerül a paprika, majd az ehhez képest fele mennyiségű paradicsom. Fokhagyma is megy bele apróra vágva. A fűszerezés pedig már teljesen más: oregánó, kakukkfű, bazsalokom, só, bors, végül citromlé. Ezt ezúttal chopperben pürésítettem és lehűtve, hidegen került a frissen sült, illatos hal mellé. Körülötte a friss, forró zöldségek: jó kis este volt.

Sűrűbben kéne halat venni…

Harcsa lecsókrémben

Halhoz ritkán nyúlok, mármint nyershez, mert kirendelni, fogyasztani nagyon szeretem. De régóta játszottam a gondolattal, hogy a gusztusos halpultból csak megveszek egyszer egy darab szürkeharcsa filét, nem tűnt ördöngösségnek az elkészítése, lényegében csak hús, szálka és egyéb tartozékok nélkül. Rizikómentes. Már csak az alkalmat kellett kitalálni, meg hogy mi legyen belőle.

Halszaküzlet

Fotó: Brian Chadwick

Minden eshetőséget végiggondolva végül saját kreációt, „szerzői konyhát” választottam. Tulajdonképpen egy rácponty és egy harcsapaprikás fúzióját, legalábbis maradjunk abban, hogy ez ihlette az ételt.

Először készítettem egy teljesen hagyományos lecsót. Most ezt itt nem túl bő lére eresztve összefoglalom, tényleg csak a legfontosabb pontokat, amiket – majdnem – mindenki elront. Tehát: lecsó szalonnán készül, előbb a paprika megy bele, és csak a végén a feleannyi paradicsom. Hát kábé így, itt annyit variáltam, hogy először kolozsvári szalonnából pirítottam egész apró kockára vágott pörcöket, amiket kiszedtem későbbre. Illetve tettem bele fokhagymát, és füstölt pirospaprikát is (igen). Tovább…