Kelbimbó lengyelesen

Nem tudom miért lengyeles, talán mert ők is épp oly szegények, mint a magyarok, de a magyaros már foglalt a lecsós és/vagy paprikás ételekre. Lényeg, amikor kenyérmorzsával pirítunk és azt adunk párolt zöldséghez, az már lengyeles.

Néha napján egészen váratlanul jól tud esni, sűrűbben meg úgysem találkozunk vele.

Kelbimbót vajon, fedő alatt megpároltam, az sem baj, ha kicsit egy-egy levél odakap, megpirul. Ha nagyon égne, azért kis (!) vizet mindig lehet alá önteni.

Mikor észrevettem, hogy az összes kenyérmorzsába befészkelt a moly, olyat tettem, amit a gasztrobloggerek is csak idézni szoktak másoktól: kenyeret pirítottam, és chopperben készítettem friss kenyérmorzsát. A kelbimbókat kihalászva, a visszamaradt zsiradékot még kipótoltam további vajjal, és ezen megpirítottam, alaposan lepirítottam a kenyérmorzsát.

Ezzel szórjuk meg a még gőzölgő kelbimbókat, és hideg tejföllel meglocsolva még a hőmérsékletek és
állagok változásában is gyönyörködhetünk, az ízek mellett természetesen. Polak-wenger, hej!

 

(a kép forrása: http://briarpatchmagazine.com/)