Doboz otthonra – Együd Barbara, a Kitchen Box ételszállító alapítója

 

Honnan jött a Kitchen Box ötlete? 

Az ötlet tőlem származik és egy személyes tapasztalatnak, élménynek a következményeként született meg. Sokat dolgoztam, általában későn végeztem és már nem maradt energiám/kedvem ahhoz, hogy az esti vacsorához bevásároljak. Mivel az egészségemre, vagyis arra, hogy mit és mikor eszem nagyon odafigyelek, így az sem volt mindegy, hogy mit honnan szerzek be. Ennek eredménye pedig egy nagyon egysíkú táplálkozás lett. Tudtam, hogy mi az, amit gyorsan el tudok készíteni és jó minőségben be is szerezhetek. Próbáltam változatosabbá tenni az étrendemet különböző receptek kipróbálásával, de ezek a receptek általában kudarcot vallottak. Sajnos soha nem volt annyira pontos, vagy egyértelmű, hogy tényleg a várt eredmény kerüljön végül a tányéromra. Mindezek hatására kicsit körülnéztem a neten. Alapanyagokat szerettem volna rendelni, mert nekem a főzés nem okozott gondot soha. Sőt, igazából nem is maga a főzés a hosszas folyamat az egészben, hanem az a része, amíg odáig eljutunk – kigondolni, hogy mit főzzünk, recepteket keresgélni, beszerezni hozzá mindent, akár több helyről is. Mivel itt Magyarországon nem találtam semmit, ami az elképzelésemnek megfelelt volna, így jött az ötlet, hogy akkor erre másnak is lehet igénye. Tehát nem készételt szeretne rendelni, ahol a minőség ellenőrizhetetlen, szívesen főz, viszont nincs ideje és/vagy nem szeret bevásárolni. A receptkártya és ezeknek az alapanyagoknak a kimérése adott főre már az egész ötlet továbbgondolása volt.

Hogyan állnak össze a receptek? Milyen sűrűn változik és mi a koncepció?

A recepteket profi séfünk, Ekler Viktor állítja össze, aki mindig az idénynek megfelelő, egészséges és vitamindús alapanyagokból készít ételeket. A főzés és fotózás kéthetente történik. Hetente cseréljük a recepteket. Három húsos, három vegetáriánus és három diétás kerül ki minden szerdán az oldalunkra. Kedden és pénteken van kiszállításunk. A keddi szállítási napra vasárnap 12h-ig lehet rendelést leadni, a péntekire pedig szerda 12h-ig. Szerda 12h után pedig kerülnek ki az új, következő heti receptek.

Tovább…

Badacsonyi szőlőhegyen

Interjút készítettünk Nádasi András, bormarketing szakértővel, a badacsonyi borok egyik leglelkesebb népszerűsítőjével.


Most már nem először látogatott Badacsony Budapestre, pontosabban „a New Yorkba”. Mit vártatok és mit kaptatok a rendezvénytől?

Az idei volt a negyedik közös Badacsonyi borvidéki bemutatkozás a New York Palotában, amelyet minden évben más tematikára fűzünk fel – idén az “illatos fajták” voltak kiemelve. A koncepció egyszerű: referenciaértékűnek tartjuk az itt történő bemutatkozást, hiszen Budapest az ország borkereskedelmi központja, emellett a borfogyasztók népes tábora és a legfontosabb véleményformálók is itt élnek. Szeretnénk megmutatni magunkat, a borainkat, az értékeinket, egész éves programjainkat – amely úgy érezzük, hogy évről-évre sikerül is.

Hogyan fejlődik a badacsonyi borvidék? Hogyan jellemeznéd most a régió borait, borászatait?

Röviden összefoglalva: dinamikusan. A borvidéket – más hazai borvidékhez hasonlóan – egyszerre jellemzi a múlt értékeinek (újra)felfedezése és az útkeresés. Mindenki érzi a hatalmas potenciált, amely a hegyekből árad, és amely testet tud ölteni a borokban. Van egy vízió, hogy a Badacsonyi borvidéknek hol lenne a helye a jövőben, ezért dolgozik mindenki. A borászatok között példaértékűen aktív a párbeszéd és a tapasztalatcsere.

Tovább…

„Arany minden szavuk” – a nagy Goldenblog interjúsorozat: Hadarik Rita – Rita konyhája

A Goldenblog díjkiosztója után úgy gondoltam, bemutatom a legmagasabban jegyzett gasztoblogokat, egyúttal megkérdezem a többi díjazottat, ők mit gondolnak a gasztroblogolásról és mi saját stratégiájuk, filozófiájuk. A sorozatban elsőként Hadarik Rita, a ritakonyhaja.hu szerzője, tulajdonosa válaszolt a kérdéseimre.


Talán a legtöbbet „lájkolt” gasztroblog a tiéd. Hogy látod, mi a siker titka?

Hadarik Rita - Rita konyhájaA www.ritakonyhaja.hu oldalt egy ’misszió’ keltette életre 2009 májusában. Ezt megelőzően fél évig volt egy kis blogom, ahol nagyon gyorsan nagy létszámú olvasótáborra tettem szert. Eredetileg marketinggel foglalkoztam, ezért amikor láttam, hogy sok embert meg tudok mozgatni, megfogalmazódott bennem egy gondolatébresztő, edukáló, egyben gyakorlati portál ötlete. Kezdetben döcögősen ment, hiszen nem volt korábban online marketing tapasztalatom, folyamatában tanultam, és tanulom a technikákat, és ma már szakemberek segítségét is igénybe veszem egy-egy ötlet megvalósításához. Kétség kívül a tudatosság a népszerűség egyik alapfeltétele volt mindig is. Ugyanakkor egy végtelenül ’romantikus’ típusú ember vagyok, aki hisz abban, hogy az olvasók szeretete, és lelkesedése nélkül nem juthattam volna el idáig. Valóban, a Facebookon a Rita Konyhája az egyik legtöbbet lájkolt egyéni szerkesztésű oldal, ami mögött nem egy gépezet, csak egy ember áll. Tavaly karácsony előtt volt egy játék, amihez egy külön applikációt fejlesztettem. Akkor az több ezer embert ’hozott’ a közösségi oldalra. Örömmel láttam, hogy nem csak a játék vonzotta oda az embereket, hiszen maradtak, és azóta dinamikusan fejlődik a közösség. A Facebook sikere jól látható, hiszen megjelenik a rajongók száma az oldalon. Ami viszont nem látszik, az a saját weboldal látogatottsága. Még a legnagyobb uborkaszezonban is van havi átlag 400 000 oldalletöltés, ami úgy gondolom, komoly eredmény. Az eredmények bevallom büszkeséggel és önbizalommal töltenek el, de úgy gondolom, megfelelő alázat nélkül nem lehetne fejlődni. A Rita konyháját nem csak a saját örömömre írom, hanem mások szolgálatába állva segítő szándékkal. Hiszem, hogy kitartással, odafigyeléssel, és nyitottsággal sok ember szívét és gondolatát meg lehet nyitni.

Nagyon nagy hangsúlyt fektetsz az egészséges étkezésre. Hogy látod, mennyire van változóban a tudatos táplálkozáshoz való hozzáállás a társadalomban?

Az az embertípus vagyok, aki ha valami jót tapasztal, azonnal meg akarja osztani másokkal. Mindig is éreztem legbelül, hogy olyan dologgal kell foglalkoznom, amivel másoknak adhatok valami pluszt. Egy egészségileg nehezebb időszakomban a tudatos táplálkozás hozott pozitív változást az életemben, és ezt szerettem volna másokkal is megosztani. Kezdetekben voltak még bakik, meg félrecsúszások, és a fotózás és a receptírás sem volt tökéletes, évek alatt csiszolódott a stílus, és az irány. Ahogy telik az idő, egyre többen megtalálnak a betegségeikkel. Döbbenetes, mennyi ember küzd emésztési, és ételallergiás problémákkal, cukorbetegséggel. Annak ellenére, hogy sokan foglalkoznak a problémával, kevés a megvalósítható megoldás. Tovább…

Blogolni csak pontosan, szépen – Chili & Vanília interjú

Ha valaki tudja mi fán terem a blogolás, akkor az Chili & Vanília. Valahol azért mindnyájan az ő köpönyegéből bújtunk elő, még akkor is, ha aztán ahányan vagyunk, annyifélét írunk, gondolunk, csinálunk. – Chili & Vanília interjú.

Chili & Vanília

Fotó: Lakner Kinga

Te most blogger vagy, vagy profi?

Én most már főállásban ebből élek, tehát ha úgy tetszik: profi lettem, mivel hivatásszerűen ezzel foglalkozom. A helyzet az, hogy a bloggerkedés egy címke, ami leegyszerűsíti és segít megragadni azt a szerteágazó tevékenységi kört, amit például én is végzek. Itthon nincs igazán jó megfelelője, de a nyugati világban úgy hívnák azt, amit én művelek, hogy „food writer”, azaz gasztronómiai szakíró. A gasztroblog az én esetemben ma már a névjegy, vagy a referencia, azért pénzt nem kapok, de a felkérések, amik megtalálnak nyilván nem függetlenek attól, hogy a blogom ismert és szerencsére népszerű.

Jól érzékelhető egyfajta véd- és dacszövetség az ismertebb gasztroblogerrek között. Közös fellépések, szereplések, egymás promózása. Mennyire tudatos ez? Egyáltalán, mennyire tudatos egy blog felépítése, befuttatása? Tovább…

Alma a fájától, vagy szőlő a tőkéjétől – Ifjabb Heimann Zoltán, borász

Komoly spíler, nemzetközi tanulmányokat végezve szívja magába a tudományt, hogy aztán mindezt a szekszárdi tőkék között kamatoztassa. Többszáz éves családi hagyomány őrzője és továbbvivője. Hamarosan kezébe kapja a stafétát Szekszárdon, a Heimann Családi Birtokon.

Ifj. Heimann Zoltán

Fotó: vilagszepbajszu.tumblr.com

Sikeres vizsgát tettél, lediplomáztál a németországi Geisenheimben. Milyen, a hazaitól eltérő tapasztalatokat szereztél a külföldi tanulmányok során? Mi mindent tudsz hasznosítani, vagy meghonosítani a „céhlegényes” tanulóévekből?

Számomra a legfontosabb, hogy olyan nemzetközi vérkeringésbe csöppenhettem bele, ami jó ugródeszka az európai borvilágba. A legkézzelfoghatóbb, hogy mehettem gyakornoknak Németországba, Toszkánába, idén meg felvettek az európai szőlész-borász Mesterképzésre Montpellier-be. Ezek egyszeri, vissza nem térő lehetőségek és minden alkalommal új barátokkal és szakmai kapcsolatokkal gazdagodtam. Másrészt minél több helyen jártam, mindenütt tanultam olyan apróságokat, amiket – ha nem is egyből ma – egyszer majd bevethetőek lesznek. Úgy érzem, a profizmust egyre inkább a finomhangolásban, apró részletek tökéletesre csiszolásában kell keresnünk. De addig még sok tanulnivalóm van!

A hírek szerint édesanyád hivatalosan is felkért a Heimann Családi Birtok „szőlész-borász” állásának betöltésére. A szerepvállalásod talán természetes is, de a családi kupaktanács milyen szerepet szán neked a közel- és a távolabbi jövőt illetően? Hogyan épülsz be a családi pincészet munkamegosztásába? Tovább…

Egy mérték adó séf – Segal Viktor interjú

Vannak olyan srácok, akiket mindenki a saját csapatában szeretne tudni. A focicsapat választáskor is mindig elsőként kelnek el, míg mások kínosan feszengnek az utolsó párosok kényszerű szétosztásáig. Segal Viktor a gasztronómiai szekértáborok fölött lebeg, igazodási pont és origó.

Segal ViktorMost jelenik meg második szakácskönyved. Az első nagy siker volt, remélhetőleg most ezt a másodikat is jól fogadja majd a közönség. Miben más mégis ez a kötet?

A végcélt tekintve természetesen ugyanaz a kettő: otthon is elkészíthető, egyszerűnek tekinthető receptek vannak benne, hiszen akik megvásárolják, túlnyomó többségben főzni is szeretnének belőle. Ha ettől eltekintünk, akkor viszont szinte nincs is hasonló vonás a két könyv között. Az első könyvem a hozzávalókra épített, tizenöt fontos alapélelmiszer köré rendezte a recepteket, és a konyhai és ételfotók mellett egy kiváló kortárs festőművész, Baráth Áron festményei tagolták a fejezeteket. Könnyű lett volna most újra tizenöt másik alapanyaggal foglalkozni, de nem szeretem ismételni magam, ezért teljesen új koncepcióval álltam neki a könyvnek. Ez most eseményekről, közös főzésekről szól, a receptek is nyolc főre szólnak. De nem kell megijedni: a nyolc főre szóló mennyiségeket elég könnyű megfelezni és négy főre kalkulálni… Az alkalmak pedig nagyon szerteágazóak: csajbuli, haverok, másnapos reggeli, vasárnapi brunch; sokféle eseményhez adunk fogódzót. A kapcsolódó művészeti ágak persze itt is megjelennek. Ezúttal a tálalás, és egy-két fogás is speciális, dizájner beton tálakban, edényekben történik. Mindegyik teljesen egyedi és különleges. Nem mellékesen ezek miatt kaptunk meghívást a londoni dizájn hétre, így a könyv angol nyelvű verziója rendhagyó módon előbb kerül bemutatásra, mint a hazai.

A fogások tekintetében milyen eltéréseket találunk? Hová helyezted a hangsúlyt a receptek összeállításakor? Tovább…