Flódni, ismét

Flódni Hanukára vagy KarácsonyraMa kezdődik a Hanuka, mindjárt itt a Karácsony is, talán több indok nem is kell a flódnihoz.

Figyelmesebbek talán tudják, hogy szerepelt már flódni a blogon, pont a legelső VKF alkalmával (mint kímélő desszert), viszont azóta sokat tökéletesedett a társszerző eljárása, úgyhogy most ezt úgy ajánlom a közönség figyelmébe, mint ami még kicsivel jobb az előző változatnál. Ez most a kritikai, gondozott kiadás, a szükséges pontokon kicsit átírva.

75 dkg lisztet 37 dkg vajjal elmorzsolunk, 15 dkg porcukorral 5 tojássárgájával és 1.5 dl száraz fehérborral tésztává gyúrjuk. Pici só, gyömbér, 1 tasak sütőpor. Ne pepecseljünk sokat, nem szereti a tészta kézmeleget, gyorsan gyúrjuk meg, és tegyük be a hűtőbe. Ekkor elkészítjük a töltelékeket. A máktöltelékhez 30 dkg darált mákot 20 dkg cukorral, 5 dkg mazsolával, reszelt citromhéjjal és 1.5 dl fehérborral összefőzünk. Gyávábbak arra bazírozhatnak, hogy a 10 személy közül legalább 2 undorodik a mazsolától, így vagy kérdezzünk meg mindenkit előre, vagy hagyjuk ki a mazsolát, vagy hagyjuk ki ezt a két ódzkodót a meghívottak listájáról. Tovább…

Isler – otthon

Az isler klasszikusan olyan csemege, amivel normál körülmények közt csak iskolai / kórházi büfében és kifosztott kínálatú kis cukrászdákban fut össze komolyabban az ember és eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen otthon is elkészíthető. Még hozzá jobban is akár.

Mert mi az isler az öröklétben? Az isler két korong linzertészta lekvárral összetapasztva. csokival bevonva, oszt’ jónapot. Na, akkor ez volna a feladat. (Ha nem mondtam volna: társzerzés keretében készült az itt bemutatandó verzió.)

Isler uzsonnára Tovább…

Flódni, a kímélő desszert

Aki két cukornál többel issza a kávét, az inkább egyen csak cukrot, és feküdjön le korán.

Rögtön ez a mondás jutott eszembe, amikor a magyar nyelvű gasztroblogok ősanyája meghirdette a legújabb tematikus gasztroblog játékot. Ennek keretében kalóriaszegény gourmet desszertet kellene közzé tennünk, természetesen óvatosan lavírozva az élvezeteket az önkínzástól elválasztó vékony határmezsgyén. Én szeretem a direkt dolgokat (ld még “az ember, akinek abszolúte semmi érzéke a szimbolizmushoz”), úgyhogy kímélő desszertnek fogyasszunk sok almát, desszertnek meg sok édességet.

Flódni, a kímélő desszertA flódniról lehetne ám sokat mesélni. Itt van például egy gyönyörű írás, ami annyira hosszú, hogy még én se olvastam teljesen végig, de valaki már belinkelte korábban, és megtetszett. Csak az nyissa meg, akinek sok ideje van. A flódni valódi jiddis sütemény, ezt nem vitatja el tőle – talán – senki. Nekem csak egy történetem van vele, amikor a kiváló flódnit készítő Corinthia Royal szállót megnyitották a budapesti Nagykörúton, volt alkalmam beszélgetni pár szót a német származású F&B (ételital) menedzserrel. Ő mondta, hogy a maga részéről speciel nem ismerte a flódnit, de a jóakarói jelezték neki, hogy a hetedik kerület szívében kötelező jó flódnit készíteni… Azt is csinálnak.

Még egy megjegyzés: a két fő ellenérv a flódni készítése ellen, hogy nagyon bonyolult megcsinálni, és rendkívül munka- és időigényes. Ezt a flódni ellenségei terjeszthetik. Pedig milyen igaz… A legnagyobb gondot nekünk az okozta, hogy hány darab tésztaréteg kell, ha háromféle tölteléket akarunk beletenni, de akinek erőssége a matek, itt biztosan nem fog elakadni.

Ezzel annyit megelőlegeztünk, hogy a flódni egy olyan sütemény, ami több rétegből áll, a rétegeket egy tésztalap választja el egymástól. Más receptekhez hasonlóan itt is érdemes előre elgondolni a munkafolyamatokat, különben zavarba jöhetünk. Sütni azért nem szeretek, mert precíznek kell lenni, számítanak a mennyiségek és időtartamok, amihez nem vagyok hozzászokva, de legyen, most akkor itt mennyiségek és más numerikus adatok is szerepelni fognak. A vicc kedvéért legyen az, hogy 10 főre készítjük a flódnit (talán nem jönnek el ennyien, tiszta macera). Tovább…

Öszöd – nem öszöd: márványsajttal és dióval töltött körte

A vibráló feszültségű politikai események kellős közepén szinte bizonyos vagyok benne, sokakat érdekel, hogyan is kell elkészíteni a márványsajttal és dióval töltött körtét.Ez az étel annyira őszi, hogy jobban már nem is lehetne az. A piacok összes színe és íze képviselteti magát benne, további előnye, hogy rém gyorsan összeállítható. És mégis azt fogják hinni, hogy egy egész nap elment vele.

Úgy kell kezdeni, hogy veszünk vilmoskörtét, lehetőség szerint viszonylag nagyokat és ne túl puhákat.

Először a tölteléket készítem el. Ehhez márványsajtot (ha és akinek fussa, rokfortot) és natúr campingsajtot (ha és akinek mascarponét) elkeverek durvára tört dióval, tojássárgájával és mézzel. Az eredeti receptben szarvasgomba is szerepel, ha és akinek, az vegyen, szerintem ez kizárólag a bekerülési árát növeli, az ízértékét nem. A töltelék ne legyen túl masszaszerű, inkább hagyjuk kicsit darabosan, különben elfolyik mindenfelé.

A körték tetejét kalapszerűen levágom, óvatosan kivájom a közepüket. Ebbe jön bele a töltelék. Érdemes úgy, hogy minél mélyebbre leérjen, de ne legyen túltömve mégsem. A töltött alsó részre visszahelyezem a kalapot, és óvatosan átteszem őket egy tepsibe. Tetejüket meglocsolom egy kevés mézzel, hogy fényesek legyenek. Nagyon forró sütőben mindössze 5 percig kell sütni.

KörteTálalást is érdemes őszi hangulatúvá tenni. Én félbevágott kék és fehérszőlő szemekkel, dióbéllel, mézzel beforralt balzsamecettel meglocsolt salátaleveleken tálaltam. (Ha kaptam volna lollo rosso salátát, vagy jégsalátát, akkor azzal. De nem kaptam.)

És akkor tényleg itt az ősz.

kép: Joe Lencioni/shifting pixel