Krumplileves virslivel, kolbásszal

A krumplileves esszenciáját nem lehet tömörebben megfogalmazni, mint ahogy Ő megfogalmazta, jelesül a krumplileves legyen az, ami: krumplileves. Ezzel tulajdonképpen végeztünk is, mégis valami azt súgja, lehet ezt ennél cizelláltabban is összefoglalni, különösen úgy, ha nem teljesen szokványos eljárással készült ezúttal a nagy klasszikus.

Tulajdonképpen egy paprikás krumplihoz eléggé hasonló ételről van szó a „magyaros burgonyaleves” esetében, persze szignifikáns eltérésekkel, leginkább a fűszerezésben és a lé mennyiségében. Vegyük sorban.

Lepirítottam egy szalonnás hagymás alapot, erre tettem rá egy kevés (!) pirospaprikát. Ekkor került rá a hámozott, kockákra vágott krumpli, majd mikor már ezek is átmelegedtek, megszórtam liszttel – ezzel a későbbi rántáskészítős procedúrát is megelőztem. A lisztet elkeverve aztán már fel is öntjük gyorsan vízzel és jöhet a fűszerezés. Só, bors, babérlevél és csombor – utóbbi a Lehel piacos bácsitól, elhasználhatatlan mennyiségben áll rendelkezésre.

Tettem bele leveszöldségeket is, egy-egy sárga és fehérrépát, karalábét. Majd következik még a sűrűje: kolbászkarikák, végül virslikarikák. Amikor a krumplik már puhák, de még nem mállanak szét a villától, készen vagyunk. Ízlés szerint kevés ecet is mehet a tetejére a vége-pillanat előtt.

Opcionálisan tejföllel, erős paprikával, kenyérrel tálaljuk.

Káposztás kacsamell

Egymás nyakára hágnak az ünnepek, folyton van valami alkalom, amire főzni és enni kell. Meg persze inni is. Praktikus okoknál fogva nemegyszer érdemes előre gondolkozni, és olyan ételt készíteni, amely még jól jöhet későbbi időpontokban is.

Boldog újvet!

Ez mondjuk nem olyan mély bölcsesség, hiszen ennek alapján fogyasztható egészen húsvétig a karácsonyi bejgli, vagy februárig a habcsók, meg a szaloncukor, ha éppen házilag készül. Érdekes, de a szilveszteri fogások és az újévi fogások jellegükben kissé eltérnek egymástól, noha a két ünnep egybefolyik, éjfélig malacot, meg pezsgős káposztát, valamint virslit és kocsonyát fogyasztunk, éjfél után pedig lencsét, vagy mákot, és józanító korhely levest.

A gordiuszi csomót átvágva készítsünk ezúttal olyan ételt, ami mindkét alkalomra dukál, jól eláll, fölmelegíthető, és a bódult másnapon sem kell nekiállni főzni. Például egy igazán magyaros, csomborral készülő káposztás kacsamellét, velefőtt krumplival.

Az elkészítése egyszerű ugyan, de időigényes. (Mentségére szóljon: több napra készül.) Egy vastagfalú, nehéz serpenyőben füstölt szalonnát pirítunk, ennek a zsírjára helyezzük az egységnyi darabra vágott kacsamelleket, bőrös felükkel lefele. (A bőrt előzőleg bekockázzuk, hogy jobban ki tudják adni magukból a zsírt.) Ha kicsit kiolvadt a zsiradék, és megpirult a bőr, megfordítjuk, és pár percig így is sütjük a húst, majd kivesszük a serpenyőből. Tovább…