Savanya nyelveleves

Én nem vagyok egy nagy belsőség-főző guru, de azért van számos nagy kedvencem. És persze vannak olyanok is, amiket szívesen rendelek étteremben, vagy fogyasztom el, ha más főzi. A soron következő levest már egyszer készítettem, igaz, picit másképp.

Az eredeti verzióban ugyanis nyelv és vese szerepel, de vese ügyben kétszer is annyira lebőgtem, hogy egy darabig biztosan soha többé. Már próbáltam konzultálni vesegyógyász szakorvos ismerősökkel is, hogy szerintük hogyan lehet elfogadható módon felvágni és megtisztítani egy vesét, de aztán gondoltam meghagyom nekik a vese ennél emelkedettebb oldalának tanulmányozását.

Pedig a vese jó, csak van valami trükkje, valami finesz, amivel én nem rendelkezem. Pedig a két duci hölgynek és Cserna-Szabónak is van kiváló receptje. A két duci hölgy ráadásul a tévében olyan egyszerű és gyors mozdulatokkal tisztítja meg a (bárány)vesét, hogy öröm nézni. (Szagolni nem biztos.) Cserna csak ír róla, így ott nincs gyakorlati bizonyíték. Nos, tehát vese nincs.

Van viszont benne nyelv, méghozzá főtt-füstölt marhanyelv, amit ilyen formában árulnak a piacon. Én ugyan próbáltam nyers nyelvet venni, hogy jó példával járjak elő legalább a saját kiírásom esetében, de nem kaptam. Mindegy, ez is megteszi, csak kevesebbet kellett küzdeni a végeredményért. Amely, ha helyesen járunk el, egy savanykás, nagyon hagyományos, sűrű, laktató, magyaros leves. Munkára fel!

Vöröshagymát kevés zsíron/olajon megpirítok, rádobom a vékony karikákra (vagy izé, olyan nyelv-keresztmetszetűre) vágott nyelvet, és fehéredésig pirítgatom. (Ha vesével együtt készül, akkor annak is most jött el az ideje.) Felöntöm vízzel, majd befűszerezem sóval, babérlevéllel, borssal, és egy jó másfél órát feledve főzöm. (Elég lassan puhul meg egy ilyen nyelvdarab.) Mikor már közel puha, julienre (pálcikára) vágott sárgarépát, és fehérrépát teszek hozzá. Amíg ezek is megpuhulnak, rántást készítek, amibe jópár zúzott fokhagymagerezd is kerül. A rántáshoz teszünk még pirospaprikát és őrölt köményt is, majd berántjuk vele a levest.

Alaposan kiforralom, utófűszerezem, ha igényli, majd egy pohár tejföllel, finomra vágott petrezselyemmel dúsítom. Közvetlen lezárásként, és egyben végezetül egy citrom levét facsarom bele (de ecettel is elérhető a kívánt hatás.) Készen is gőzölög a savanya nyelveleves.

Könyvtárnyi szakácskönyv

Mit lehet írni annyi szakácskönyvben, amennyit az ember egy tetszőleges amerikai könyvesboltban maga körül talál?! Sőt, még csak nem is kell könyvesboltba menni, szakajtónyi szakácskönyvet árulnak ugyanis a közértben, háztartási boltokban, konyhaeszközös szakboltokban is. Az ember beleszédül.

Könyvtárnyi szakácskönyv

Jó, tegyük gyorsan hozzá, hogy az angol nyelvet legalább félmilliárd ember tekintheti anyanyelvének, és további 1-2 milliárd lehet azok száma, akik így-vagy úgy, de megpróbálnak eligazodni rajta. Nincs olyan tudományág, amelyik ne angol nyelven folytatná a tudományos diskurzusát, a szakácsmesterség pedig még csak nem is ilyen kategória, hanem a legtöbb művelője számára hobbi. Ez tehát legalábbis részben megindokolja, miért van akkora szakácskönyv-kínálat egy-egy üzletben, amekkora nálunk egy teljes könyvesbolt könyvkínálatát jelentősen meghaladná.

Ezzel együtt nehezen érthető, hogy hogyan él meg ennyi könyv a piacon. Mi a túróról lehet írni könyvtárnyi mennyiségben a főzésről, ivásról és az étkezésről? Tovább…