Baconös karfiolsaláta

Egy karfiol lesz!Nem a legegyszerűbb saláta, sok tepsi, serpenyő, idő és az átlagosnál hosszabb beszerzési körút tarozik hozzá, tehát semmiképp sem az „összedobok egy zöldsalátát” műfajba tartozik.

Más tollával ékeskedem, Cseh Tamással szólva „volt már ilyen és lesz ilyen még”. De hát nem mindenki olvassa pont ezt a receptet például a Paprika magazinban, én meg itt vagyok referenciának. Kicsit ugyan átalakítottam az eredetit, de bevált.

A reveláció-szerű felfedezés, hogy nyers karfiolt simán be lehet rakni sütőbe, nem kell „csőben sütni”, szószba tenni, előfőzni, hanem szépen magában elkészül, megpuhul és megpirul. A tepsiben keverjünk hozzá azért bacon darabokat, és keverjük el kevés olívaolajjal és sherry ecettel (borecettel, balzsamecettel, mindegy). Így megy be a forró sütőbe, és kb 25-30 percet sül. Tovább…

Egészben sült szűzpecsenye tejszínes rókagomba szósszal

Ezer sebből vérzünk, telefonos fotóval illusztrálok, költözés, meg minden, de ha képről nem is tűnik ínycsiklandónak, azért el lehet hinni, hogy egy igazi mesterfogást mutatunk be alábbiakban.

Mindenek előtt: olyan konyhába csöppentem, ahol a sütőn belül önálló nyársforgató motor található. Ilyet korábban nem láttam, de mindjárt adta magát az ötlet, hogy valami nyársra húzható hússal kellene kipróbálni az eszközt. Ugyanakkor a nyársforgató motor nem feltétele a fogás elkészítésének, sima sütő ugyanúgy megteszi, ha meg valamelyik tud felülről grillezni, akkor szinte meg is vagyunk.

Az egészben sült szűzpecsenyéhez kell egy egész sertésszűz, ez sajnos, szemben a nyársforgatással, elkerülhetetlen. Egy szép szűz 20-30 centiméteres szokott lenni, amiből akár kettő is elfér a nyárson. Én most 50 centiset kaptam, úgyhogy ez pont jól elfért magában a nyárson.

Húsfeldolgozás

Tovább…

Van egy jó hírem, Budapest! – Baconbe tekert zöldspárga

Elirigyelve a közfigyelmet, örömmel tudatok én is egy jó hírt: most már tényleg itt van a spárgaszezon! Még tán jobb is, mint a többi jó hír.

A spárgaszezon jellegzetessége, hogy mindig fájdalmasan rövid, a másik pedig – nem tudom ez egyaránt igaz-e mindenkire, vagy csak rám -, hogy többször van itthon spárga, mint ahányszor megtervezem, hogy mi is készül majd belőle.

ZöldspárgaElsőnek érdemes valami baromi egyszerűt, minél kevesebb hozzávalóval, és minél kevesebb macerával. Alapvetően fehérspárga párti vagyok, de a legegyszerűbb, legpuritánabb spárga fogásokhoz mégis a zöldspárga illik jobban. (Zsengébb, nem kell hámozni, stb.)

Úgyhogy a szezonköszöntő fogás egy egyszerű baconbe tekert zöldspárga lehet: ehhez a spárgasípok alsó egy-két centijét vágjuk csak le, a spárgát megmossuk, és forrásban lévő, cukros-sós, citromos vízben 3-5 percig forraljuk. Ezután kihalásszuk őket, és gyorsan lehűtjük, hogy a ne főjenek tovább. (lehet akár jeges vízbe is tenni, ha van kéznél jég, ha nincs, akkor csak hideg víz alá.

Ha lehűltek, az alsó felüket körbetekerjük baconnel, egy jénaiba fektetjük és mehet a sütőbe. Amint a bacon roppanósra sül, kész is a tavaszköszöntő. Ha valaki nagyon spíler akar lenni, esetleg némi parmezánt is reszelhet rá. Előételnek kiváló. Van még valakinek valami jó híre?


Kép: Avital Pinnick/flickr

Csőben sült gombás karfiol

A csőben sült bármit azért szokták szeretni mert ropogós a teteje és rendszerint sajtos is.

Másik nagy előnye az úgynevezett csőben sült ételeknek (legtöbbször zöldségekről van szó), hogy egyszerűen összeállítható egytálétel, viszonylag kis vesződséggel kész is az ebéd. Meggyőződésem egyébként, hogy a ”csőben sült” kifejezés valami teljes félrefordítás lehet, nyilván valaki egyszer így értett valamit valahol, azóta ez egy cső. Pedig tulajdonképpen egy besamellel, vagy sajtos-tojásos tejföllel beborított párolt zöldségről van szó, egy kaptafára működik valamennyi változat.

Picit persze lehet variálni a dolgot, máskülönben elég volna elővenni a Horváth Ilonát, vagy ki amire esküszik. (A magyarok istenére, példának okáért. De akkor gulyás lesz a menü, vagy abált tokaszalonna langyos zsírral.)

A mostani változat is egy ilyen megbuherált cső, és emiatt a megszokottnál egy hangyányival többet kell mosogatni utána, de hát néha így adódik az élet. Szóval vegyünk akkor két szép fej karfiolt, mossuk meg, szedjük rózsáira, és fedő alatt kb kétujjnyi leveskockás vízen kiméletesen pároljuk meg őket. De tényleg ne menjen szét pempősre, mert még további terveink is vannak velük…

A párolódás közben számos feladatunk lesz. Egyrészről villám mozdulatokkal készítünk gyorsan egy besamel mártást (erről részletesen majd máskor). Érdemes bőségesen készíteni, mert alaposan el kell majd lepje a karfiolt. (Úgy is mint “cső”.) Egy serpenyőben megmosott, félbevágott csiperkegombát pirítunk le. Ezzel párhuzamosan pedig egy másik serpenyőben (urambocsá, egymás után, ugyanabban a serpenyőben) pirítunk egy kevés apró kockákra vágott bacont, vagy sonkát, vagy valami más ízletes felvágottat.

Ha mindennel megvagyunk, gyorsan összeállítjuk a fogást. Ehhöz egy jénai aljára kevés vajat/olívaolajat teszünk, erre szép egyenletesen elhelyezzük a nem teljesen szétfőtt karfiolt. Megpróbáljuk szintén igazságosan elosztani rajta a pirított gombát, valamint a pirított bacon/ sonka nagyobbik részét. Most mindenhol alaposan meglocsoljuk az istenien illatozó besamel mártásunkkal. amire aztán valami jobb füstölt sajtot (értsd: karavánt) reszelünk, generőzen. Erre még díszítésnek rátesszük a bacon sonkából, amennyi kimaradt. És mehet be a sütőbe. Mivel a hozzávalók elvileg készen vannak, le sem kell fedni alufóliával, csak a tetejét kell megpirítani. Akinek van grillfokozata, éljen vele.

A konyhai lámpa felkattintásától a sütő lezárásáig az egész ételnek illik elkészülnie 50 perc alatt. Ezért is szeretik sokan a csőben sütést. Meg mert olyan jó sajtos-ropogós a teteje neki.