Sóskaleves

Jóska, levelet hozott a sóska, Jóska, azt írtad nem szereted. Tavaly már meséltem arról, hogy túl az Óperencián, de még a Bánki tavon innen él egy öreg néne, aki kordéjával hozza a frissen szedett, zsenge zöldségeket, roppanós kovászos uborkát a víkend házak boldog lakóinak. Ezúttal egy zsák sóskát sózott rám, mutatta milyen szépen van szedve, nem homokos, nem fonnyadt, tényleg ellenállhatatlan volt. Tovább…

Lestyános árpagyöngyleves

Kicsit erősítsük az ősmagyar vonalat a blogon, ehhez pedig mi sem kínálkozik jobban, mint ez a teljesen fogyókúrás, zsír- és koleszterinmentes, zöldfűszeres leveske, amit annyira egyszerű elkészíteni, hogy szinte szégyellem leírni.

Lestyános árpagyöngyleves: répa is kell bele

A recept persze nem követ konkrét szittya hagyományokat, inkább csak amolyan utánérzés, beleérzés. Leginkább az erdélyi konyhakultúra jelenik meg benne, különös tekintettel a lestyánra, és a pirospaprika, valamint a zsiradék hiányára. Szóval egészséges is, emiatt megfontolandó szempont, hogy az árpagyöngyöt kivételesen ne bio-boltba szerezzük-e be. (Az érintetlen természetesség koherenciája végett.) Tovább…

Kötelező gyakorlat: Spárgakrémleves

“Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg nem közölt le a 2000″ – írja érthető, egyben indokolt kisebbrendűségi érzéssel az amúgy érdemtelenül agyonsztárolt fiatal kortárs költőnk, arra utalván, hogy onnantól lesz számon tartott költő valaki, ha a 2000 folyóirat is helyet szentel neki legalább egyszer az életben.

Ami költőnek, filozófusnak a 2000, az gasztroblognak télen a sütőtökkrémlves, tavasz/nyár fordulóján a spárgakrémleves; vagyis kötelező gyakorlat. (Lásd még hasonló témakörben a vőlegényt a szerszámmal, és/vagy a feledhetetlen kisgazdapárt feledhetetlen vezetőjét.)

Spárgát (más néven csirágot) főzni amúgy nagyon érdemes, mert tényleg rendkívül finom, és viszonylag kevés vele a macera, feltéve, hogy nem nagyon sok személyre készítjük. Tovább…

Káposztás bableves

És akkor a húsvéti sonka utolsó felhasználási területe idénre: káposztás bableves. A rutinosabbak automatikusan kalkulálnak a sonkalével, amiből főzelékek, levesek születnek, sokan egyenesen kisebb adagokban lefagyasztják, hogy mindig legyen füstölt ízű alaplé. Nálam is így készült a lencsefőzelék, utolsó felvonásként pedig a bableves.

Káposztás bableves húsvéti sonka alapon

Ehhez a babot (gömbölyű tarkababot vettem, de lehet másfélével is, ízlés szerint)beáztattam. A megmaradt sonkalevelet feltettem egy nagy lábasban a tűzre, hozzáadtam a babot, leveszöldségeket (ezeket újabban tisztítva, csomagban veszem a piacon, van olyan színvonalú, mintha magam pucolom), babérlevelet, fokhagymát, pirospaprikát. Tettem bele egy szál, nagyobb darabokra hagyott kolbászt is. És kicsit felvagdosott savanyú káposztát.

Kicsit ciki, de ezzel lényegében kész van a mű. Tovább…

Szarvasragu leves

Vadász vagy pecás rokon, esetleg hasonló hobbival bíró hálás paciens híján sem halat, sem vadat nem igen szoktam főzni, noha mindig eljátszom a gondolattal, hogy akár vásárolni is lehet ilyesmit. (Persze mindig óva intenek a bizonytalan eredetű hal és vad beszerzéstől, de hát ha nincs megbízható beszállító, akkor mit tegyen az ember.) Úgyhogy ezt is kipróbáltam.

Szarvasragu leves

Szerencsére nem csak egységgömbbe fagyasztott vadat lehetett kapni a piacon (Lehel tér), hanem tőkehúsként is volt szarvas comb és lábszár. Utóbbiból készült a leves. Miután az ínakat, hártyákat kikerülgetve felkockáztam a húst, olajon finomra vágott hagymát és fokhagymát pirítottam, erre jöttek a húskockák. Ezeket is alaposan lepirítottam, majd megszórtam liszttel, aminek ugyancsak kell hagyná pár másodpercet, hogy kicsit (!) odakapjon, piruljon. Tovább…

Pulykaaprólék leves

Az aprólékleves egyike azon leveseknek, amelyeknek már a neve is borzasztó, és ennek ellenére még az iskolai menzán is nagyon finomakat tudnak főzni. További nagy előnye, hogy sokan nem eszik meg a szárnyasok megfőtt bőrét, és azt átpiszkálják nekem az én tányéromba. Isten tartsa meg e jó szokásukat.

Pulykaaprólék leves vagy valami hasonló

Ez a példány éppen pulykából készült, ami finomabb, tartalmasabb, mint a csirkehús, de elég veszélyes is, mert elvileg le kellene fejteni a húst a pulykaszárnyról, ami nem adja könnyen magát. Szóval itt nagyon óvatosan kell eljárni, aint az ember egy éles késsel megpróbálja lefarigcsálni a még felvállalható méretű húscafatokat. Ha kellően érdeklődőek vagyunk, rém izgalmas anatómiai megfigyeléseket tehetünk az ízületek, csontok, porcogók és húsrészek vonatkozásában. Ha meg sikerül megvágni magunkat, újabb megfigyeléseket tehetünk a még élő szervezettel kapcsolatban is…

Ha megvannak a húsdarabok, a nagyobb részeket falatnyi kockákra vágjuk, (a többit hagyjuk kócosan), valamint hasonlóan járunk el némi csirkezúzával is. (Nem érdemes pulykazúzával kísérletezni, mert gyakorlatilag soha nem fog megpuhulni, és nem jobb semmivel.) Tovább…

Csülkös lencseleves

Szilveszterkor és újévkor is bevethető nagyágyú, mondjuk olyan időigényes, hogy lehet, át is csúszunk vele az éjfélen. Jó hír, hogy bírja az ácsorgást, előre is elkészíthető.

 

A csülök lassan puhul, ez az aranyszabály, amit figyelembe kell venni. (Kivétel: kuktát használók.) Úgyhogy egy grandiózus méretű lábasba tegyük bele a leöblített (kinek-kinek: beáztatott) füstölt csülköt, egy-két hagymával, egész fekete borssal, fokhagyma gerezddel fedő alatt puhára főzzük. Bevett módszer az ellenőrzésre, hogy a csülök akkor van készen, ha „megmozdul benne a csont”, ami ténylegesen igaz, ugyanakkor nagyon komoly égési sérüléseket okozhat a csontforgathatóság gyakori ellenőrzése… Ha a csülök kész, hagyjuk saját levében kicsit kihűlni, majd kicsontozzuk, és rusztikus kockákra vágjuk, bőrős és színhús kockák egyaránt legyenek a végeredményben. A felkockázott csülköt félretesszük.

Tovább…

Salmorejo – a jeges leves

A nyári melegre való tekintettel együnk valami főzést nem is igénylő jéghideg levest. Az elkészítése ráadásul látszólag egyszerű, de azért picit meg kell érte küzdeni.

Kánikula, salmorejo

Jéghideg leveseket leginkább lenn délen esznek az emberek, vagyis hát a spanyolok. A salmorejo (ejtsd: “salmoréhó”, vö. “lumbáhó”) egy nagy közös családba tartozik a másik híres zöldségalapú, főzést nem igénylő a levessel, a gazpacho-val, valamint a hófehér mandulás-szőlős fokhagymalevessel, az ajo blancoval. (Lehet, hogy ez utóbbiról is lesz majd külön szó valamikor, de engem egyelőre nem nyert meg magának. Pedig milyen jól hangzik!)

A salmorejo-t tényleg csak nyáron érdemes készíteni, mert nagyon érett, vérvörös paradicsom kell hozzá, az egész évben kapható halványárga paradicsomból nem jutunk eredményre. Ezen kívül a hozzávalók listája rendkívül rövid és csak turmixolni kell, úgyhogy nem egy nagy was ist das. Tovább…

Carrot & Coriander

SárgarépaAz angol konyha levesei nincsenek a végtelenségig bonyolítva, általában két fő hozzávaló, amit aztán pürésítenek. A leves neve sem nagy etwas innentől: spinach&stilton, leek&potato, fish&chips stb.…

A répaleves olyankor készül, ha répát csak egykilós kiszerelésben sikerül vennem, pedig csak két szálra lett volna szükség… A bajt érzékelve rögtön veszek hozzá egy csokor koriander zöldet is, lényegében ennyi a mese.

A két eredetileg szükséges répa kivételével a többit pucolom, mosom, felkarikázom. Olívaolajon elég hosszan pirítom, míg már szinte karamellizálódik.

Ekkor felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Só, bors, esetleg zúzott koriander mag is mehet bele, meg valami kicsit izgalmasabb fűszerkeverék. Én ezúttal a marokkói Ras El Hannout-hoz nyúltam, mert volt még itthon. de ezzel a terv szinte túl is teljesül.

Mikor a répa szinte puha, mehet bele pár percre a durván összecsapdosott koriander zöld, majd az egészet botmixerrel pürésítjük. Végül főzőtejszín megy bele, ez is minden angol leves non plus ultrája.
Szép sárga, és alig van répa íze. Hidegen is fogyasztható.

Kép: .michael.newman./flickr

Gombaleves kolbásszal

Nehéz időket élünk. Sok, sok, sok szempontból. (Ne menjünk bele.) Mindenesetre adományként kaptam négy (!) szál kolbászt, olyan házi készítésűt, keménységét tekintve parasztkolbász és lángolt kolbász között félúton. Hosszan tervezgettem, mi minden fog készülni belőle. Aztán hol egy kis darab kezdett hiányozni az egyik szála véginél, hol egy másik darab, szóval egyre rövidült a négy szál kolbászom. (Több nap, mint kolbász. ) Végtére is maradt egy olyan szimbolikusan kétharmad szál, gondoltam ezt már kenyérre nem teszem, titkon nem nassolom el, falatonként letörve, ebből már tényleg leves lesz.

Ami volt még itthon, az is sokféle maradék, leveszöldségből kimaradt ez-az, pár krumpli, salátának el nem használt kínai kel vég. Meg egy nagy kazalnyi csiperke. Ebből kellett valamit kihozni, mint a BBC egykori (vagy még most is fut?) sorozatában, ahol egy kosárból egymással köszönőviszonyban nem lévő hozzávalókból kellett 30 perc alatt fogyaszthatót készíteni. Nu, ezt a vetélkedőt megnyertem volna, legalábbis a fogyaszthatónál messze magasabbra ugrotta meg a lécet a kolbászos gombaleves. Tovább…

Újabbak Régebbiek