A mátrai tőkések

A „mátrai tőkések” nagyon gazdag emberek. Gyermeki örömmel képesek örülni egy újonnan szerzett, 1973-as NDK gyártmány traktornak, vagy egy új autóalkatrésznek a huszonsokéves járművekbe. Nem, egyáltalán nem muzeális gépjárműgyűjtők úri passziójáról van szó; inkább a kitartásról, a nincsből erényt faragásról, minden fillér szigorú visszaforgatásáról. Losonci Bálint, Szecskő Tamás és Karner Gábor a mátrai borvidék elkötelezett, megalkuvást nem tűrő fiatal borászai.

Van is sok ellenségük, akik úgy érzik, a mátrai borvidék eddig is elég sok bort tudott adni, nincs szükség itt a felfordulásra, világmegváltásra. A hármak azonban a maguk útján haladnak, mesterségük egyben az életformájuk. Három akkorka birtokon dolgoznak, amely a nagy borászatoknál legfeljebb kerekítési hiba lehet: Szecskő szinte tüntető nagybirtokos a közel 16 hektárjával, Karner Gábor háromnál is kevesebbet művel, Losonci Bálint birtoka valahol a kettő között, hat hektár környékén.

Tovább…

Bohém bor – Szecskő Tamás: Pinot noir, 2013

Nagy várakozással fordulunk ehhez a tételhez. Szecskő Tamás különleges, bohém jelenség, egyúttal az egyik legígéretesebb mátrai borász. Mátra pedig az egyik leglátványosabban fejlődő borvidék. A nemrégiben még „futottak még” mezőnyben kullogó pincészetek közül ma már 4-5 is magasan kiemelkedik a mezőnyből, országos tekintetben is. Egyikük épp Szecskő, akinek boraira, legyen szó vörösről vagy fehérről, mindig érdemes odafigyelni.

Speciel ez a vörös vagy fehér kérdéskör ennél a pinot-nál is izgalmas felvetés: színe egész halovány, talán a siller kategóriánál is áttetszőbb bor bugyog elő a csavarzáras, mégis elegáns kiállású, burgundi típusú palackból. Nem várunk különösebben testes meglepetésekre mostantól. Fiatal, virgonc tétel, kékes reflexekkel színében. Illata az üde nyarat idézi, igazi gyümölcsbomba, faeper, meggy, földieper. Később csatlakozik pár virágszirom is, rózsa, tulipán képében. Kóstoláskor sem hagy alább a gyümölcsmámor, száraz, lágy, simogató ízélmény, szép harmóniával, finom savakkal. Játékos, de mértéktartóan elegáns bor. Vadkacsamell, -comb, félkemény sajtok pazar párja lehet a gasztronómia oltárán. Egy üde kis bakfis; talán épp Piroska, amint megy, kosárral a kezében, az erdei úton. És találkozik Macival, a málnásban…

Palack: 2290 Ft

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg

A Nyúlon túl: Szél Fiai Cellárium: Tibor apátok bora – kritika

Kicsit sok is a jóból; ennyi humor alig fér el a palackon, „Tibor apátok bora”, Pannonhalmi Nyúl-York-i Priszling, ráadásul Nyúlról, a Szél Fiai Celláriumtól… Ez egy picit túlzás, és ha idevesszük a kézzel rajzolt palackdíszítést, meg a csavaros tetejt is; alapos okunk van gyanakodni.

Az egymozdulatos kibontás után viszont máris elpárolog a gyanú. Szép, tiszta, halvány szalmasárga színű bor párásítja be a poharunk falát. Egy 2013-as szemelt rizlinggel ülünk szemben és most már csupa jót várunk, jót is kapunk. Illatban vilmoskörte, aszaltgyümölcsök, és herbárium, vadvirágok színes serege.

Az első kortynál magával ragad a rizling eleganciája, hűvös mértéktartása. Tovább…

Losonci Bálint: Nyitnikék 2013 – kritika

Losonci Bálint, fiatal kora ellenére, egyértelműen referenciapont lett a hazai borászatban, ha pedig a mátrai borvidékről van szó, egyenesen megkerülhetetlen a neve. Kísérletező kedve és a tradíciók újrafelfedezése remek harmóniában működik benne, emiatt valamennyi bora igazi különlegesség, valódi rejtély.

Losonci Bálint: Nyitnikék 2013

A Nyitnikék fantázianevű, játékosan esztétikus cinkés-címkés bora kékfrankos és a sokkal kevésbé ismert magyarfrankos fajták házasítása. Mélysötét, intenzív bíbor szín tanúskodik arról, hogy fiatal és nagy potenciállal rendelkező bort tartunk a poharunkban. Tovább…

Vissy Pince Tokaji Furmint Peres-dűlő 2009 – kritika

Ismert helyszín egyelőre kevéssé ismert szereplője a Vissy Pince. Igazság szerint persze a tokaji borrégión belül maga Erdőbénye is az egyelőre kevésbé hájpolt települések közül való, jóllehet a helyzet egyre javul, köszönhetően például a Bor, Mámor, Bénye fesztiválnak, vagy akár gasztroblogger kollégánk, Fűszeres Eszter kitartó munkásságának.

Ezzel együtt a Vissy Pincével, bevallom, nem találkoztam és most áldom a jó sorsomat, hogy mégis poharamba sodródott ez a furmint. Már az első pillantásra karakteres bor: élénk, tiszta, közepesen intenzív arany szín utal a hordóhasználatra és a rohanó időre, komoly feltapadás árulkodik a magasabb alkoholról (13.5%).

Vissy Pince Tokaji Furmint Peres-dűlő 2009

Illata nem igazán „furmintos”, annál sokkal kedvesebb, édeskés, érett őszibarackra, virágzó gyümölcsfákra emlékeztet. Tovább…

Gódor Attila: Szekszárdi Vörös Cuvéé 2011 – kritika

Gódor Attila neve egyelőre keveseknek lehet ismerős, csak pár éve visz saját pincészetet, mindössze egy hektárról szüretel. Így saját néven futó tételei – érthetően – szinte csak a saját szűkebb pátriájában, egyes szekszárdi borkereskedésekben hozzáférhetőek. A fiatal borász főállásban ugyanakkor valódi szekszárdi nagyágyúk mellett dolgozik, így ha nevét nem is, a közreműködésével készülő borokat annál többen ismerik.

Saját, 2011-es házasítása négy szőlőfajtából áll össze, két hazai és két világfajtából: kékfrankos, zweigelt, valamint cabernet franc és merlot adja össze minden erényét az optimális küvé érdekében.

Színben már rubin, mégis hideg, kékes reflexek is észlelhetőek, szép tiszta, „tükrös”. Illatában leginkább konyakmeggy, érett bogyós gyümölcsök jönnek elő, de előtüremkednek a hordóhasználatra és persze a régióra jellemző animális jegyek is, ami így összességében némi szellőztetést is megkövetel a bornak. Száraz, élénk, egyensúlyban lévő bort kóstolhatunk, alapvetően gyümölcsös jegyekkel. Közepes testével és váratlanul rövid lecsengésével nehéz lenne egy este központjába kerülnie, inkább nyári grillpartik tartozéka lehetne, amelyet a könnyebb húsokhoz: mézes-mustáros csirkemell filéhez, natúr grillezett pulykamellhez fogyaszthatnánk.

Személyiségében egy tévedésből összehozott találkozó résztvevőjének képzelem: már az első percekben kiderül, hogy eredmény nélkül zárul majd a megbeszélés, de becsületből és illemből azért végignyomjuk. Nem hagy mély nyomot, de nem is fáj; könnyen elfelejtjük.

Vida Péter: Estve 2012 – kritika

Vida Péter: Estve 2012Leadták a drótot, hogy a Lidl-ben állítólag normális borokat is lehet kapni. Hisszük is, nem is. Mert ugyan miért is lehetne, semmi nem indokolja a minőségi kínálatot, másfelől viszont tényleg elő-előfordul, hogy a nagyobb mennyiségben készült tételektől szívesen szabadulnak meg akár diszkontáron a termelők.

Kellemes meglepetésünkre tényleg sokféle vállalható bort találunk, az árak pedig kimondottan kedvezőek. A szekszárdi Estve cüvée nem ígér sokat, de ha az év borásza, Vida Péter azt írja a hátcímkére, hogy megbízható bor, akkor nagy bajba nem kerülhetünk.

Végül aztán messze felülmúlja az elvárásokat, így a „megbízható” jelző túlzott szerénységű alulfogalmazás. 2012-es, még fiatal bor, de meleg, rubin színekben pompázik, érettségének optimális állapotában. Tiszta, élénk, nem túl mély szín. Illatában érett feketebogyós jegyek jellemzőek, valahol hátul pipadohány-, animális-, és értő hordóhasználatra utaló momentumokkal. Kifejezetten kellemes, elegáns illat. Tovább…

Nem mórikálja magát – Miklós Csabi-Radovin: Liebling – kritika

Miklós Csabi védjegye – jellegzetes szemüvegén kívül – a humor, a geg, legalábbis az őt közelről ismerők szerint. Ennél a borcímkénél ez nem érvényesülhet, mivel a Radovin borkereskedés a tételt saját nevére vette, ez lett Liebling sorozatban a szezonális kedvenc.

Miklós Csabi-Radovin: LieblingA 2011-es chardonnay-hez, úgy érzem, nem is illene annyira a szellemeskedés: szikár, komoly borról van szó. Egészen zöldbe hajló szín, inkább fehéres zöld, mint zöldes fehér (Fradi rajongók előnyben), tiszta, szép szín, ha nem is túl barátságos. Illata nehezen bontakozik ki, rejtélyes, nehezen nyílik, picit várni kell, hogy az első illatszegény pillanatokból ásványosság, kicsi füstös tempera-szerűség („tűzkőillat”), majd enyhe fehér húsú barack illatjegy keletkezzen.

A móri borvidék sok tulajdonságát vonultatja fel kóstoláskor. Az ásványosság itt is visszaköszön, csontszáraznak ható bor, fehérborhoz képest komoly alkoholjával (13.5%) kifejezetten tüzes, energikus bor. Ezt az összhatást erősíti az enyhe savtúlsúly is, annak ellenére, hogy hordóban erjesztett, hordóban érlelt borról van szó a fa nem tudta – tán nem is akarta – megszelídíteni a chardonnay-t.

Tenger gyümölcseivel gazdagított pennéhez, spagettihez, kemény sajtokhoz remek párosítás. Személyiségében olyan titokzatos nőnek képzelem, akit hellyel kínálunk és remegve várjuk, hogy kalapjának arcára vetett árnyéka mélyéről igennel, vagy nemmel felel-e majd. De még nem válaszolt.

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 – kritika

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 Bizonyára sokan megköveznének, de ettől még kijelentem: a borbarátok élete november végétől január végéig nem a jó borokról, hanem az újborokról szól. (Mínusz karácsony, mínusz szilveszter.)

November végétől kezdenek el kijönni a pincékből az „idei” borok, elsőként a rosék, a habkönnyű fehérek, vékony, kistestű vöröse. A borbarát ezeket a „frissen csapolt” borokat arról próbálja faggatni, milyen is lesz ez az évjárat, ha megjönnek a hosszabban érő, nagyobb testű, igazi borok. Mutatja-e már oroszlánkörmeit az adott pincészet, borvidék, szőlőfajta?

Mit várjunk tehát egy ’13-as rozétól? Nagyon sokat azért ne. A még mindig viszonylag új alapításúnak számító szekszárdi Lajvér Pincészet nevével és boraival még csak ismerkedünk, barátkozunk, itt-ott feltűnnek borkóstolókon, bemutatókon, egyre több érdekes tétel kerül ki a kezük alól.

A most kóstolt rozé ugyanakkor nem tartozik a feledhetetlen kategóriába, nyilván nem is lehet ez a célja. Tovább…

Gál Lajos: Szó-Lá-Ti Olaszrizling hordóválogatás 2012 – kritika

Gál Lajos: Szó-Lá-Ti Olaszrizling hordóválogatás 2012A Szó-Lá-Ti az egyre inkább jellemző erőltetett borász-szóviccek és kényszeredett szójátékok sorában a jobbak közül való, merthogy úgy egerszóláti lenne a szerencsétlen… A tisztán olaszrizling hordóválogatás évek óta zászlósborai közé tartozik Gál Lajos egri borász pincészetének, ma már ismert, önálló márkanév és nem csupán a könnyű megjegyezhetőség okán.

A 2012-es superior tétel mintaszerűen sikerült. Ha már úgyis október lett az olaszrizling hónapra, úgy méltó, ha mi is egy ilyen remek bort mutatunk be. Szalmasárgánál leheletnyit mélyebb, aranynál kicsit világosabb szín, szép, elegánsan tiszta. Illatban hozzá az elvárható és jellegzetes mandula, barackmag illatot, de jut terep a fehérhúsú őszibarack gyümölcsének is, hozzá még mézes virágillatok, akác, hárs.

Kifejezetten vonzó, friss, üde illet, koncentrált nyárutó. Tovább…

Régebbiek