Befőzni, befőzni, befőzni

A GoldenBlog interjúsorozat következő epizódjaként Damásdi Eszterrel, a népszerű „Eszter befőz” blog szerző-tulajdonosával beszélgettünk.

Damásdi Eszter - Eszter befőz

Mi volt a végső lökés a blogindításhoz? Miért kezdtél blogírásba?

Tavaly a bodzaszörp. Ezt már több éve készítettem, de csak tavaly jött az ötlet hogy készítsek egy blogot is hozzá a barátaimnak, ahova a folyamatot is dokumentálhatom. Személyes blogot már több mint tíz éve írok, úgyhogy a “blog” mint fogalom nem volt idegen tőlem, de azt tudtam hogy ezeknek a kis természetjárásoknak, “vadászatoknak” és főzőcskézésnek külön felületet szeretnék.

Hogy fogalmaznád meg a blogod „küldetését”? Mit jelent számodra a befőzés?

A küldetés már több ívű: a tartósítás, ami a fenntartható élet fontos része, hogy magunknak gondoskodunk az élelemről, hogy akkor tesszük el az adott ételt amikor szezonja van, hogy onnan vesszük/szedjük/gyűjtjük/vásároljuk ahol élünk. És az ismeretterjesztés is persze: hogy a minket körülvevő természet haszontalannak gondolt növényeiből mégis mi minden ehető, illetve ismeretterjesztés az egzotikus gyümölcsök használata is.

Sokszor kifejezetten ritka hozzávalókat választasz? Kísérletezel ezekkel? Honnan tudsz velük ilyen magabiztosan bánni?

Kísérletezés, kíváncsiság, a felfedezés öröme. Hogy a licsit ne csak a konzervből ismerjem, hogy a passiógyümölcs ne csak egy gyümölcslé-íz legyen. Hogy hogy néz ki a nyers jujuba, hogy lehet jól a mangót felvágni. Hogy a kókuszból készítenek az egyiptomi szefárd zsidók is és a malajziaiak is lekvárt. Meg a karob nem csak kakaópótlónak jó (és ráadásul a magyar karob por dobozán téves is a felirat (nem szentjánoskenyérmag őrlemény, hanem szentjánoskenyérhéj őrlemény)). Meg utána járni hogy orgonából hogy készül a lekvár itthon és hogyan Amerikában, hogy Erdélyben hogy készítik a fenyőrügy szirupot és sorolhatnám még… Tovább…

A napsütötte sáv – Interjú Az élet napos oldala blog szerzőjével, Renivel

Egy igazán vidám bloggerinával, Az élet napos oldalát szerző Renivel beszélgettünk a Goldenblog interjúsorozat következő állomásaként.

Nagyon találó a név “az élet napos oldala”. Tényleg csupaszív, felderítő dologgal foglalkozol a blogon. Ilyen az alapattitűdöd is? Vagy van más blog, ahol kiéled a másik éned?

Ez jó! Viszont el kell keserítselek, hiszen nem, nincs másik énem, gonosz ikertestvérem sem. Alapjáraton vidám egyéniség vagyok és igyekszem ezt átadni az olvasóimnak. Persze van az úgy, hogy melankolikus hangulatúra sikeredik egy-egy bejegyzés, de ez a ritkábbik eset. Mostanság inkább azért vagyok szomorú, mert nem jut elég időm arra, hogy írjak. Vagyis nem annyi, amennyit szeretnék, de lesz ez majd másként is, a téltől kis nyugalmat remélek és ez az én kis blogom számára talán felüdülést jelent majd.

Az élet napos oldala - Reni

A blogod egyszerre szól a fotózásról és az ételekről, de van benne utazás is, és egyebek. Mi a fő csapásirány? Hogyan írnád le a blogod?

Őszintén szólva nincs fő csapásirány, mindig arról írok, ami éppen jólesik. Persze, ez alapjáraton egy gasztroblog, nyilván a receptek vannak túlnyomó többségben, de ha jólesik és vannak másfajta élményeim, akkor azt is szívesen megosztom. Most is készülök például többrészes szicíliai fotósorozat publikálására, mert bő két hét alatt rengeteg képet kattintottam a sziget minden pontján és nagyon szívesen megmutatnám az olvasóknak. Már-már szokássá vált, hogy karácsony alkalmával készítek egy kis „magazint”, amit erre az évre is terveztem, de nem tudom mennyire lesz rá időm, lehet inkább csak füzetke lesz belőle, semmint magazin. Majd meglátjuk, hogy alakul!

Mi az a “matcha”, ami önálló alegység a blogodon? És hogy találtál rá?

Az a menüpont véletlenül maradt ott kb. 2 éve… Tovább…

Csak a Puffin – Kis-Varga Judit, alias Doctor Pepper

A sütemények lelki társával, Kis-Varga Judittal, alias Doctor Pepperrel, a Csak a Puffin blog szerző-tulajdonosával készítettünk tanulságos interjút.

Régi motorosnak számítasz a gasztroblogok között. Emlékszel még miért kezdtél annak idején a blogírásba?

Persze, elég jól emlékszem. Kezdjük ott, hogy 22 éves koromig kerültem a konyhát, kicsike koromban vagy tanultam, vagy a bátyámat utánoztam, később zongoraórára, külön órákra, barátokkal mókázni jártam, és ha otthon voltam, akkor se izgatott egyáltalán a sütés-főzés, Anyukám meg rendes volt, és elfogadta, nem erőltette:) Az egyetem alatt kollégista voltam egy ideig, az szintén nem indította el a főzési kedvemet, lényeg a lényeg, hogy először akkor kezdtem mocorogni a konyhában, amikor kiköltöztünk egy évre Hollandiába 2003-ban. Az első saját gyros-tál mellett úgy pöffeszkedek büszkén a fotón, hogy ma már kész vicc visszanézni:) Szóval akkor voltam először magamra utalva, de ott is inkább csak a túlélésért főztünk, nem örömből, vagy jókedvből. Aztán mikor hazajöttünk és egyetem után elkezdtük a saját életünket élni, és lett egy szép kis lakásunk saját konyhával, akkor elkezdtem sütögetni. Muffint, Anyukám egy-két klasszikus sütijét, néha főztem is valamit, és közben elkezdtem begyűjteni a jobb recepteket. Ami nem volt meg gépen, azt szépen bepötyögtem, ha már kipróbáltam, akkor gondosan átszíneztem pirosra, majd ahogy egyre több lett, tartalomjegyzéket csináltam hozzá. (tulajdonképpen offline blogoltam:)

Gyűjtögettem a sütőporos tasakok hátuljáról, ismerősök, rokonok főzős újságjaiból a jobb recepteket és egyre gyakrabban főztem, sütöttem, rendszereztem. Aztán egyszer csináltam egy kakaós csigát és olyan szép lett, hogy gyorsan lefotóztuk, hogy meglegyen, mert olyan büszke voltam rá. Nagyjából ebben a stádiumban jártam 2007 elején, amikor megláttam a tv-ben egy műsort, amiben a gasztroblogokról volt szó. Azt se tudtam, mi az, pedig már akkor is évek óta interneteztem, de valahogy a fórumok, blogok elkerülték a figyelmemet. Annyit leszűrtem a műsorból, hogy a gasztrobloggerek főznek, lefotózzák az ételt, felteszik a receptet a blogra és akkor hirtelen kapcsoltam, hogy hoppá, hát én majdnem ugyanezt csináltam, csak nem a neten, hanem zárt körben, magamnak:)

És amikor erre okosan rájöttem, akkor úgy döntöttem, hogy én is csinálok ilyet, majd meglátjuk mi lesz belőle. Tovább…

Gasztrozseni – Hutvágner Dia

A nagy Goldenblog interjúsorozat keretében a vetélkedő közönségdíjasával, Hutvágner Diával beszélgettünk.

Az első szó természetesen a gratulációé. A gasztroblogok között megnyerni a közönségszavazást nem kis teljesítmény! Ráadásul tavaly is már felfért a blogod a dobogó második fokára. A visszajelzések alapján mi miatt látogatják leginkább a blogodat az olvasók?

Nagyon köszönöm! A tavalyi évben is nagy boldogság volt számomra, hogy az első három blog közé kerültem. Ez megerősítés, hogy amit csinálok hasznos, fontos az olvasók számára. Jó érzés volt olvasni, amikor egy-egy olvasó megírta, hogy szavazott, és, hogy örül, hogy most végre ő adhat nekem valamit. Azt gondolom, a legfontosabb a hitelesség, és az őszinteség. Ezt csak így érdemes csinálni. Igyekszem minden hozzászólásra, és emailre válaszolni, amiért az olvasók hálásak, és mindig visszatérnek az oldalra, tudják, hogy számíthatnak rám. A másik dolog, hogy az én oldalamon csak olyan receptet találnak az olvasók, amiket én készítettem egytől-egyig. Nincs másolás, idegen tollakkal ékeskedés.

Gasztrozseni

Nagy hangsúlyt fektetsz az egészséges étkezésre. Ez a jövő?

Számomra az egészséges táplálkozás különösen fontos. Nálam ez a múlt, a jelen és a jövő. Azt gondolom, hogy az egészséges, tudatos táplálkozással sok civilizációs betegség megelőzhető. Mozgással kiegészítve pedig igazán egészséges életet lehet élni. Ez a legjobb befektetés, befektetés a jövőbe.

Magadat gasztrokritikusként definiálod az oldalon. Mit értesz pontosan ez alatt? És a „gasztrozseni” kifejezésnek is biztos van valami története!

Gasztrokritikus, számomra azt a személyt jelenti, akinek van fogalma arról, hogy milyen a jó étterem, mitől jó az étel, mitől kifogástalan a kiszolgálás, és mindezt meg tudja írni, őszintén, részrehajlás nélkül. Azt gondolom, hogy én ilyen vagyok. A gasztrozseni névnek aranyos története van. Tovább…

Az élet sava-borsa

Mind a szakmai zsűri, mind a nagyközönség dobogóra juttatta a Goldenblog vetélkedőn a Fűszer és Léleket. A blog lelkével, Fűszeres Eszterrel beszélgettünk.

Fűszeres EszterAz egyetlen gasztroblog a tiéd, amely a Goldenblog vetélkedőn a közönségszavazáson és a zsűri szavazáson is Top10-ben szerepelt, az összes többi versengő vagy a közönségnek, vagy a szakmai zsűrinek nyerte csak el a tetszését. Talán te vagy a legautentikusabb forrás arra nézvést, hogy mi lehet a közös metszete a közönségsikernek, a népszerűségnek és a szakmai elismerésnek. Mit gondolsz erről?

Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen “öreg” gasztroblogot még mindig neveznek az olvasók, és a zsűri is elismeri. Ezzel együtt, szerettem volna, ha nem szavaznak rám az olvasóim, kértem is őket erre többször a facebookon, sőt, igyekeztem friss blogokat ajánlani magam helyett. Szerintem egy ilyen régi, már ismert blognak egyszerűen nincs ott a helye, csak elveszi a lehetőséget az új, vagy kevés olvasóval rendelkező blogok elől, pedig nekik ez egy nagy lehetőség lehetne a bemutatkozásra. Nehéz a több ezer blog közül kitűnni! Vicces, hogy egyik kedvencemet, az Eszter befőz blogot ajánlgattam magam helyett, és sokan azt hitték azt is én írom, hiszen Eszter vagyok. Egyébként szerencsére idén a zsűri nagyon egyformán gondolkodott velem, én is imádom a Vegasztrománia blogot, jogosan nyerte meg a versenyt!

Az egyik legrégebbi hazai gasztroblog a Fűszer és Lélek, amely, meglátásom szerint nagyon sokat változott, alakult az évek során. Te belülről hogyan látod a blogod fejlődésének fázisait, hogyan épülnek egymásra az egyes szakaszok? Mi volt állandó, mi változott leginkább?

Már az induláskor azt terveztem, hogy nem csak egy receptes blog lesz a Fűszeres, hanem egy kicsit életmód blog is. Azóta is ilyen hullámvölgyekben írom a posztokat: néha csak recepteket teszek fel, máskor alig bírom rávenni magam hogy lefotózzam amit főzök. Sajnos semmi tudatosság nem volt a blogom fejlődésének irányításában, örültem annak ahogy alakult. Állandó talán a család szerepe a blogban, sokszor írok a tágabb famíliámról is, és a férjem is posztol néha, amit imádnak az olvasók, viccesen ír, és talán a másik oldalát mutatja meg az életünknek. Sőt, pár hete a nyolcéves fiam is megkérdezte, hogy egyszer írhatna-e a blogomba egy receptet.

Úgy látom, korábban a zsidó, ráadásul kóser gasztronómia volt a legmeghatározóbb jellemzője, ha úgy tetszik, megkülönböztető a jegye a blognak, most viszont mintha hangsúlyosabb lenne a regionalitás, szűkebb pátriád felkarolása, bemutatása. Jól érzékelem a hangsúlyeltolódást? Te hogy látod a „regionális blogolás” lehetőségeit?

Két év után úgy éreztem, hogy csak akkor tudok a zsidó gasztronómiáról írni, ha folyamatosan ismétlem magam. Nem azért, mert a receptek ugyanazok, hanem mert az olvasóim többsége nem zsidó, aki nem ismeri az ünnepeinket, amihez az ételek leginkább kötődnek. Ezért eleinte megírtam az ünnepről szóló részt, ehhez kapcsoltam receptet. Nagyon szerették, de nem írhattam le minden évben, hogy mit is ünneplünk hanukakor és miért eszünk már megint fánkot decemberben. Linkeltem az ünnep leírását, így viszont olyan csupasznak éreztem a receptet. Talán már eltelt annyi idő, hogy újra érdemes lenne elővenni a témát, de nem vagyok benne biztos. Tovább…

Receptek „mindenkinek” – Asztalos Zsuzsa – A Zsuzsi főz

Régi motorosnak számít a gasztroblogok között a népszerű „A Zsuzsi főz!”. A blog szerzőjével, Asztalos Zsuzsával folytatódik a Goldenblog díjazott gasztroblogjait bemutató interjú-sorozat.

Mi volt a végső lökés a blogindításhoz? Miért kezdtél blogírásba?

Igazi nagyevő, ínyenc családba születtem, ráadásul mindenki tudott és szeretett is főzni. Apukámnak komplett gyűjteménye volt a Magyar Konyha című lapból, halála után megörököltem legalább 150 darabos szakácskönyv-gyűjteményét is, amit azóta én is gyarapítok. Így logikus, hogy persze én is ilyen lettem, annak ellenére, hogy nem tanított senki. Ellestem ezt-azt, de 20 éves koromig nem volt fakanál a kezemben, pár süteménysütésen kívül nem nagyon fordultam meg a konyhában. Azóta gyakorlatilag minden nap főzök, az a típus vagyok, aki még akkor is készít valamit, amikor egyedül van. A blogolást öt éve kezdtem az egyik kedves kutyám halálakor, igyekeztem lefoglalni magam, leginkább a munkamánia leküzdése és saját hobbi megtalálása volt a cél. A Zsuzsi főz 100. bejegyzése pontosan a miértekről szól, ha megengeded, belinkelem: “Miért kezdtem blogot írni?

Asztalos Zsuzsa - A Zsuzsi főz

A blog alcíme szerint „gasztroblog mindenkinek”. Mi a blogod (konyhád) fő csapásiránya? Hogy definiálnád a stílust? Hogy kell „mindenkiben” gondolkodni?

Az irány ösztönösen jött, tényleg magamat adom, az jelenik meg a blogon is, mint ami a családom tányérjában. Arra törekedtem, hogy egyszerű, közérthető stílusban viszonylag könnyen és gyorsan előállítható, változatos hétköznapi ételeket főzzek, illetve ebből kicsit kitörve, kicsit egzotikusabb recepteket is megmutassak. Ezt persze úgy, hogy ne rögtön külföldre kelljen utazni az alapanyagokért, hanem mindenki számára elérhető helyeken meg lehessen ezeket venni. Igyekszem átadni a főzés szeretetét, és azt is, hogy mennyi mindent lehet otthon elkészíteni a bolti élelmiszerek helyett. A visszajelzések alapján úgy gondolom, talán sikerült ezt a célt valóra váltani. Tovább…

„Arany minden szavuk” – a nagy Goldenblog interjúsorozat: Hadarik Rita – Rita konyhája

A Goldenblog díjkiosztója után úgy gondoltam, bemutatom a legmagasabban jegyzett gasztoblogokat, egyúttal megkérdezem a többi díjazottat, ők mit gondolnak a gasztroblogolásról és mi saját stratégiájuk, filozófiájuk. A sorozatban elsőként Hadarik Rita, a ritakonyhaja.hu szerzője, tulajdonosa válaszolt a kérdéseimre.


Talán a legtöbbet „lájkolt” gasztroblog a tiéd. Hogy látod, mi a siker titka?

Hadarik Rita - Rita konyhájaA www.ritakonyhaja.hu oldalt egy ’misszió’ keltette életre 2009 májusában. Ezt megelőzően fél évig volt egy kis blogom, ahol nagyon gyorsan nagy létszámú olvasótáborra tettem szert. Eredetileg marketinggel foglalkoztam, ezért amikor láttam, hogy sok embert meg tudok mozgatni, megfogalmazódott bennem egy gondolatébresztő, edukáló, egyben gyakorlati portál ötlete. Kezdetben döcögősen ment, hiszen nem volt korábban online marketing tapasztalatom, folyamatában tanultam, és tanulom a technikákat, és ma már szakemberek segítségét is igénybe veszem egy-egy ötlet megvalósításához. Kétség kívül a tudatosság a népszerűség egyik alapfeltétele volt mindig is. Ugyanakkor egy végtelenül ’romantikus’ típusú ember vagyok, aki hisz abban, hogy az olvasók szeretete, és lelkesedése nélkül nem juthattam volna el idáig. Valóban, a Facebookon a Rita Konyhája az egyik legtöbbet lájkolt egyéni szerkesztésű oldal, ami mögött nem egy gépezet, csak egy ember áll. Tavaly karácsony előtt volt egy játék, amihez egy külön applikációt fejlesztettem. Akkor az több ezer embert ’hozott’ a közösségi oldalra. Örömmel láttam, hogy nem csak a játék vonzotta oda az embereket, hiszen maradtak, és azóta dinamikusan fejlődik a közösség. A Facebook sikere jól látható, hiszen megjelenik a rajongók száma az oldalon. Ami viszont nem látszik, az a saját weboldal látogatottsága. Még a legnagyobb uborkaszezonban is van havi átlag 400 000 oldalletöltés, ami úgy gondolom, komoly eredmény. Az eredmények bevallom büszkeséggel és önbizalommal töltenek el, de úgy gondolom, megfelelő alázat nélkül nem lehetne fejlődni. A Rita konyháját nem csak a saját örömömre írom, hanem mások szolgálatába állva segítő szándékkal. Hiszem, hogy kitartással, odafigyeléssel, és nyitottsággal sok ember szívét és gondolatát meg lehet nyitni.

Nagyon nagy hangsúlyt fektetsz az egészséges étkezésre. Hogy látod, mennyire van változóban a tudatos táplálkozáshoz való hozzáállás a társadalomban?

Az az embertípus vagyok, aki ha valami jót tapasztal, azonnal meg akarja osztani másokkal. Mindig is éreztem legbelül, hogy olyan dologgal kell foglalkoznom, amivel másoknak adhatok valami pluszt. Egy egészségileg nehezebb időszakomban a tudatos táplálkozás hozott pozitív változást az életemben, és ezt szerettem volna másokkal is megosztani. Kezdetekben voltak még bakik, meg félrecsúszások, és a fotózás és a receptírás sem volt tökéletes, évek alatt csiszolódott a stílus, és az irány. Ahogy telik az idő, egyre többen megtalálnak a betegségeikkel. Döbbenetes, mennyi ember küzd emésztési, és ételallergiás problémákkal, cukorbetegséggel. Annak ellenére, hogy sokan foglalkoznak a problémával, kevés a megvalósítható megoldás. Tovább…

Blogolni csak pontosan, szépen – Chili & Vanília interjú

Ha valaki tudja mi fán terem a blogolás, akkor az Chili & Vanília. Valahol azért mindnyájan az ő köpönyegéből bújtunk elő, még akkor is, ha aztán ahányan vagyunk, annyifélét írunk, gondolunk, csinálunk. – Chili & Vanília interjú.

Chili & Vanília

Fotó: Lakner Kinga

Te most blogger vagy, vagy profi?

Én most már főállásban ebből élek, tehát ha úgy tetszik: profi lettem, mivel hivatásszerűen ezzel foglalkozom. A helyzet az, hogy a bloggerkedés egy címke, ami leegyszerűsíti és segít megragadni azt a szerteágazó tevékenységi kört, amit például én is végzek. Itthon nincs igazán jó megfelelője, de a nyugati világban úgy hívnák azt, amit én művelek, hogy „food writer”, azaz gasztronómiai szakíró. A gasztroblog az én esetemben ma már a névjegy, vagy a referencia, azért pénzt nem kapok, de a felkérések, amik megtalálnak nyilván nem függetlenek attól, hogy a blogom ismert és szerencsére népszerű.

Jól érzékelhető egyfajta véd- és dacszövetség az ismertebb gasztroblogerrek között. Közös fellépések, szereplések, egymás promózása. Mennyire tudatos ez? Egyáltalán, mennyire tudatos egy blog felépítése, befuttatása? Tovább…