Frankfurti leves

Frankfurti összefüggésben legtöbbször vagy a grandiózus reptérről, vagy a Frankfurter Allgemeine Zeitung vonatkozásában hallunk, illetve van még a frankfurti virsli is. Anélkül, hogy etimológiai találgatásokba bocsátkoznánk, tételezzük fel, hogy ez utóbbi alkalmazása, valamint a sűrűség különbözteti meg a kelkáposztafőzeléket a frankfurti levestől.

Frankfurter ez is

Egyébiránt inkább több a közös bennük, mint a különbség. Egyik jellemző vonásuk, hogy rendkívül megosztja a közvéleményt, számos rajongója és még sokkal több elutasítója van, a középút ebből a szempontból elég elhagyatott. Másik közös elem, hogy – amennyire meg tudom ítélni – magyar találmányról van szó, legalábbis a komolyan vehető külföldi szakirodalom nem foglalkozik frankfurti leves néven semmivel.

Ez még egy ok amellett, hogy mi foglalkozzunk. Elkészítése egyszerű, gyors, és ha van a háztartásban, aki hajlandó megenni, tényleg nem szól érv a feltálalása ellen. A legnehezebb pont egyébként a frankfurti virsli beszerzése jelenti, legalábbis én nem kaptam, vettem viszont aranyáron hosszú roppanós bécsi virslit, amelyet 3000 Ft/kg áron mértek (!) a boltban, szerencsére nem kell belőle sok. Természetesen másféle virslivel is készíthető, csak ezúttal a műbeles, meg a baromfivirslik nem igazán játszanak.

Ha minden együtt van, akkor kevés zsiradékon (olívaolaj alkalmasint) finomra vágott hagymát pirítunk, majd a tűzről lehúzva nem túl vadul megszórjuk pirospaprikával. Érdemes kevés csípős paprikát is használni, az ad neki némi tartást. (De ne csípjen azért a végeredmény).

Rádobjuk a csíkokra vágott kelkáposztát, sózzuk, borsozzuk, mehet rá egy fél maréknyi köménymag (ezt se szereti senki, de a káposztához kell, mert emésztést könnyít, ami nem árt), majoranna, valamint pá gerezd zúzott fokhagyma. Kicsit hagyjuk párolódni a káposztát, majd felöntjük vízzel, amibe pesze leveskockát is tehetünk.

Van olyan iskola is, ami a krumpli alkalmazását meghagyja a kelkáposztafőzeléknek, szerintem a levesben is jól elfér pár nagyobb kockányi belőle, úgyhogy a vízzel való felöntés után lehet darabolni bele hámozott krumplit is. De persze ne domináljon, a kelkáposztáról szól a dolog. (Meg persze a virsliről, amit majd a vége előtt dobunk bele.) Előbb azonban tejfölös habarással besűrítjük kissé a levest, ha kell, utófűszerezzük (majoranna, só, bors, esetleg: csípős paprika) ezt követi a virsli felkarikázása és beledobálása. Ezzel megtriplázzuk a leves értékét.

Csípős paprikával (Erős Pistával), tejföllel, kenyérrel kísérhetjük, de lehet anélkül is. A frankfurti leves önmagát dísziti.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>