Befőzni, befőzni, befőzni

A GoldenBlog interjúsorozat következő epizódjaként Damásdi Eszterrel, a népszerű „Eszter befőz” blog szerző-tulajdonosával beszélgettünk.

Damásdi Eszter - Eszter befőz

Mi volt a végső lökés a blogindításhoz? Miért kezdtél blogírásba?

Tavaly a bodzaszörp. Ezt már több éve készítettem, de csak tavaly jött az ötlet hogy készítsek egy blogot is hozzá a barátaimnak, ahova a folyamatot is dokumentálhatom. Személyes blogot már több mint tíz éve írok, úgyhogy a “blog” mint fogalom nem volt idegen tőlem, de azt tudtam hogy ezeknek a kis természetjárásoknak, “vadászatoknak” és főzőcskézésnek külön felületet szeretnék.

Hogy fogalmaznád meg a blogod „küldetését”? Mit jelent számodra a befőzés?

A küldetés már több ívű: a tartósítás, ami a fenntartható élet fontos része, hogy magunknak gondoskodunk az élelemről, hogy akkor tesszük el az adott ételt amikor szezonja van, hogy onnan vesszük/szedjük/gyűjtjük/vásároljuk ahol élünk. És az ismeretterjesztés is persze: hogy a minket körülvevő természet haszontalannak gondolt növényeiből mégis mi minden ehető, illetve ismeretterjesztés az egzotikus gyümölcsök használata is.

Sokszor kifejezetten ritka hozzávalókat választasz? Kísérletezel ezekkel? Honnan tudsz velük ilyen magabiztosan bánni?

Kísérletezés, kíváncsiság, a felfedezés öröme. Hogy a licsit ne csak a konzervből ismerjem, hogy a passiógyümölcs ne csak egy gyümölcslé-íz legyen. Hogy hogy néz ki a nyers jujuba, hogy lehet jól a mangót felvágni. Hogy a kókuszból készítenek az egyiptomi szefárd zsidók is és a malajziaiak is lekvárt. Meg a karob nem csak kakaópótlónak jó (és ráadásul a magyar karob por dobozán téves is a felirat (nem szentjánoskenyérmag őrlemény, hanem szentjánoskenyérhéj őrlemény)). Meg utána járni hogy orgonából hogy készül a lekvár itthon és hogyan Amerikában, hogy Erdélyben hogy készítik a fenyőrügy szirupot és sorolhatnám még…

Te fotózol? Ha igen, kitanultad? Mekkora projekt nálad egy étel lefotózása?

Igen, én fotózok és nem, nem tanultam, csak autodidakta módon: nagyon sok ételfotós blogot olvastam és ott néha írtak tippeket, ötleteket. Teljesen nulláról kezdtem, mindig automatán használtam a gépem, aztán apró lépésenként próbáltam mindig egy-egy mankót (rekesz, blende, iso, fókusz, stb) elengedni.
Először ugye el kell menni leszedni/megvenni az alapanyagot, utána pucolni, előkészíteni, majd megfőzni, passzírozni, adott esetben több napig (rosszabb esetben több hétig) érlelni/áztatni, majd főzni, üvegekbe tölteni, dunsztolni. Ezek után a fotózás és sytling már igazán csak jutalomfalat.
A koncepció változó: az esetek körülbelül felében már a folyamat legelejétől formálódik, sőt van hogy a gombhoz jön a kabát: a kész hangulatot ‘látom’ és jövök rá hogy ehhez milyen alapanyagot kéne venni, főzni. Persze ezek igen elnagyolt belső képek, van hogy csak annyi hogy “valami őszi, barnás”. Láttam hogy más blogokban olyat is csináltak hogy fotózás előtt mondjuk megrajzolta hogy mit és hogyan szeretne a képen látni. Erre képtelen vagyok. Van aztán olyan is hogy kész a lekvár és ott állok hogy most fotózni kellene, mert most jók a fények a lakásban és még csak elképzelésem sincs hogy mi lesz a koncepció. Aztán előveszem a kamerát, odateszem a lekvárt az asztalra és beüt a Flow: ilyenkor egy-két óra simán úgy elszáll hogy tíz percnek érzem, csak pakolok, igazítok, próbálok, fotózok, visszanézem. A folyamat egyébként egyre rövidül. Régebben két óra is volt egy-egy fotózás, most már fél óra is elég, sokkal magabiztosabban nyúlok a tárgyakhoz, a fényekhez és a fényképezőgéphez is.
Az utómunkálatok a válogatás, minimális editálás, posztba szerkesztés és poszt írás, ez azért még egy-egy óra. Gyakorlatilag egy teljes délutánt el tud venni egy nagyobb projekt.

Mennyi időd megy el a blogolással? Mennyire van stratégiád a blog „futtatására”?

A blogolás hullámzó, igyekszem tartani a heti minimum egy posztot, de ehhez heti minimum egyszer lekvárt is kell főzni ugye. Ezt így másfél év után is lelkesem csinálom, de már meg-meg engedek magamnak nagyobb szüneteket ha úgy érzem hogy most csak kényszerből menne az a baracklekvár, mert jobb ha várok inkább, úgyis jön újra valami ami inspirál eléggé ahhoz hogy nekiálljak és a kezdeti lelkesedéssel fejest ugorjak bele.
Befőzni jó, erre bíztatok mindenkit. Ezért hoztam létre még áprilisban a facebook-on a “Befőzünk!” játék-csoportot is, ami egy 12 hónapos erőnléti próba: minden hónapban kell eltenni egyvalamit a játékszabályok szerint. Ez nyáron ugye könnyű, télen nagyobb kihívás, de messze nem lehetetlen. E mellett van még a sima “Szeretek befőzni” csoport is, mindenféle megkötés nélkül.
Blogolni csak lelkesen érdemes, sok utánajárással, munkával és magas minőségen. Más stratégiám nincs.

One Response to Befőzni, befőzni, befőzni
  1. tanuló Válasz

    nagy tisztelettel figyelek mindenkit, aki befőzésre vállalkozik, pláne, ha rendszeresen is. így aztán ezt az interjút is örömmel olvasom.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>