Húsgombóc „vadász” mártásban

„Ha sokan jönnek, akkor húsgombóc, ha húsgombóc, akkor tuti siker” – tartja az ősi közép-indonéz bölcsesség, és mélyen igaz. A mostani példa tulajdonképpen egyfajta kármentésnek köszönheti sikerét, de ha a házigazda (én) nem olyan őszinte, be sem kell vallani a feljavítós trükköket. Be lehet söpörni az elismeréseket, legfeljebb kicsit kipirul az ember füle, hogy nem vallott be mindent…

Alien meatballs

Nehéz lenne megfogni a különbséget a fasírtgolyó és a húsgombóc között, a mostani gombóckáimat is volt aki rosszhiszemű tévedésből lefasírtozta, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a húsgombócot kifőzzük, gőzöljük, pároljuk, a fasírtot olajban, vagy tepsiben kisütjük. De ha nem így van, úgy is jó.

Tehát marhahús, sovány, darált. (Pl. felsál.) Ehhez serpenyőben pirított hagymát és fokhagymát keverünk, só, bors, a hús mennyiségétől függően egy-két- max három egész tojás. (Én most másfél kilóhoz kettőt tettem, de egy is tulajdonképpen elég lett volna.) Jól elkeverjük kézzel. Ekkor lehet belevinni az egyediséget, amit én ezúttal római kömény és komolyabb mennyiség reszelt parmezánnal oldottam meg. Ezzel a főszereplő meg is van.

Diónyi golyóbisokat gyúrunk, és valamennyi forró zsiradékon körbeforgatjuk őket, hogy minden oldalukat (vö. golyó) megkapja kicsit a hő. Ekkor egy tálra szedjük ki őket, és elkészítjük a szószt: a visszamaradt zsiradékon kevés lisztet pirítunk, kicsit hagyjuk barnára pirulni, ez adja meg a szósz színét. Ehhez egy kiskonzerv paradicsomsűrítmény jön, majd rövid pirítás után felöntjük víz és vörösbor keverékével. (A vörösbor azért is hasznos, mert ugyan lassabban fő meg, de inkább egyben marad a gombóc a savas közegben.) Kicsit felforraljuk, és ha van kéznél, tegyünk bele zöldségeket is: zellerrel, angolzellerrel és fokhagymával dolgoztam, és persze só, bors.

Ha kezd biztató szósszá válni, egyenként belehelyezzük a gombócokat, az a szerencsés, ha viszonylag kényelmesen elférnek. Ekkor fedő alatt 25-35 perc alatt készre főzzük őket.

A gombócokat ismét kiszedjük, kihalásszuk, és kicsit még dolgozunk a mártáson. Fedő nélkül visszaforraljuk, egészen besűrítjük. Én ezen a ponton tapasztaltam egy egészen koncentrált, sűrű sósságot, amit sürgősen fel kellett javítani a vendégsereg érkezése előtt: tejföl, kevés cukor, mustár, egy citrom leve, és egy nagy adag szilvalekvár húzta fel a dolgot, amit azon nyomban elneveztem vadász mártásnak.

Egy hosszú tálba szedtem a sűrű mártást, rá egyenként beleállítottam a golyókat, mindbe szúrtam egy fogpiszkálót is. A gombócok is hamar elfogytak, de a mártás aztán önálló életre kelt, saját jogon, kenyérrel tunkolva kezdte meg hódító útját a gasztrotörténelembe…

One Response to Húsgombóc „vadász” mártásban
  1. tanuló Válasz

    sok a jó ötlet benne. nem baj, ha néha a problémát és annak megoldását is közli a jó szakács!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>