Gasztrozseni – Hutvágner Dia

A nagy Goldenblog interjúsorozat keretében a vetélkedő közönségdíjasával, Hutvágner Diával beszélgettünk.

Az első szó természetesen a gratulációé. A gasztroblogok között megnyerni a közönségszavazást nem kis teljesítmény! Ráadásul tavaly is már felfért a blogod a dobogó második fokára. A visszajelzések alapján mi miatt látogatják leginkább a blogodat az olvasók?

Nagyon köszönöm! A tavalyi évben is nagy boldogság volt számomra, hogy az első három blog közé kerültem. Ez megerősítés, hogy amit csinálok hasznos, fontos az olvasók számára. Jó érzés volt olvasni, amikor egy-egy olvasó megírta, hogy szavazott, és, hogy örül, hogy most végre ő adhat nekem valamit. Azt gondolom, a legfontosabb a hitelesség, és az őszinteség. Ezt csak így érdemes csinálni. Igyekszem minden hozzászólásra, és emailre válaszolni, amiért az olvasók hálásak, és mindig visszatérnek az oldalra, tudják, hogy számíthatnak rám. A másik dolog, hogy az én oldalamon csak olyan receptet találnak az olvasók, amiket én készítettem egytől-egyig. Nincs másolás, idegen tollakkal ékeskedés.

Gasztrozseni

Nagy hangsúlyt fektetsz az egészséges étkezésre. Ez a jövő?

Számomra az egészséges táplálkozás különösen fontos. Nálam ez a múlt, a jelen és a jövő. Azt gondolom, hogy az egészséges, tudatos táplálkozással sok civilizációs betegség megelőzhető. Mozgással kiegészítve pedig igazán egészséges életet lehet élni. Ez a legjobb befektetés, befektetés a jövőbe.

Magadat gasztrokritikusként definiálod az oldalon. Mit értesz pontosan ez alatt? És a „gasztrozseni” kifejezésnek is biztos van valami története!

Gasztrokritikus, számomra azt a személyt jelenti, akinek van fogalma arról, hogy milyen a jó étterem, mitől jó az étel, mitől kifogástalan a kiszolgálás, és mindezt meg tudja írni, őszintén, részrehajlás nélkül. Azt gondolom, hogy én ilyen vagyok. A gasztrozseni névnek aranyos története van. Amikor még a blog létezése előtt készítettem valami finom ételt, a párom dicséretképpen mindig azt mondta, hogy milyen kis gasztrozseni vagyok. Így amikor felmerült a blogírás lehetősége, egyértelmű volt az oldal neve.

Mi volt a végső lökés a blogindításhoz? Miért kezdtél blogírásba?

A barátok, ismerősök, egy-egy általam készített étel elfogyasztása után gyakran kérték a receptet. Az egyre gyakoribb receptküldések ihlették párom forradalmi ötletét, hogy írjak blogot. Miért is ne, gondoltam. Aztán egyre jobban magával ragadott a dolog. A pozitív visszajelzések, hogy már nem csak a rokonok és a barátok, hanem idegenek is olvasták az oldalt, nagy motiváló erőt jelentett.

Mennyi időd megy el a blogolással? Mennyire van stratégiád a blog „futtatására”?

Átlagban heti 10-12 órát töltök a bloggal aktívan, és persze passzívan is legalább ennyit, hiszen folyamatosan gondolkodom a bővítésen, fejlődési lehetőségeken. A stratégia szerintem fontos, ha van célod. Nekem van célom, és igyekszem tudatosan csinálni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>