Az élet sava-borsa

Mind a szakmai zsűri, mind a nagyközönség dobogóra juttatta a Goldenblog vetélkedőn a Fűszer és Léleket. A blog lelkével, Fűszeres Eszterrel beszélgettünk.

Fűszeres EszterAz egyetlen gasztroblog a tiéd, amely a Goldenblog vetélkedőn a közönségszavazáson és a zsűri szavazáson is Top10-ben szerepelt, az összes többi versengő vagy a közönségnek, vagy a szakmai zsűrinek nyerte csak el a tetszését. Talán te vagy a legautentikusabb forrás arra nézvést, hogy mi lehet a közös metszete a közönségsikernek, a népszerűségnek és a szakmai elismerésnek. Mit gondolsz erről?

Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen “öreg” gasztroblogot még mindig neveznek az olvasók, és a zsűri is elismeri. Ezzel együtt, szerettem volna, ha nem szavaznak rám az olvasóim, kértem is őket erre többször a facebookon, sőt, igyekeztem friss blogokat ajánlani magam helyett. Szerintem egy ilyen régi, már ismert blognak egyszerűen nincs ott a helye, csak elveszi a lehetőséget az új, vagy kevés olvasóval rendelkező blogok elől, pedig nekik ez egy nagy lehetőség lehetne a bemutatkozásra. Nehéz a több ezer blog közül kitűnni! Vicces, hogy egyik kedvencemet, az Eszter befőz blogot ajánlgattam magam helyett, és sokan azt hitték azt is én írom, hiszen Eszter vagyok. Egyébként szerencsére idén a zsűri nagyon egyformán gondolkodott velem, én is imádom a Vegasztrománia blogot, jogosan nyerte meg a versenyt!

Az egyik legrégebbi hazai gasztroblog a Fűszer és Lélek, amely, meglátásom szerint nagyon sokat változott, alakult az évek során. Te belülről hogyan látod a blogod fejlődésének fázisait, hogyan épülnek egymásra az egyes szakaszok? Mi volt állandó, mi változott leginkább?

Már az induláskor azt terveztem, hogy nem csak egy receptes blog lesz a Fűszeres, hanem egy kicsit életmód blog is. Azóta is ilyen hullámvölgyekben írom a posztokat: néha csak recepteket teszek fel, máskor alig bírom rávenni magam hogy lefotózzam amit főzök. Sajnos semmi tudatosság nem volt a blogom fejlődésének irányításában, örültem annak ahogy alakult. Állandó talán a család szerepe a blogban, sokszor írok a tágabb famíliámról is, és a férjem is posztol néha, amit imádnak az olvasók, viccesen ír, és talán a másik oldalát mutatja meg az életünknek. Sőt, pár hete a nyolcéves fiam is megkérdezte, hogy egyszer írhatna-e a blogomba egy receptet.

Úgy látom, korábban a zsidó, ráadásul kóser gasztronómia volt a legmeghatározóbb jellemzője, ha úgy tetszik, megkülönböztető a jegye a blognak, most viszont mintha hangsúlyosabb lenne a regionalitás, szűkebb pátriád felkarolása, bemutatása. Jól érzékelem a hangsúlyeltolódást? Te hogy látod a „regionális blogolás” lehetőségeit?

Két év után úgy éreztem, hogy csak akkor tudok a zsidó gasztronómiáról írni, ha folyamatosan ismétlem magam. Nem azért, mert a receptek ugyanazok, hanem mert az olvasóim többsége nem zsidó, aki nem ismeri az ünnepeinket, amihez az ételek leginkább kötődnek. Ezért eleinte megírtam az ünnepről szóló részt, ehhez kapcsoltam receptet. Nagyon szerették, de nem írhattam le minden évben, hogy mit is ünneplünk hanukakor és miért eszünk már megint fánkot decemberben. Linkeltem az ünnep leírását, így viszont olyan csupasznak éreztem a receptet. Talán már eltelt annyi idő, hogy újra érdemes lenne elővenni a témát, de nem vagyok benne biztos.
Nagyon szeretek Tokaj-Hegyaljáról írni, apai ágon oda való a családom, végül mi is vettünk Erdőbényén egy házat. Könnyebb téma, mint a zsidóság, bár pont a helyszín miatt lehet a vidéki zsidóságról írni. Imádunk túrázni, gombázni, a kertben szöszmötölni, barátokkal vacsorázni a környéken, és ez mind-mind témalehetőség. A regionális blogolásban nagy lehetőséget látnék, mégsincs igazán sok olyan blog, ami nem csak a helyieknek érdekes, hanem inkább az odalátogatóknak érdekes. Hegyaljából nem a bort szeretném megmutatni, hanem azt, ami a borhoz kapcsolódik, vagyis minden mást: az ételeket, a természetet, az épített környezetet. Szívesen olvasnék hasonló blogokat az ország más részéről is, keresem is őket, de úgy látom még nem igazán népszerűek.

Változott (javult-e) a helyzet a kóser alapanyagok beszerzési lehetőségeit illetően? Sokan – vélhetően joggal – panaszkodnak arra, hogy Budapesten (Pesten) még hagyján, de vidéken reménytelen a helyzet. Milyen ez testközelből?

Budapesten nagyon sokat javult a helyzet az utóbbi években, főleg mióta megnyitott az új kóser bolt a Dob utcában. Vidéken a helyzet változatlan, de hát miért is változna, mikor a magyar zsidóság szinte száz százaléka Budapesten él?! Ha viccelni szeretnék, azt mondanám, szerencsések a vidéki kóser vegánok, mert nekik nincsenek beszerzési problémáik, de nem irigylem azokat, akiknek folyamatosan rendelniük kell Budapestről szinte minden hozzávalót egy egyszerű szombati ebédhez!

Te már főállású, profinak számítasz? Van egyáltalán ilyen ambíciód? Mennyi időd megy el a blogolással? Mennyire van stratégiád a blog „futtatására”?

Nem hiszem, hogy főállású profinak számítanék, hiszen nem csak ebből élek. Természetesen vannak bevételeim a bloggal kapcsolatosan, de inkább a bloghoz valamilyen módon köthető munkákból, mint egy bloghirdetésből. Viszonylag sok időt töltök a bloggal, ha a Facebookot is ide számoljuk, talán napi két órát is. Nincs valódi stratégiám, mondhatjuk, hogy amatőr vagyok, pedig sokszor eszembe jut, hogy lehetnék sokkal tudatosabb ezen a téren, de kicsit félő, hogy akkor pont azt a báját veszítené el a blog amit az olvasók kedvelnek benne. Talán egy blog coach jól jönne, ha létezne ilyen Magyarországon.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>