Receptek „mindenkinek” – Asztalos Zsuzsa – A Zsuzsi főz

Régi motorosnak számít a gasztroblogok között a népszerű „A Zsuzsi főz!”. A blog szerzőjével, Asztalos Zsuzsával folytatódik a Goldenblog díjazott gasztroblogjait bemutató interjú-sorozat.

Mi volt a végső lökés a blogindításhoz? Miért kezdtél blogírásba?

Igazi nagyevő, ínyenc családba születtem, ráadásul mindenki tudott és szeretett is főzni. Apukámnak komplett gyűjteménye volt a Magyar Konyha című lapból, halála után megörököltem legalább 150 darabos szakácskönyv-gyűjteményét is, amit azóta én is gyarapítok. Így logikus, hogy persze én is ilyen lettem, annak ellenére, hogy nem tanított senki. Ellestem ezt-azt, de 20 éves koromig nem volt fakanál a kezemben, pár süteménysütésen kívül nem nagyon fordultam meg a konyhában. Azóta gyakorlatilag minden nap főzök, az a típus vagyok, aki még akkor is készít valamit, amikor egyedül van. A blogolást öt éve kezdtem az egyik kedves kutyám halálakor, igyekeztem lefoglalni magam, leginkább a munkamánia leküzdése és saját hobbi megtalálása volt a cél. A Zsuzsi főz 100. bejegyzése pontosan a miértekről szól, ha megengeded, belinkelem: “Miért kezdtem blogot írni?

Asztalos Zsuzsa - A Zsuzsi főz

A blog alcíme szerint „gasztroblog mindenkinek”. Mi a blogod (konyhád) fő csapásiránya? Hogy definiálnád a stílust? Hogy kell „mindenkiben” gondolkodni?

Az irány ösztönösen jött, tényleg magamat adom, az jelenik meg a blogon is, mint ami a családom tányérjában. Arra törekedtem, hogy egyszerű, közérthető stílusban viszonylag könnyen és gyorsan előállítható, változatos hétköznapi ételeket főzzek, illetve ebből kicsit kitörve, kicsit egzotikusabb recepteket is megmutassak. Ezt persze úgy, hogy ne rögtön külföldre kelljen utazni az alapanyagokért, hanem mindenki számára elérhető helyeken meg lehessen ezeket venni. Igyekszem átadni a főzés szeretetét, és azt is, hogy mennyi mindent lehet otthon elkészíteni a bolti élelmiszerek helyett. A visszajelzések alapján úgy gondolom, talán sikerült ezt a célt valóra váltani.

Hogy érzed, nehezebb általánosan, tényleg mindenkinek szóló blogot írni, vagy a tematikus (vega, egészség, halas, stb) blogok írói vannak nehezebb helyzetben?

Bizonyos szempontból a tematikus egyszerűbbnek tűnik, bár azért a halas blogok (TarkaBárka, Oceancowboy) előtt emelem kalapom, hogy erről a Magyarországon elég mostohagyerekként kezelt alapanyagról ilyen színes, változatos és tartalmas blogot hoznak létre. Az általános téma azért nehezebb, mert mindenkinek, aki rendszeresen főz, megvannak a bevált receptjei, mondjuk a krumplifőzelékre, és nekik azt kell bemutatnom, én miért csinálom picit másképp, mint ők, vagy esetleg van egy trükköm, amivel egyszerűbbé/gazdagabbá/érdekesebbé teszem. Az általános blogoknál szerintem sokkal hangsúlyosabb a blog stílusa, személyes jellege – persze a receptek is legyenek jók-, mert így könnyebben lehet megkedvelni őket.

Te fotózol? Ha igen, kitanultad? Mekkora projekt nálad egy étel lefotózása?

Igen, én fotózom az ételeket, amit tudok, az a jó fényképezőgépemnek, illetve annak köszönhető, hogy talán egy kicsit „van szemem hozzá”. Tanulni soha nem tanultam. Én nem az vagyok, aki órákig állítgatja a tányért és a kellékeket, ha mást fotózom, akkor is inkább a pillanatot szeretném megörökíteni. Emiatt a fotózás maximum 5 perc nálam, bár most, hogy két apró gyerekem van, még ez is sok, mert rögtön akarnak enni:-)

Mennyi időd megy el a blogolással? Mennyire van stratégiád a blog „futtatására”?

Amikor nem voltak gyerekeim, illetve amíg velük voltam itthon, heti egy bejegyzés biztos született. Mostanában sajnos nem sok, alig van bejegyzés a blogon. Ennek az az oka, hogy heti 40 órában dolgozom, reggel 5.20-kor kelek, 17 órakor érek haza. Ezután jó, ha valami gyors vacsorát össze tudok ütni, gyakran eszünk hideget is. Utána jön a fürdetés, gyerekek fektetése, úgyhogy blogolás szempontjából a hétköznapok kiesnek. Jó ideje már, hogy minden hét pénteken posztom jelenik meg a Bezzeganya blogon (ezt megelőzően pedig a Velvet, majd Dívány Poronty blogon voltam olvasható), a témát az olvasói kommentek, témajavaslatok, illetve az én ötleteim egyaránt alakítják. Néha még erre is nehéz felkészülni. Hétvégén meg próbálom behozni a heti házimunkát, vasárnaponta a nagymamák jönnek unokázni, ekkor én adom a “VASÁRNAPI EBÉDET”. Ilyenkor van időm kibontakozni, de mostanában nem jutok el a fotóig, mert a sok éhes száj türelmetlenül várja az ételt. Talán most, hogy a fiam is már bölcsis, több időm jut majd. Stratégiám abszolút nincs, nem is értek hozzá, engem az olvas, aki ismer, illetve már olvasott tőlem korábban.

Asztalos Zsuzsa - A Zsuzsi főz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>