„Arany minden szavuk” – a nagy Goldenblog interjúsorozat: Hadarik Rita – Rita konyhája

A Goldenblog díjkiosztója után úgy gondoltam, bemutatom a legmagasabban jegyzett gasztoblogokat, egyúttal megkérdezem a többi díjazottat, ők mit gondolnak a gasztroblogolásról és mi saját stratégiájuk, filozófiájuk. A sorozatban elsőként Hadarik Rita, a ritakonyhaja.hu szerzője, tulajdonosa válaszolt a kérdéseimre.


Talán a legtöbbet „lájkolt” gasztroblog a tiéd. Hogy látod, mi a siker titka?

Hadarik Rita - Rita konyhájaA www.ritakonyhaja.hu oldalt egy ’misszió’ keltette életre 2009 májusában. Ezt megelőzően fél évig volt egy kis blogom, ahol nagyon gyorsan nagy létszámú olvasótáborra tettem szert. Eredetileg marketinggel foglalkoztam, ezért amikor láttam, hogy sok embert meg tudok mozgatni, megfogalmazódott bennem egy gondolatébresztő, edukáló, egyben gyakorlati portál ötlete. Kezdetben döcögősen ment, hiszen nem volt korábban online marketing tapasztalatom, folyamatában tanultam, és tanulom a technikákat, és ma már szakemberek segítségét is igénybe veszem egy-egy ötlet megvalósításához. Kétség kívül a tudatosság a népszerűség egyik alapfeltétele volt mindig is. Ugyanakkor egy végtelenül ’romantikus’ típusú ember vagyok, aki hisz abban, hogy az olvasók szeretete, és lelkesedése nélkül nem juthattam volna el idáig. Valóban, a Facebookon a Rita Konyhája az egyik legtöbbet lájkolt egyéni szerkesztésű oldal, ami mögött nem egy gépezet, csak egy ember áll. Tavaly karácsony előtt volt egy játék, amihez egy külön applikációt fejlesztettem. Akkor az több ezer embert ’hozott’ a közösségi oldalra. Örömmel láttam, hogy nem csak a játék vonzotta oda az embereket, hiszen maradtak, és azóta dinamikusan fejlődik a közösség. A Facebook sikere jól látható, hiszen megjelenik a rajongók száma az oldalon. Ami viszont nem látszik, az a saját weboldal látogatottsága. Még a legnagyobb uborkaszezonban is van havi átlag 400 000 oldalletöltés, ami úgy gondolom, komoly eredmény. Az eredmények bevallom büszkeséggel és önbizalommal töltenek el, de úgy gondolom, megfelelő alázat nélkül nem lehetne fejlődni. A Rita konyháját nem csak a saját örömömre írom, hanem mások szolgálatába állva segítő szándékkal. Hiszem, hogy kitartással, odafigyeléssel, és nyitottsággal sok ember szívét és gondolatát meg lehet nyitni.

Nagyon nagy hangsúlyt fektetsz az egészséges étkezésre. Hogy látod, mennyire van változóban a tudatos táplálkozáshoz való hozzáállás a társadalomban?

Az az embertípus vagyok, aki ha valami jót tapasztal, azonnal meg akarja osztani másokkal. Mindig is éreztem legbelül, hogy olyan dologgal kell foglalkoznom, amivel másoknak adhatok valami pluszt. Egy egészségileg nehezebb időszakomban a tudatos táplálkozás hozott pozitív változást az életemben, és ezt szerettem volna másokkal is megosztani. Kezdetekben voltak még bakik, meg félrecsúszások, és a fotózás és a receptírás sem volt tökéletes, évek alatt csiszolódott a stílus, és az irány. Ahogy telik az idő, egyre többen megtalálnak a betegségeikkel. Döbbenetes, mennyi ember küzd emésztési, és ételallergiás problémákkal, cukorbetegséggel. Annak ellenére, hogy sokan foglalkoznak a problémával, kevés a megvalósítható megoldás. Túlságosan szigorú és egyhangú diéták, szélsőséges divat diéták, horrorisztikus alapanyagárak, ezekkel szembesülnek az emberek egy kétségtelenül nehéz gazdasági helyzetben. Úgy gondolom, a legnagyobb probléma az – és ez már évtizedekkel ezelőtt kezdődött, és generációról-generációra örökítjük át egymásba -, hogy tartósított ételeken élünk. Még a nagymama halászleve is kockával készül, a sütemény meg margarinnal. Kit akarunk becsapni? Ugye? Mindig azt javaslom, hogy vonjunk ki minél több tartósítószert, és E-t az étkezéseinkből. Együnk sok-sok zöldséget nyersen, és minimálisan hőkezelve. Próbáljunk ki új alapanyagokat, ételeket, tegyük változatossá az étkezéseinket is. Van erre igény, nagyon is, de olyan megoldásokat (konkrét ételeket) kell bemutatni, amiket el tudnak készíteni egy átlagos konyhai felszereléssel is, és meg is tudják vásárolni hozzá az alapanyagokat. Amire az évek alatt rájöttem, hogy tartózkodjunk a szélsőségektől. Ezek egyfelől túl nagy lemondásokkal járnak, és elrettentik a változtatástól az embereket, ráadásul megvonásokkal járnak, amik – bár rövidtávon egy adott probléma megoldásában segíthetnek-, de hosszú távon hiánybetegségek kiváltói is lehetnek. Én úgymond egy szélsőségektől mentes, megvalósítható középutat mutatok, és láthatóan eredménnyel.

Csapatépítő főzéseket is tartasz. Ez mindig foglalkoztatott, és – résztvevőként – én is voltam egyszer hasonlón. Hogyan működik tréningként, csapatépítésként a főzés? Mi lehet ennek a pszichológiája?

Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor otthon betódul a család a konyhába, és mindenki elkezd szeletelni, kóstolgatni, közben sztorizgatunk, és sokat nevetünk. A konyhában szinte mindig jó hangulat uralkodik, feloldódnak a kedélyek, összerázódik a társaság. Szerintem a cégek is ezért keresik egyre többen ezt a fajta csapat összekovácsoló tevékenységi formát.
Amikor letárgyalunk egy főzőestet, mindig van előre megírt forgatókönyv, mert ez megnyugtatja a szervezőt, a projekt menedzsert. Én közben tudom, és általában jelzem is előre, hogy az est folyamán percről percre változik a résztvevők dinamizmusa. Pár pohár bor után egyesek már csak támasztják a főzőpultot, tehát fel kell arra készülni, hogy a forgatókönyv folyamatosan változik. Nekem, mint moderátornak arra is fel kell készülnöm, hogy akár egyedül vagy a segítőimmel együtt fejezzük be a vacsorát, mert a csapat leül beszélgetni, borozgatni. Ez egy komoly, összehangoltságot, és rugalmasságot igénylő feladat, de nagyon élvezem. Igazán akkor érzem magam elememben, ha pöröghetek, és kiléphetek végre a monitor mögül.
A cégek többnyire azzal a céllal jönnek el, hogy egy kötetlen programon vegyenek részt, ahol kiereszthetik a gőzt. Vannak, akik ilyenkor is elemezgetik’ a kollégáikat, és a főzéshez csatolják a saját feladataikat is, de többnyire tényleg a lazítás a cél.

A Rita konyhája az egyik legtudatosabban működtetett blog, vagy inkább portál. Sajtóban, kóstolókon is sokat szerepelsz. Ez már professzionális főállás, vagy még megvan a blogolás amatőr bája?

Nemrég volt egy gasztro esemény, ahol az egyik blogger társnőm feszegette ezt a blog és portál kérdést. A Rita Konyháját a bloggerek többsége nem tekinti blognak, így engem sem ’igazi’ bloggernek, mert hogy igen, ez egy portál. Jó technikai háttérrel, és átgondolt stratégiával. Ettől függetlenül én tekinthetem magam bloggernek, hiszen én is egyszemélyes vagyok, egyelőre. A jövő a fejlesztéseké és a növekedésé lesz, ez tény, de a főzés az az én kezemben marad. Itt én vagyok az arc, és a véleményformáló. Emellett sokan segítenek a technikai kérdések megoldásában. Sokan tudják, az életem két éve úgy alakult, hogy egyedül maradtam két kisgyerekkel. Akkor el kellett azon gondolkodnom, hogy elmegyek egy multihoz, és napi 12 órát dolgozom, miközben nem látom felnőni a gyerekeimet, vagy saját lábra állok. Az utóbbi mellett döntöttem, és ott volt a ’konyha’, amire egyre többen odafigyeltek. Azt gondoltam, ez az a dolog, amit örömmel végzek, sokat jelent a jelenlétem az olvasóimnak, tehát meg kell próbálnom.
Igen, megvan az amatőrség bája, de be kellett látnom, hogy amikor ennyi embert elérek, akkor törekednem kell arra, hogy egyre többet és jobbat adjak. Ez szerintem egy logikus és normális következménye a dolgoknak. Folyamatosan keresem a tanulási lehetőségeket, szívesen elmegyek támogatott eseményekre, ahol profiktól tanulhatok. Nemrégiben a Borkonyha séfjénél, Sárközi Ákosnál kezdtem el tanulóskodni. A cél az, hogy professzionális főállás legyen a főzés, és az edukálás.

Mennyi időd megy el a blogolással? Mennyire van stratégiád a blog „futtatására”?

Egy időben túl sokat ültem a számítógép előtt, és ez a való világtól vonta el a figyelmemet. Mint oly sok mindenhez, ehhez is tudatosan álltam hozzá. Szép lassan a szükségesre limitáltam a blogolást, és főleg a facebook-olást. Ezt megkönnyítette az is, hogy folyamatosan vannak olyan megbízásaim, amikkel dolgozni kell a blogon kívül is. Elkezdtem új saját projekteket is fejleszteni, mert az élet nem habostorta, dolgozni-dolgozni kell a boldogulásért. Nekem most ezt a lapot osztották. Szerencsés vagyok, hogy most azzal foglalkozhatok, ami nem csak nekem, de másoknak is örömet okoz.
Az oldalt nem szeretném soha pihenő pályára tenni, még akkor sem, ha más vizekre is eveznék olykor-olykor. Ehhez pedig jól átgondolt stratégiára van szükség.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>