Salmorejo – a jeges leves

A nyári melegre való tekintettel együnk valami főzést nem is igénylő jéghideg levest. Az elkészítése ráadásul látszólag egyszerű, de azért picit meg kell érte küzdeni.

Kánikula, salmorejo

Jéghideg leveseket leginkább lenn délen esznek az emberek, vagyis hát a spanyolok. A salmorejo (ejtsd: “salmoréhó”, vö. “lumbáhó”) egy nagy közös családba tartozik a másik híres zöldségalapú, főzést nem igénylő a levessel, a gazpacho-val, valamint a hófehér mandulás-szőlős fokhagymalevessel, az ajo blancoval. (Lehet, hogy ez utóbbiról is lesz majd külön szó valamikor, de engem egyelőre nem nyert meg magának. Pedig milyen jól hangzik!)

A salmorejo-t tényleg csak nyáron érdemes készíteni, mert nagyon érett, vérvörös paradicsom kell hozzá, az egész évben kapható halványárga paradicsomból nem jutunk eredményre. Ezen kívül a hozzávalók listája rendkívül rövid és csak turmixolni kell, úgyhogy nem egy nagy was ist das. (Hogy mondják azt spanyolul?)

Szóval kibelezünk egy-két kiló kenyeret, meghámozunk és feldarabolunk egy-két kiló érett, gyönyörű paradicsomot és egy nagy tálba tesszük a kettőt. Ekkor elég reménytelenül néz ki a helyzet, mert nehéz elképzelni, hogyan fog ez egylényegülni, de fog. Akár kézzel, akár valami krumplipréssel, akinek van hatalmas chopper-je, azzal, megpróbáljuk legalább valamennyire eldolgozni a két hozzávalót. Az a tapasztalatom, hogy egyrészt érdemes a gyúrás előtt picit várni, hogy a kenyér megszívja magát, másrészt a paradicsomon kívül valami folyékonyabb dolgot is beleönteni, én már készítettem paradicsomlével is, ezúttal pedig hámozott paradicsomkonzervet tettem bele az igazi paradicsom mellé. Így azért picit folyósabb, könnyebb elkeverni.

Ha ez megvan, innentől tényleg gyerekjáték az egész. Sózzuk, apróra vágott fokhagymát dobunk hozzá, majd apró sugárban hozzáadott olívaolajjal elkezdjük botmixerrel összedolgozni a masszát. Még később borecetet adunk hozzá, ezzel is elkeverjük. A végeredmény egy nagyon sűrű, tömény érdekes színű, és nagyon jó illatú massza lesz, amit a hűtőben pihentetünk két-három órát legalább.

Tálalásnál keménytojással és apróra vágott serrano sonkával díszítjük (ha már spanyolok). Persze költséghatékonyabb ez utóbbi helyett valami magyar füstöltáruval élni. Ja, és egyszerre csak kis tányérba, vagy csészébe kis adagot tálaljunk, mert tényleg tömény. Legfeljebb vesznek belőle többször…

5 hozzászólás a(z) Salmorejo – a jeges leves bejegyzéshez
  1. Gary Válasz

    qué es eso
    vagy no es para tanto
    ;)

  2. Mancika diktálok Válasz

    Megcsináltam, zseniális! Meséld el egyszer az ajo blanco-t is, csak hogy legyen alternatívája a paradicsomos megoldásoknak!

  3. Dibbuk Válasz

    Gary, nem vagyok büszke magamra, de csak most értettem meg, hogy mire írod ezt! Kisztihand! :-)

  4. káró Válasz

    valóban finom étek! hány emberre szól ez a 2-4 kilós recept?

  5. Dibbuk Válasz

    elég tömény, úgyhogy nem kell nagy adaggal számolni egy főre. Viszont sokáig eláll, minden nap lehet belőle enni sokat, sokat!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>