Kézműves kincskereső – Losonci Bálint, kézműves borász

Gyöngyöspata. Híres, hírhedt hely, pedig pár éve alig néhányan ismerték a település nevét a helyieken kívül. Él itt egy fiatal borász, Losonci Bálint. 2011-ben „Az év borászfelfedezettje”. Felfedeztük mi is.

Losonci Bálint

kép: www.losonci.hu

Hogyan került a borászat közelébe? Hogyan lesz valakiből kézműves borász?

A Külkereskedelmi Főiskolára járva nem gondoltam volna, hogy pár év múltán borász leszek. 2001-ben láttam egy tévéinterjút Szepsy Istvánnal, és az akkor hallott gondolatai tereltek a bor különleges világa felé. Feleségemmel együtt eleinte „távborászkodtunk” hétvégente egy hobbi méretű, egyharmad hektárnyi területen, de már a kezdetekkor komolyan vettük a szőlész-borászkodást. Fontos korszaka volt életemnek a Borbarátnál, Alkonyi László mellett eltöltött öt év, a borról való írás és a tapasztalatok begyűjtése, mind kóstolás, mind utazások révén, határozott irányt szabtak annak is, hogy milyen borokat álmodtam meg a saját pincénkben is. Nagyszerű élmény volt borról írni, de egyre inkább hatalmába kerített a vágy, hogy magam is bort készítsek, nap mint nap megtapasztalva egy csodálatos dolog születésének mozzanatait. Nincs ebben a szakmában semmi ördöngösség, szeretni és tisztelni kell a természetet, és végig kíváncsinak maradni, kísérletezni, számomra ez jelenti az alapot.

Mi jellemzi jelenleg a Losonci Pincészetet?

Jelenleg hat hektáron gazdálkodunk, nagyrészt Gyöngyöspata határában, nyolc különböző dűlőben. Egyelőre a meghatározó fajták a zöldveltelini és a pinot noir, valamint a kékfrankos. De a későbbiekben fontos szerepet szánok a hárslevelűnek, kadarkának és a rajnai rizlingnek is. Kísérletező kedv jellemez minket, így furminttal, olaszrizlinggel, cserszegi fűszeressel, chardonnayval és cabernet sauvignonnal is dolgozunk, valamint olyan kuriózumnak számító fajtákkal is, mint a bíborkadarka, a magyar frankos, vagy a mézesfehér. Évente eddig körülbelül háromezer palack bor készült, idén ez növekedni fog, az újonnan megvásárolt illetve kibérelt területek miatt. A szőlő kézimunkáinak nagy részét magam végzem, így kontrollálva a minőséget.

Az utóbbi években állandó téma a borkedvelők körében a kézműves borok kérdésköre. Mit értünk kézműves borászaton? És hogy áll jelenleg a kézműves borászati megközelítés megítélése?

A kézművesség elsődlegesen számomra azt a hozzáállást jelenti, hogy felismerem és elfogadom, hogy – a sok kreativitást és kiforrott ízlést feltételező munka mellett – egy különleges bornál elsősorban a termőhely az, ami a szépség forrása, mi csak odaadó és megszállott bábák lehetünk egy nagy bor születésénél. Másképpen megfogalmazva, a minőség forrásainak kutatásánál, a jobbra való törekvés folyamán a szőlőben keressük a megoldásokat, a borászkodásban meghatározó a minimalizmus, a kíméletesség. Fontos, hogy lustaság, kényelmesség, gazdaságosság sosem kaphatnak elsőbbséget, ha a minőségről van szó: például nem gyomírtózunk, pedig ez rengeteg plusz munkát jelent. Vagy éppen nem préselünk, ami szintén komoly mennyiségi lemondással jár. A kézművesség gyújtópont lett a borról folyó közbeszédben: bővült a kézműves borok, borászok tábora, mind termelői, mind fogyasztói oldalon, és ez részben heves ellenreakciókat váltott ki, részben számos technológia-orientált borászat is igyekszik fölvenni a kézművesség köpenyét. Tehát részben divat is kezd lenni a fogalomból, ami óhatatlanul felhíguláshoz és felszínességhez is vezet, de szerintem súlyos hiba ezt úgy értelmezni, hogy az alap-dilemma nem is létezik. Persze szerintem ez a kérdés nem fekete is fehér: sokkal inkább lehet beszélni egy “kézművességi” skáláról, semmint két élesen szétváló csoportról.
Összességében szerintem kulcsfontosságú a bor jövőjét illetően, hogy a harmónia és a szépség mellett az egyediség, a markáns, sajátos karakter is meghatározó legyen minél több fogyasztó számára, ne csak az ízekben tobzódjanak az emberek, hanem törekedjenek arra is, hogy megismerjék az egyes borok mögött meghúzódó embereket, tájakat, gondolatokat. Hiszen egy nagy bor csak különleges termőhelyen születhet.

Kis kapacitású, egyelőre viszonylag ismeretlen pincészetként hogyan tudják a fogyasztók figyelmét felkelteni a boraik iránt? Hol és hogyan találkozhatnak ezekkel a borokkal a fogyasztók?

Kellemes meglepetés, hogy egy eddig viszonylag kevéssé ismert és alacsonyabb presztízsű borvidéken dolgozva, ráadásul kezdőként, komoly sikereket könyvelhetünk el, az összes borunkból hiány van, gyakran pár hónap alatt elfogynak azoknál a kisebb, különleges minőségeket kereső kereskedőknél, akikkel dolgozunk. Külföldről is voltak megkeresések, de ezeket egyelőre vissza kellett utasítanom, mert nagyon limitáltak a mennyiségek. Pici méretünkhöz képest nagyon sok pozitív visszajelzés, cikk született a borokról és a birtokról, ezt én elsősorban a kompromisszummentes minőségkeresésnek tudom be, valamint óriási szerencsénk van, hogy pont Gyöngyöspatára kerültünk, ahol a meszes és vulkáni talajösszetevők páratlan módon keverednek, különleges borkaraktert eredményezve. Óriási lökést adott mindhármunknak a Tőkések – Mátrai Kézműves Borászkör névre hallgató összefogásunk, érezzük, hogy így együtt sokkal jobban figyelnek ránk az emberek. Boraink egyedi minőségeket kereső és megjelenítő kereskedésekhez, borbárokhoz, vinotékákhoz jutnak el.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>