Érdekesség: Franciaországban sosem mondják azt a borászok egy évre, hogy az „rossz” volt, legfeljebb azt, hogy problematikus, vagy nehéz év volt. Nálunk más a helyzet: 2010-re például a „rossz” minősítés kifejezetten enyhének számít, ennél ugyanis vaskosabb jelzőkkel is illetik ezt a, khm, problematikus évjáratot. Így aztán a 2010-es borokat úgy is szoktuk tesztelni, hogy „ahhoz képest…”, meg „2010-es létére…”, és utána megpróbáljuk a bor erényeit megtalálni a sokszor iszonytató savasság, alacsony alkoholok ellenére. A feltörekvő, és egyre körülrajongottabb Szent-György-hegyi 2HA (vagyis kéthektáros) pincészet esetében kevés ok van csak ilyen mentőkörülményeket kutatni, a ’10-es Olaszrizling ugyanis élményt adó, mértékadó bor lett. (A tételt egyébként a Radovin borkereskedés mentette ki magának, ha ők nem palackoztatnak le egy hordónyit belőle, az egész mennyiség házasításba került volna.)

Szokatlan és rendhagyó minden ezzel a borral, de paradox módon talán csak a hagyománytisztelet miatt az; a harmincéves tőkék termése barikk hordóba kerül, és derítve ugyan, de szűretlenül palackoztatik le. (Már ha nem házasítják ki ugye…) Színe szép aranysárga, kicsit még a szalmasárga irányba hajlik, de a fiatalságra jellemző zöldes tónusokat a hordós érlelés szépen elnyelte. Érett jegyeket mutat illatában is, gyümölcsösséget persze kevéssé fedezhetünk fel, inkább zöld füves, gyógynövényes, virágos illatok dominálnak, legfeljebb a háttérben fedezhetünk fel némi csonthéjas behatást. Ugyancsak tetten érhetőek a hordós érlelésre árulkodó jegyek. Ízében csontszáraz, szépen érvényesül a vulkanikus Szent-György-hegy minerális ízjegyei.

A hordó, ezt be kell látni, nem bírt el azért a 2010-es, túlélénk savakkal, lekerekedésről, megszelídülésről egyelőre nem beszélhetünk. Örülhetünk, a viszonylag magas alkohol egyáltalán lehetővé tette a hordós érlelést, így körülbelül egyensúlyban marad a bor, amelynek hosszú, és kellemes utóíze is felfedezhető. Olyan, mint egy nyalka, nagybajuszos huszárlegény, aki lovaglópálcájával duhajul rácsap a fehérnép tomporára. (Persze lesből.) Mit tálalhatnánk ennek a huszárnak? Talán egy sopszka salátát, friss bolgár juhsajttal, fenyőmaggal. Vagy egy roston sült fogast, könnyű zöldborsó habbal. Hadd nyalja meg a bajsza szélit utána, miközben a lovaglópálca után kezd nyulkapiszkálni.