Kruton, univerzális levesbetét

Vannak olyan konyhai alapreceptek, amelyek számtalanszor előjönnek, önálló fogásként azonban nem működnek. Ezek a kiegészítők sokszor nagyon hangsúlyos részei lehetnek egy-egy ételnek, mégsem válhatnak főszereplővé. Az élet igazságtalan.

Nemsokára kruton lesz belőleAnnak ellenére, hogy parádézni nem lehet velük, mégis érdemes jól elkészíteni a kiegészítőket, mert ha vacak, az az egész étel évezeti értékére kihat. Indokolt tehát időt és energiát fordítani egy-egy bechamel mártás, vagy vanília sodó, vagy alaplé elkészítésére. És persze itt van a roppanós, forró, fokhagymás kruton is.

Krutont leginkább levesekhez adjuk, ezek közül is azokhoz a krémlevesekhez, melyeknek saját levesbetétjük nincs, de valamire azért mégis ráharapna az ember a kieső fogtömésén kívül. A krutonnak mindenki örül, olyat is ismerek, aki már a levesbe dobálás előtt becsipegetné az egész tálat. Amúgy a krémlevesek mellett a kruton elengedhetetlen összetevője a Caesar salátának, melynek elkészítéséről egy másik alkalommal elmélkedünk. Elég az hozzá, hogy amikor krutont készítek, akkor rendszerint a leves után valamikor Caesar saláta is készül. Érdemes nagy vájlinggal csinálni tehát.

A közmegyegyezés szerint krutont leginkább szikkadt kenyérből lehet készíteni. A közmegyegyezések sora itt véget is ér, mert sokan sokféleképp csinálják. Van aki nem vacakol vele sokat, hanem a kenyérkockákat tepsibe majd sütőbe teszi, és addig pirítja, amíg krutonnak nem lehet nyilvánítani. Van aki olajban pirítja meg a kenyérkockákat, az ilyen krutonok azonban gyakori esetben túl zsírosak, csöpögősek. A krutonnak pedig száraznak kell lennie, hogy roppanjon, és csak némi büszke és öntudatos ellenállás után ázzon meg a levesben.

A szerintem legjobb kruton egy-két napos száraz kenyérhéjből készül. Ezt kisebb-nagyobb kockákra csipkedem. Egy megfelelően kopott, régi serpenyőben nagyon kevés olívaolajat hevítek, és egyszerre csak annyi kenyérkockát dobok rá, amennyi kényelmesen elfér, hogy mozgásban lehessen őket tartani. A serpenyőt tehát folyamatosan mozgatva, rázogatva pirulnak a kockák. Kis idő múlva spriccelek rájuk fokhagymás olívaolajat is, aminek jó erős íze van. Ha már a kenyérkockák is forrók, időről időre pár csepp vízzel permetezem, aminek hő-szempontból van valami tudományos magyarázata is, de sajnos nem tudom mi. (Valamiért az exoterm és endoterm kifejezések ködlenek föl előttem, de nem tudnám megmondani miért.)

Lényeges, hogy a kruton sem a kevés olajtól, még kevésbé a víztől sem ázhat el. Akkor van kész, amikor már szép szine van, teljesen száraz, és szinte koppan. Alig várja, hogy ő is mehessen a levesbe…

One Response to Kruton, univerzális levesbetét
  1. lustanyu Válasz

    egy jó kis fokhagymás kruton még egy zacskós levest is fel tud dobni :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>