Blogolni csak pontosan, szépen – Chili & Vanília interjú

Ha valaki tudja mi fán terem a blogolás, akkor az Chili & Vanília. Valahol azért mindnyájan az ő köpönyegéből bújtunk elő, még akkor is, ha aztán ahányan vagyunk, annyifélét írunk, gondolunk, csinálunk. – Chili & Vanília interjú.

Chili & Vanília

Fotó: Lakner Kinga

Te most blogger vagy, vagy profi?

Én most már főállásban ebből élek, tehát ha úgy tetszik: profi lettem, mivel hivatásszerűen ezzel foglalkozom. A helyzet az, hogy a bloggerkedés egy címke, ami leegyszerűsíti és segít megragadni azt a szerteágazó tevékenységi kört, amit például én is végzek. Itthon nincs igazán jó megfelelője, de a nyugati világban úgy hívnák azt, amit én művelek, hogy „food writer”, azaz gasztronómiai szakíró. A gasztroblog az én esetemben ma már a névjegy, vagy a referencia, azért pénzt nem kapok, de a felkérések, amik megtalálnak nyilván nem függetlenek attól, hogy a blogom ismert és szerencsére népszerű.

Jól érzékelhető egyfajta véd- és dacszövetség az ismertebb gasztroblogerrek között. Közös fellépések, szereplések, egymás promózása. Mennyire tudatos ez? Egyáltalán, mennyire tudatos egy blog felépítése, befuttatása?

Az én esetemben egyáltalán nem volt tudatos, a saját örömömre kezdtem el írni, aztán az első három év, amíg Brüsszelben éltem, így is telt el, kiegészítve azzal, hogy egy idő után már az egyre szélesedő olvasótábor örömére is írtam, nem csak a sajátomra. Az éles váltás aztán a hazaköltözésemkor történt, amikor már kifejezetten a blogom miatt kaptam egy állásfelkérést, és ez adta meg egyáltalán a lökést a teljes pályaváltásra. Innentől pedig egyre-másra találtak meg a munkák, feladatok, amik közül persze válogat az ember, de nem nevezném rendkívül tudatos karrierépítésnek. Egyébként erre is akad már több jó példa, van aki sokkal tudatosabban tervez, marketinges-, kommunikációs módszerekkel futtatja fel magát, ugyanúgy, mint egy másik termékkel, vagy szolgáltatással tenné. Ami a véd- és dacszövetséget illeti itt inkább arról van szó, hogy az indulás korai éveiben 2005-2007 között még jóval kevesebben voltunk, lehetőség volt egymás blogjának követésére, hivatkozásra, üzengetésre, kialakult egyfajta szorosabb blogger-kapcsolat, ami mindmáig él. Ugyanakkor olyan sok blog indul már, akkora a pezsgés ezen a területen, hogy lehetetlen mindenkit és mindent követni, a régi barátságok viszont élnek és megmaradnak. Nekem még a brüsszeli időszakból is megmaradt jópár külföldi gasztrobarátom. Ez az összetartó 10-15 blogger mind eltérő személyiség, más-másféle blogot írunk, de elismerjük egymás teljesítményét. És persze előfordul sokszor, hogy közös munkára, közös fellépésre hívnak minket, ami ugyancsak determinálja ezt a csapatszellemet, összetartást.

A nyelv egyébként mennyire jelent korlátot? Neked is voltak eleinte angol nyelvű posztjaidm aztán ez a kezdeményezés elhalt.

Ennek pusztán az az oka, hogy ahogy növekedett a magyar olvasótábor, úgy csökent egyre inkább a kapacitásom, hogy két nyelven írjak meg egy-egy posztot. Nem csak a ténylegesen létező nyelvi korlát a nehézség, hanem az is, hogy maga a piac is kicsi. Hozzá kell persze tenni, hogy külföldön viszont nem lenne annyira unikális, amit művelünk, nehezebb gasztrobloggerként, vagy gasztronómiai szakíróként kitűnni. Tizenhárom évet éltem kisebb-nagyobb megszakításokkal külföldön, nekem lételememmé vált a multikulti, a nemzetközi közeg, amit gyakran hiányolok itthon. Látni kell a korlátokat a magyar nyelvben és a magyar piacban, ugyanakkor ezen a kisebb piacon sokkal versenyképesebb az a termék, amit mi létrehoztunk, mint egy külföldi, világnyelvi terepen.

Mennyire csajos dolog ez a gasztrobloggerség?

Hát, eléggé. Pont a nemrégiben néztem meg, a Facebook-os követőimnek 79%-a nő, 18%-a férfi. Nem tudom mi lehet a maradék három százalék, ez rejtély… Nem csak az olvasók, de a bloggerek elsöprő többsége is nő, a legtöbb fórum, ahová átcsorognak a blogok szerzői ugyancsak női lapok, női portálok. De ez nem szükségszerű: azt gondolom, hogy a témaválasztás az elsődleges meghatározó ebben, ha valaki hentesekről és húsokról ír, akkor több lesz a férfi olvasója. És tegyük hozzá, vannak neves férfi bloggerek is.

Mostanában trendi a gasztronómia. Ugyanakkor válság is van, ami pedig az ilyen luxuskategóriáknak nem szokott jót tenni. Ki fog nyerni?

A gasztronómiában az a csodálatos és én is azt szeretem benne a legjobban, hogy az életnek rengeteg területét körülöleli. Minden hat rá és ő is mindenre kihat a kultúrától kezdve a gazdaságon át az egészségügyig. Így bármilyen válság is van, a gasztronómia területe vagy itt, vagy ott, de mindig tud prosperálni. A sokat emlegetett hazai gasztroforradalom valóban a luxuskategóriában ment végbe elsőként, mert itt van mód a legmodernebb technológiák adaptálására, a legjobb alapanyagok beszerzésére és a legmagasabban képzett személyzet alkalmazására. Ez a folyamat a középkategória felső részéig jutott el és az is bizonyosnak tűnik, hogy a válság pont a középső-alsó részre hat úgy, hogy a változások nem mennek olyan gyorsan végbe, mint amire számítani lehetett. A vendéglátás ezen szegmense is vergődik és a potenciális vendégréteg, a középosztály is vergődik. De mint mondtam, mindig van prosperáló rész is; amit én látok, hogy jelenleg a kis, kézműves termékek szárnyalnak, a kézműves csokoládék, sajtok, minőségi- kisipari termelők, csupa olyan prémium termék, amikhez egy-egy arc kapcsolódik, és ettől hiteles. Ez a termelő szavatolja a minőséget, képviseli az elhivatottságot. A személyességet érezve pedig a vásárlók is megértőbbek, megbocsátóbbak, még ha egy-egy baki be is csúszik valahol. Elég kinézni a WAMP-ra, hogy ezt tapasztalhassuk. Ki vagyunk mindnyájan éhezve a hiteles arcokra, személyiségekre.

Milyen trendekben reménykedhetünk még? Mi látszik a közeljövőt tekintve?

A kézműves termékekkel együtt el lehet mondani, hogy az alapanyag-központúság válik meghatározóvá, szeretjük és keressük az őstermelőket, akiktől kis tételben, de garantál minőséget lehet beszerezni. A vendéglátás már régóta keresi őket, de egyre inkább nyitnak feléjük a lakossági fogyasztók is. Nagy kérdés, hogy a falusi turizmus, a „vidék” mikor tud felkapaszkodni a gasztronómia hullámaira, óriási igény lenne minőségi szálláshelyekre, jóféle termékekből álló reggelikre, vacsorákra, színvonalas vidéki vendéglátásra. Ez egyelőre a jövő zenéje. Valószínűleg az adna lendületet, ha a meglévő szolgáltatók és termelők össze tudnának kapaszkodni, közös szolgáltatás-portfolójuk lenne, brosúrákkal, marketinggel, összehangolt, egész hétvégét kitöltő programsorozattal. Na, ez még odébb van azért.

A nemzetközi gasztronómiában mi látszik? Mi fog hozzánk begyűrűzni?

Nem akarok senkit lelombozni, de a világban a hasonló gasztronómiai megújulási folyamatok 15-20 év alatt mentek végbe… A mi gasztroforradalmunk kb az ötödik évében jár, ebből kiszámítható, mennyire gyors változások előtt állunk. Ami külföldön most fut, az a „vissza a gyökerekhez”, vagyis alapanyagok, ízek, elkészítési módok, technológiák tekintetében korábbi korokhoz nyúlnak vissza a vendéglátósok, amikor még minden „jobb volt”, ideértve a házi tartósítást, befőzést is. A háztáji és a hagyományos lett a hívószó. Egyszerűsödésnek nevezhető az is, hogy a fine dining irányból a lazább, fesztelenebb irányba mozdul el a vendéglátás.

Lekerülnek a glaszé kesztyűk a karót nyelt pincérek kezéről…

Pontosan, és ettől még a konyha nem tesz engedményt, ugyanazt a luxust nyújtja, csupán a beltéri hangulat változik könnyedebbre, nem kell feszengeni a damasztabrosz és a rengeteg evőeszköz, csiszolt kristálypohár miatt. Lazább az egész, de a konyha ugyanolyan.

Ide tartozik a minőségi hamburger is?

Fast food, de slow food módon: vagyis prémium alapanyagokból készítenek olyan fogásokat, amiket korábban csak kényelmi ételeknek tekintettünk. Külföldön extra minőségű hamburgert, vagy különleges hot-dogot lehet kapni egy utcai bódéból: ez is a jövő része lesz. Még van egy nagyon izgalmas, szimpatikus trend a világban, ez pedig a zöldségek egyre nagyobb térhódítása. Azt gondolom én is, hogy a zöldségek élvezetes és változatos elkészítése sokkal nagyobb kreativitást követel meg egy séftől, mint egy különösen magas minőségű hús elkészítése, ami már önmagában szinte garancia a sikerre. Ha nem rontják el az elkészítést, akkor egy steak eladja magát. A zöldségekért viszont meg kell dolgozni, a gourmet vegetáriánus fogások óriási potenciált jelentenek még, és ide tartozik az ősi fajták újbóli fölfedezése, bevezetése is. Ezekből kihozni a maximumot: ez az igazi kihívás.

4 hozzászólás a(z) Blogolni csak pontosan, szépen – Chili & Vanília interjú bejegyzéshez
  1. Cseh Róbert Válasz

    Persze…….és ez a 15 ember folyik a csapból a többi meg le van ejtve. tapasztalat. Ők kapják meg a melókat mindenhol ők vannak. Más esélyt sem kap. keresik az őstermelőket ? végig itt voltak a BIO szó sem újkeletű csak most így hívják. A séfek pont le*******ják az őstermelőket úgy látszik ők már elfelejtették hogy van Just in Time hogy szépen magyarul fogalmazzak. Elmennek a külföldiekhez. Ez az ország elpusztítja magát. Ha termelő leszek tőlem ki fogja megvenni a portékát? senki. Miért? nem a minőségével van a gond. A látott már “Bio” dolgokat az tudja hogy nem szép (kivéve bébirépa ) ha valamilyen szerrel kezelem az nem bio. tehát? ha nem szép (viszont egészséges.) akkor nem veszi meg. Úgyhogy nekem ne adja be senki hogy keresik a séfek az őstermelőket, mert tuti hogy a külföld a minden mert egy kamionba befér az egész rendelés hussal stb. persze ez képletes de mondjuk én a Bró Lajos helyében sem az orczy piacon vásárolnék hanem pl a szarvas fish kft-től vagy mittomén…. Azt hiszem erre sem fog senki reagálni mint soha semmire de elmondtam. Viszlát!!! :-)

  2. Dibbuk Válasz

    Tény, hogy még mindig csak egy szűk elit “folyik a csapból”, ez szerintem sem helyes, de részben érthető: aki el akar “adni”, őket használja, őket építi még tovább, mert nem akar ismeretlen arcokkal bukni, vagy érdektelenségbe fordulni. De ez sok területen így van, nem csak a gasztronómiában. A beszerzési hely kérdése szerintem bonyolultabb, mostanában például olyan trend is van, hogy az éttermek saját “konyhakertben” termelik meg a zöldséget és a fűszernövényt, bio módon, és azt használják, ha göcsörtös a répa, ha nem.

  3. Cseh Róbert Válasz

    Kedves Dibbuk!

    Ezzel azt állítod…”aki el akar “adni”, őket használja”….., hogy ők csak bábok? hát akkor hálát adok a Jó Istennek hogy engem nem fedeznek fel. :-) Ne legyek senki ugródeszkája. :-) Az hogy melyik étterem használ kamu “bio” (habár hiába a sok éves tapasztalat egy Pesti séf aki életében nem lakott vidéken sosem fogja megtudni mi az hogy BIO, én sem értem még, de jó úton haladok) kertet arról is meg van a véleményem, mert szerintem ott is az elit csinálja. mondjuk így top 20 :-)

    Köszi, hogy válaszoltál. üdv

  4. Dibbuk Válasz

    Nem állítom, hogy bábok (miért lennének?), azt mondom, hogy az ismert arcok “biztonságosabbak”, mert bizonyítottan vonzani tudják a közönséget, közismertek, stb. de ez tényleg minden “iparágban” így van, sportmárkáktól kezdve a filmiparig. Nehéz bekerülni a körforgásba, nehéz ismerté válni, de utána viszont már folyamatosan jönnek a megkeresések. Gondolom legalábbis. :-)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>