Töltött káposzta

A töltött káposztáról azt kell tudni, hogy utolsó vacsoraként valószínűleg ezt rendelném.

Ehhez képest nem sokszor készítettem eddig, de most jó okom volt rá. (Azóta már vacsoráztam mást is, tehát ez most még nem az az alkalom volt…) A fogás a magyar konyha egyik nagyágyúja, azzal együtt, hogy nem egészen magyar eredetű ételről beszélünk. Hungarikum és kész, mondhat bárki bármit, ennyiben reflektál a nemzeti mentalitásra is. Az biztos, hogy aligha hiányozhat külföldön a magyar konyhát bemutató fogadásokról, magyar konyha napokról.

Sokan sokféle módon készítik, újítják meg a töltött káposztát, vannak jó próbálkozások is. Van aki szárnyasból készíti, van aki a mostanában divatos dekonstrukciós módon oldja meg a feladatot és részeire bontja az ízeket. Izgalmas kísérletként találkoztam már vele szusi formátumban, tejfölhabos formában is. Ez most itt a klasszikus verzió a sok klasszikus közt.

Egyre többfelől hallani, hogy darált hús helyett érdemes egyben megvenni a darálnivalót, és éles késsel miniatürizálni, milliméternyi kockákra vágni, mert így jobb ízű végeredményt kapunk. Így cselekedtem, de azt kell mondanom, hogy nettó másfél órával dobja meg az elkészítési időt a nyiszatolás a 10 másodperces daráltatás helyett, úgyhogy soha többet. (Értelemszerűen: sertéshúsról beszélünk a klasszikus töltött káposzta esetében.)

Egy nagy trükköt tanultam még nemrégiben, ez pedig hogy a töltelékbe beledolgozhatunk egy kis lángolt parasztkolbászt is. Így is cselekedtem, miután a kolbászt – forró vizes módszerrel – megfosztottam a héjától. A töltelékhez jön még pár gerezd zúzott fokhagyma, só, bors, egész tojás, majoranna, borsikafű, pirospaprika.

Egy hatalmas lábosban kolozsvári szalonnát pörcre pirítok, a pörcöket is a töltelékhez keverem, a zsiradékon pedig rengeteg hagymát futtatok meg, amelynek felét ugyancsak a töltelékhez adom. Más már nem jön a töltelékbe, úgyhogy el lehet kezdeni gombócolni.

A lábosban lévő hagymát félrehúzom, pirospaprikával meghintem, majd vissza a tűzre, és máris kevés vizet öntök rá. Ekkor jön az átmosott, kicsit megvagdosott savanyúkáposzta fele. Erre is só, bors, borsikafű, és köménymag. Alaposan elkeverjük a fűszerekkel és a pirospaprikás, hagymás alappal.

A gombócokat – amennyire sikerül – savanyított káposztalevélbe bugyoláljuk, majd óvatosan az első réteg káposztára helyezzük. Ekkor rejtjük közibe a füstölt árut, úgy is mint a maradék parasztkolbász, füstölt tarja, füstölt oldalas széle, és például a kolozsvári szalonna fele.

Majd az egészet befedjük a szintén átmosott, átvagdalt savanyúkáposztával, sózzuk, borssozzuk, további pirospaprika és köménymag, majd az egészet felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Felforraljuk, majd lassú tűzön legalább másfél órát főzzük.

A füstölt árut, és a gombócokat óvatosan kihalásszuk a tálból és külön tányérra tesszük. A káposztát pedig tejfölös habarással besűrítjük és így főzzük tovább. A tölteléket és a füstölt húst visszahelyezzük, egy újabb melegítés után tálalunk. Mindenkinek jusson töltelék is, füstölt valami is, meg tejföl, meg fehérkenyér.

A töltöt káposzta a közhiedelem szerint felmelegítve a legjobb. Ha optimális mennyiségben készül, lesz is mód még melegítgetni pár napig.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>