Brassói aprópecsenye

- Egy brassói aprópecsenyét kérek! – Uram, milyen köretet szabad hoznunk? – Akkor inkább mégse.
Ismerős a szituáció? Velem már számtalanszor megesett, és ilyenkor általában az étteremből is menekülni ajánlott, mert ahol külön körettel készítik a brassóit, ott egyéb gazságokra is képesek.
A brassói aprópecsenyének természetesen sok-sok iskolája van, sokféle módon elkészíthető, de hogy a húst és a krumplit össze kell pirítani, és ezt hívják brassói aprópecsenyének, abban nincs apelláta. A brassói ugyanis a hús és a krumpli együttállását jelöli, nem csak a húst önmagában. (Amúgy a fenti szituációnak van egy pendantja is, az a magyaros szűzérmékkel játszódik, arról talán majd máskor.)

Hogy a krumpli és a hús hogyan, mi módon kerül össze, ott már valóban eltérnek az utak, én is próbáltam már egyéb módon is, de ez a verzió vált be. A brassói aprópecsenye nem mellékesen természetesen a “szegény, de kreatív” magyar vonalat követi, nem állt rendelkezésre elegendő hús, amit önmagában, körettel fel lehetett volna szolgálni, így állt elő a krumplis egytálétel. (Ebből is látszik, hogy nem készülhet külön a köret.) Hasonló cipőben jártam én is, volt itthon egy fél maroknyi fagyasztott pulykacomb, krumpli meg szintén volt, más meg nem kell. (A pulyka természetesen már a diétás nővérke féle verzió, különben szalonna és sertéscomb nélkül elképzelhetetlen volna.)

A húst vékony csíkokra szelem, a krumplit meghámozom és egészen apró kockákra vágom. Olajon kevés hagymát pirítok, (más verzióban: kolozsvári húsos szalonnán és sok hagymát), a zsiradékra tesszük a nem eltúlzott mennyiségű pirospaprikát is, majd jöhet bele a hús.

Kicsit lepirítjuk, ekkor adjuk hozzá a zúzott fokhagymát, amin semmiképp sem szabad spórolni, inkább bőviben legyen, mint hogy kevésnek bizonyuljon. Majorannát is teszünk ekkor rá, sót és frissen őrölt fekete borsot is, majd aláöntünk egy kevés vizet, hogy ne égjen le. (De ne lepje el semmiképp.) A hús puhulásáig ebben pároljuk, ha kell, utófűszerezünk. Majoranna még majd kellhet bele, az legyen kéznél.

Egy másik – nagy, tágas! – serpenyőben olajat hevítünk, ezen pirítjuk meg a felkockázott krumplit. (Sózzuk bőséggel!) Ha nem elég nagy a serpenyő, akkor a krumpli nem fér el, összeáll egy csomóban és nem lesz egyenként, szépen megpirult változat, csak egy nagy csomó olajáztatta rémség.

Ha a krumpli megpirult, a két serpenyő tartalmát elegyítjük, és összepirítjuk a tartalmukat. Külön-külön a kettő értelmezhetetlen. (Van olyan iskola, amelyik tepsiben és sütőben készíti, de olyan is, aki még külön csinál egy paradicsomos ihletésű szaftot is, és azt is hozzáadja, meg még sok egyéb változat.) Kenyérrel és savanyúsággal tálaljuk.

Így aztán, ha étteremben elhangzik, hogy milyen “köretet” szeretnénk, mondhatjuk önérzetesen, hogy: ecetes almapaprikát, legyen kedves…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>