Házi paprikás csirke és a főzés értelme

Most, amellett, hogy egy kiváló paprikás csirke receptet mutatok be, elmesélem azt is, hogy mi a főzés értelme. Két légy egy csapásra. Akik figyelmesek, azt is megtudják mi a döntő különbség a jó és az elképesztően jó paprikás csirke között.

A csirke végletesen megosztja a magyar társadalmat, én például a nem-szeretők oldalán vagyok, de vannak olyan megjelenési formái, amelyben viszont kimondottan rajongok érte. Ilyen a paprikás csirke, galuskával. Ehhez kell venni csirkét, én most alsó és felsőcombot vettem, de lehet szárnyat, mellet, mindent. (Van még valamije?) Hogy a csirke melyik részét ki kapja, ismét vita tárgya szokott lenni, mivel én ha valamijét, akkor a combját kedvelem, csak combból lehetett választani. A bőr ismét csak neuralgikus pont. Én rajtahagyom, mert szeretem, aki nem szereti, lepiszkálja. Szerintem igazságtalanság bőr nélkül elkészíteni, mert aki azzal szereti, hoppon marad, míg lepiszkálni bárki tudja.

Nos tehát sok vöröshagymát finomra vágok, olajon üvegesre párolom, majd két-három szem hámozott paradicsomot, és 2-3 hegyes erős, illetve tv paprikát dobok rá, sózom, borsozom. Ezeket alaposan szétfőzőm. hogy egységes elegyet alkossanak. Ekkor teszek rá bőségesen abból a házi kalocsai paprikából, amit volt szerencsém egy kalocsai ismerősünktől begyűjteni, áldassék a neve. (Ami amúgy Tibi.) Ebbe a lecsószerű masszába belehelyezem a csirkecombokat és felöntöm vízzel, hogy éppen ellepje a húst. Lefedve, lassú tűzön párolom.

Amíg fő a csirke, elkészítem a nokedlit, vagy galuskát, kinek mit. Liszt, egész tojás, só, tej és víz. Ebből massza, amit aztán lobogó, sós olajos vízbe szaggatok az új galuskaszaggatómmal. Az elkészült galuskát leszűröm, leöblítem.

Amikor elkészült a csirke, óvatosan kihalászom a húsokat és külön tálra helyezem. (tulajdonképpen ez a rész itt a döntő különbség a jó, és az elképesztően jó paprikás csirke között.) Ekkor a visszamaradó paprikás levet leszűröm, és vastag lisztes-tejfölös habarással besűrítem. Az ízét még utó lehet fűszerezni, ha hiányzik belőle valami. Ha a szósz tökéletes, visszateszem a csirkéket, újra összeforralom, galuskával, tejföllel, kenyérrel, és savanyúsággal tálalom.

Érdekesség, hogy az éttermekben a hortobágyi palacsintát egyszerre készítik el a paprikás csirkével, ugyanis a töltelék a ledarált paprikás csirkéből készül, a szósz pedig ugyanaz. A kevésbé jó éttermekben nem egy napon történik mindez, hanem amikor a csirke paprikásként már nem eladható, átlényegül hortobágyi palacsintává.

Én magam borzasztóan szeretem a házi galuskát jó alaposan meglocsolva a paprikás csirke szószával, és tejföllel. Ha más készíti el, akkor ritkán van ilyen sűrű szósz, ha pedig étteremben rendelem, nem kapok olyan sok szószt mint szeretnék. Ha én csinálom, és én tálalom, akkor meg annyi szószt teszek rá a galuskára, amennyit csak akarok! Na, ez a főzés értelme.

A főzés értelme

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>