Vaníliás lazacderék kókusztejben, sáfrányos basmati rizzsel

Ünnepi étel, de nem sok köze van az ünnephez és a négynapos hétvégéhez, hanem csak úgy, a forma kedvéért. A tengeri hal – vanília – kókusz karibi ihletésű étel, én legalábbis egy – egyébként pocsék – karib szigeteki főzőműsorban láttam hasonlót, igaz, ott királyrák volt az alany, itt pedig ugye lazac.

Jókora lazac

A vaníliát elsősorban édességekhez, pudingokhoz, italokhoz társítjuk, pedig a csokoládéhoz hasonlóan ez az illatos fűszer is kiválóan passzintható kicsit extravagánsabb főételekhez, meg persze levesekhez is. A főszabály szerint a friss vaníliarúdból kikapart apró fekete magokkal illik főzni, én azonban nem arra esküszöm, hanem egy úgynevezett vaníliaporra, amely jobbára ezekből a magokból készül, és nagyon jó illata van, jól kezelhető konyhai kiszerelésben kapható. (Van még a vanília aroma és a vaníliás cukor is, az ezekben az esetekben kevésbé ideális, noha azoknak is megvan a létjogosultsága.)

A vanília amúgy egy orchidea fajta, ezt nyilván mindenki tudja, méghozzá az egyetlen orchidea típus, amely ehető “termést” hoz. Ez is magyarázza, hogy miért karibi műsorban találkozni vele, miért tengeri ételekhez adják, és hogy miért ilyen drága. De ha már kellően drága (bár az említett vaníliapor egyáltalán nem az), érdemes kicsit nemesebb alapanyagokhoz nyúlni. Ilyen a sáfrány, a basmati, a kókusz és a lazac is. Az időzítés kérdése igen-igen fontos, halról lévén szó, frissen kell tálalni, és mire elkészül, legyen készen a köret is.

Elsőként a basmati rizst érdemes feltenni, aminek a főzővizébe teszünk egy kis sáfrányt is, hogy szépen megfesse a köretet. 10 perc forralás + 15 perc pihentetés, ez tehát 25 percet kínál a többi tányérra kerülő dolog elkészítésére. Kényelmesen felteszünk egy kis vajon és némi vizen brokkolit párolódni, ez lesz a másik köret, kerül rá egy kis fehérbors és szerecsendió is, meg persze szó.

A lazacszeleteket kevés vajon, vagy olívaolajon bőrös felükkel lefelé sütni kezdjük, majd a pár perces elősütés után kivesszük őket. A visszamaradt zsiradékra szórjuk a nem eltúlzott mennyiségű vaníliát, majd gyorsan felöntjük kókusztejjel. (A kínálat itt is végtelen számú, és mást-mást érthetünk kókusztej alatt. Jelen esetben ez egy kis konzervdobozos, fehér, sűrű kókusztej volt, tehát nem a színtelen folyadék a kókuszdió belsejéből. Aminek szintén megvan a maga helye.) Adunk hozzá egy maréknyi zsenge, egész zöldbabot, kevés fehérbort, sót, fehérborsot, ha kell, dúsítjuk főzőtejszínnel is, majd az egészet összeforraljuk. Ne legyen gejl, nem vaníliasodó készül, csak egy vaníliabeütésű szósz. Kicsit korrigálhatunk citromlével is, ha markánsabbá akarjuk tenni.

Ha kedvünkre való a szósz íze, és állaga, visszatesszük bele a halszeleteket. (Kb egy ujjnyi vastagságúra érjen a lé, tehát nem főzzük benne, hanem pároljuk a halat.)

Amikor a halszelet felső vidéke is kifehéredik, elveszti a nyers lazac-színt, készen is vagyunk. Semmiképp se pároljuk túl, mostanában úgyis az a trendi, hogy inkább nyers-szerű lazacot tálalnak, aminek erősebb a halíze. Kövessük mi is ezt a jó példát.

Tálaláskor a sáfrányos basmati, és a párolt brokkoli mellé pár szem kapribogyót is tehetünk a tányérra. És ne feéejtsük el a zöldbabos- vanília szószos halat sem…

Boldog ünnepeket, vagy mi.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>