Céklafasírt, céklalepény

Mit csináljon az ember, ha korábban csak könyvben olvasott mennyiségű céklát kap ajándékba? Ráadásul nem is akármilyen céklát; igazi, földes, biocéklát. Egy jó nagy szakajtóval. Na, ilyenkor kell receptek után nézni.

A cékla ugyanis egészséges, változatosan elkészíthető, kisebb-nagyobb megszorításokkal finomnak is nevezhető, szóval megéri a törődést. Nemrégiben volt már itthon borscs, úgyhogy azt nem lehetett sajnos mégegyszer elsütni, de érdemes azért a nagy orosz és ukrán néplélek környékén időzni, arrafelé ugyanis kimeríthetetlen a cékla felhasználási területe. Kapóra jött hozzá egy frissiben megjelent orosz (már-már “pánorosz”, szovjet) szakácskönyv is, amely ugyan használhatatlan, de korrigálható recepthez juttatott. Itt már tehát a korrigált elkészítési mód következik.

Ha már a cékla is bió, akkor használjunk biokölest, és örüljünk annak, hogy vegetáriánus és bio ételt készítünk már az év ily kora szakaszában. Mi lesz még itt! – csaphatja össze boldogan két kicsi tenyerét a diétásnővér.

Megfőzzük a maréknyi kölest. A zacskóján van elkészítési javaslat, az is követhető, a lényeg, hogy átmossuk többször, felforraljuk egy kis zöldség-, vagy erőlevesben, aztán 10 percig lassú tűzön, fedő alatt főzzük tovább, végül elzárjuk a gázt (mondom, pont mint az oroszok!), és fedő alatt puhulhat, duzzadhat még 20 percet.

Ez pont elég idő ahhoz, hogy meghámozzunk és megfőzzünk három közepes céklát. A cékla nagyon kemény jószág, sok idő kell neki, de ez esetben szerencse, hogy nem kell egészen vajpuhára főzni. Kicsit hagyjuk kihülni, majd finomra reszeljük. (Sajtreszelő közbeiktatásával.) Egy nagy keverő-, vagy salátástálban a lereszelt céklát összekeverjük a kölessel, egy pakli túróval, 1-2 deci tejjel, sóval, borssal, kevéske cukorral. Ütünk hozzá kettő tojást, és adunk három gerezd zúzott fokhagymát, hogy valami íze is legyen. A masszát eldolgozzuk, és adunk hozzá annyi zsemlemorzsát, amennyit kényelmesen felvesz, magyarán formázható, tartós egyveleg keletkezik.

A masszából tenyérni lepényeket formázunk, és forró zsiradékon (olajon, vajon) mindkét oldalát ropogósra sütjük. Ez tehát a céklalepény, amelyet bőségesen adagolt tejföllel, forrón szervírozunk.

De akkor hol a beígért céklafasírt? Amikor elunjuk a lepénykék sütögetését, ez viszonylag hamar bekövetkezik, a maradék masszából téglalapokat és gömböcöket formázunk, kiolajozott tepsibe tesszük, és sütőben fasírtokat sütögetünk belőle. Íme, kész a leltár, fasírt és lepény is van. Noch dazu, maradt még itthon egy csomó cékla is…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>