Borscs

Az oroszoktól érdemes tanulni, különösen leves fronton. Egyéb frontokon meg amúgyis megkövetelik, amint módjuk nyílik rá…

A borscs igazi gyöngyszeme az orosz gasztronómiának, és nagy előnye – például a múltkor megismert szoljankával szemben – , hogy viszonylag egyszerűen elkészíthető. Idő kell hozzá és türelem, abból Oroszországban meg akad bőven. Ugyenez igaz a leves lelkére, a céklára is. A hozzávalók se nem túl drágák, se nem nehézkesen beszerezhetőek, így minden adott ahhoz, hogy egy különösen tartalmas, a megszokottól kissé elkalandozó ízvilágú, vadító színű levest készíthessünk. A borscs tulajdonképpen főételnek is beillik, elég egy desszerttel kiegészítenünk a menüt, hogy egy teljes étkezést kipipálhassunk.

Egyetlen nehézség az időzítés, jelesül, hogy mit mikor dobjunk a levesbe, mert ezen el lehet csúszni. De akkor sem történik túl nagy kalamajka, ha valami puhább lesz a kelleténél.

Első lépésként egy szép darab marhacombot, lábszárt, vagy más leveshúst hideg vízben felteszünk főni. Amikor felforr a víz, lehabozzuk, és befűszerezzük babérlevéllel, szegfűborssal, sóval és feketeborssal. Dobjunk a vízbe egy-két fej hagymát is, amit két-három nagyobb darabra azért feldarabolhatunk, de nem szükséges ez sem. Ekkor van egy jó másfél óránk a többi hozzávaló előkészítéséhez. A céklát meghámozzuk, felkockázzuk. (Lehet gumikesztyűbe is, de a közhidelemmel ellentétben a céklalé lemosható a tenyérről. Két-három nap alatt…) Két-három nagyobb krumplival ugyanígy teszünk. Megtisztítunk és feldarabolunk sárgarépát és gyökeret is, ezek nagyobbik részét már be is dobhatjuk a húshoz. Egy fél fej káposztát szintén felkockázunk. Ha jó ütemben haladunk, ekkor van egy üres félóránk, ami alatt szabadfoglalkozást lehet tartani. (Ld még szabadnép félóra. Nekiállhatunk a második fogásnak is.)

Amikor a hús közel puha, kihalásszuk, és ezt is felkockázzuk. A léből kiemelhetjük a hagymát és megszabadulhatunk tőle, de meg is lehet enni. A hússal együtt ekkor már a céklát is betesszük és tehetünk bele egy-két kanál paradicsompürét is. A cékla elképzelhetetlenül lassan puhul, itt ismét elővesszük az oroszos türelmünket. Mikor végleg elveszítjük, bevágjuk mellé a krumplit és a maradék répát. Mikor minden szinte teljesen puha, beletesszük a káposztát, aminek már csak nagyon kevés idő kell.

Tejfölös habarással kicsit besűrítjük, és megkóstoljuk. Só és bors biztosan kell még bele egy kevés. Végezetül egy citrom levét facsarjuk bele, majd tűzforrón tejföllel, snidlinggel és fekete kenyérrel tálaljuk. Igyunk hozzá egy kis vodkát, és könnyek között gondoljunk Moszkva anyácskánkra, vagy anyácskájukra. Vérmérséklet szerint.
A borscs finom

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>