Gombás kacsamellel töltött citromfüves palacsinta

A japán – sumér- szíriusz – magyar egyenesági rokonság elméletét némileg alátámasztandó ezúttal egy hortobágyi palacsinta ihlette ázsiai (jellegű) fogást mutatnék be. A forma ugyanaz, a beltartalom kicsit eltér, de hát az évezredek vándorlása ugye…

Mivel érdemes frissen tálalni minden elemét, elég fontos az időzítés ennél az ételnél. Mivel wokot használunk hozzá, amelyben percek alatt elkészülnek a hozzávalók, talán a tölteléket hagyjuk a végére, a hideg szószt vegyük az elejére, a palacsinta meg hátha elkészül közben. Ez persze csak megközelítő sorrend, mert a palacsinta tésztáját bekeverhetjük, jó neki, ha kicsit állni hagyjuk a sütés előtt.

Ennek megfelelően húsz deka lisztet elkeverünk két egész tojással, három deci tejjel két deci szódával (ásványvízzel, de sör is legitim eljárás), kevés sóval. A végén adjuk dolgozzuk hozzá a morzsolt ázsiai citromfüvet, amitől váratlanul szép színt és persze egzotikus ízt is kap a tészta. Ezt követően tegyük félre pihenni.

A szószt pillanatok alatt elkészíthetjük, valami minőségibb erdei gyümölcsös lekvárt keverjünk el natúr joghurttal, kevés citromlével, és ha van kéznél, egész áfonyával, vagy más fanyar erdei gyümölccsel.

Ekkor sütjük meg a megszokottnál picit vastagabbra hagyott palacsintákat és melegen tartjuk őket. (Fejenként kettőnél többet senki sem tud megenni, tehát nem érdemes ezúttal egy hegynyit készíteni belőle.

Közben már forrósíthatjuk is a wokot és egy gyűszűnyi olívaolajat. Beledobjuk a csíkokra szelt, hájától-bőrétől előzőleg megszabadított kacsamellet. (Hájából-bőréből természetesen fokhagymás kacsazsírt, és fokhagymás kacsatepertőt készítünk a nehezebb napokra.) Hagyjuk magában pirulni a húst, majd adunk hozzá pár gerezd préselt fokhagymát, leheletnyi szezámolajat (nagyon erős íze van, tényleg csínján bánjunk vele), leheletnyi halszószt, galanga gyökeret (amit pasztaként is árulnak, érdemes ezt használni), valamint tekintélyes mennyiségű szójaszószt. Ugyan a halszószt épp a sózás helyett használják az ázsiai konyhában, Jamie nagyobb dicsőségére és az Ázsia előtti hódolat miatt egy kevés rózsaszín himalájai sót is őröltem hozzá. Hadd fogyjon…

Hozzádobjuk az előzőleg beáztatott és átmosott szárított shitake, vagy más néven illatos kínai gombát is, amelyet ugyancsak csíkokra vágunk. Mikor a kacsa kezd puhulni, durvára vágott friss korianderrel fejezzük be a fogást.

Itt pedig ismét vissza a tradicionális Hortobágyra. A citromfüves palacsinta közepére halmozzuk a gombás kacsamellet és batyúszerűen összehajtjuk, majd megfordítjuk a palacsintát. Paprikás szósz helyett pedig az édes, gyümölcsös öntettel locsoljuk meg a palacsintákat. Ismét egy kibogozhatatlan rejtély az őseredet kutatók előtt. Nekik is jó étvágyat hozzá.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>