A zsírtáltos gasztroblogger

A Modoros Blognak és Hammer Ferencnek kiváló tisztelettel.

Sakálné Vackorbanshee Rozália tollából már megszületett az év írása, úgyhogy csak egészen félénken merem kiegészíteni, vagy lábjegyzettel ellátni a sebészi precizitású jellemzést. A vöröslencsepürés, biocsírás gasztroblogger mellett létezik ugyanis még egy típus, akit Rozália egész egyszerűen kifelejtett, és így ők vagy nem érzik magukat gasztrobloggernek, vagy nincsenek még megsértődve. Mindkettő helyzeten változtatni kell…

A zsírtáltos gasztroblogger:

  • a kilók és kalóriák elleni küzdelmet évekkel ezelőtt végképp feladta, amorf testképét zsírközpontú igehirdetéssel kompenzálja
  • VAGY olyan vagány lány, aki fiútársaságban hajlamos kirendelni egy hatalmas sült kolbászt, vagy füstölt csülköt, amin persze mindenki elismerően elképed, majd a sarkát megrágicsálva elégedetten dől hátra és belekortyol a piccolo sörébe. V.ö. azokkal a lányokkal, akik a bulin egymás szájába erotikusan cigifüstöt fújnak, mert az olyan izgi.
  • VAGY van vidéki hentes ismerőse, rokona
  • VAGY vidéki hentes
  • A lehetséges hozzávalók közül mindig és tudatosan a zsírosabbat, nehezebbet választja
  • Előszeretettel használja a cubák, vagy cubákos kifejezést. (Mindig pozitív értelemben.)
  • A receptbe több zsírt füllent bele, mint amennyi a valóságban belekerült
  • A komolyabb, zsírosabb húsdarabokat a jóféle jelzővel látja el
  • Mentegetőzik, ha valami félreértés folytán zöldségfélét is beletesz valamilyen fogásba, kivétel ez alól a bab.
  • Fenti mentegetőzést természetesen vihorászva, a vegetáriánusok felé tett oldalvágással teszi meg, pl így: „Hogy a zöldségevők is találjanak benne valami ehetőt”
  • A recepteket nem csak a végeredmény képével illusztrálja, hanem már az előkészítés folyamatától kezdődően, így jobban kivehetőek a sertésfejek, fülek, körmök.
  • Nem tart otthon olívaolajt, ha igen, titkolja
  • Sokkal többféle fűszert tesz az ételbe, mint az indokolt lenne
  • A borsikafüvet következetesen és külön magyarázat nélkül csombornak hívja
  • Főzés közben sört iszik, amely tényre a kelleténél többször hívja föl a figyelmet. (Pozitív kivétel: bort)
  • Előszeretettel főz kondérban, grillsütőn. Ha tél van, akkor nem mulasztja el megjegyezni, hogy „azért ez szabadtűzön volna az igazi”
  • Mindig nagyszabású vendégség van / volt nála, pont az előző nap, és „persze a mosogatás még hátra van” (de mindenki jól beseggelt)
  • Ha csak teheti, mangalicából főz, igaz, hogy drágább, de megéri
  • Külön izgalom fogja el, ha sikerül valahol bárányhúst szereznie, de még nem tudja, hogy fogja elkészíteni, de a hírt máris közzéteszi
  • Ha sikerül bárányhúst szereznie, hosszas gondolkozás után rozmaringgal bedörzsöli és beteszi a sütőbe.
  • Sörrel locsolja. Legyen szó bármiről.

És akkor következzék egy tetszőleges recept a zsírtáltos gasztroblogger konyhájáról.

Csülkös-körmös pacal

Sikerült friss, hófehér mangalicapatát szereznem; az egyszerűség kedvéért szétcsapattam a hentessel, mert mikor otthon próbáltam múltkor (itt egy link következik) eltrafáltam a hüvelykujjamat… Amint a köröm bekerült a tarisznyámba, azonnal tudtam, hogy elkészítem egyik kedves ételemet, a csülkös-körmös pacalt. Ehhez tehát tovább kellett kolbászolnom a piacon, míg meg nem leltem a legszebb csülkös helyet, ahol gyönyörű alsó és felső csülköt árultak. Kis gondolkozás után mindkettőből vettem egyet, az alsót fogom a pacalhoz tenni, de a felsőt is elhasználom a héten…J Úgyis átjönnek Gyuriék, ők bármennyi kaját képesek felfalni. Na, akkor már csak pacal kell, jobb szeretem egyben megvenni, mint az előre felcsíkozottat, valahogy jobban bízom benne, ha én csinálom. Igaz, több fele a macera, de megéri.

Na, irány haza. Asszony rögtön elsápad, amint meglátja a körmöket és a csülköt, de hát biztos nem gondolta, hogy cukkiniért indulok el reggel a piacra… Ez a kaja kondérban, szabad tűzön volna az igazi, de ahhoz el kéne sikálni a kondért, ami múlt hét óta áll zsírbafagyba, mióta a haveromékkal azt az ütős káposztás fejhúst csináltuk. Annyira berúgtunk, hogy azóta sem volt kedvem a kertből összeszedni a szerkezetet. Úgyhogy jó lesz ez most a konyhában. Előkerestem a jó kis 50 literes lábosomat. Volt még abból a múltkori (itt is egy link) márványos, hófehér mangalica zsírszalonnából, azt vágtam föl és kezdtem el pirítani. Dobtam rá vCsülkös-körmös pacalagy három kiló rusztikusra vágott vöröshagymát. A lábost picit félrehúzva alaposan megszórtam jóféle szegedi pirospaprikával, meg tettem bele egy könyöknyi csípőset is, hadd szóljon. Mikor kicsit megszottyadt, karikáztam rá erős bogyiszlóit és (szigorúan!) egy darab paradicsomot. Erre az alapra fektettem rá a jó cubákos mangalicakörmöt és a felkockázott csülköt. Sóztam, borsoztam, de a sóval vigyázzunk, mert a csülök lehet, hogy sós. Tettem bele majorannát, csombort és rozmaringot is. Meg babérlevelet. Felöntöttem épp csak annyi vízzel, amennyi ellepi. Közben egy másik lábosban vizet forraltam, öntöttem bele ecetet, ebben kifőztem az előzetesen lehártyázott pacalt. Jól betöltötte a konyhát a szaga, de hát ez egy ilyen műfaj. Mikor megpuhult, szépen csíkokra szeltem, és öntöttem is hozzá a zsíros kis frottírtörülköző darabokat a csülkös-körömhöz. Innentől már csak idő kérdése az egész. Mikor jól besűrűsödik a leve, és a húsok is puhák, lehet tálalni.

Friss kenyérrel, házi vegyes savanyúsággal isteni. Én szoktam rá tenni egy fél liter jóféle zsíros tejfölt is, azzal az igazi. Sörrel locsolom.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>