A walesi fánkok

Wales sosem a gasztronómiájáról volt híres, viszont másról se nagyon. Most legalább a gasztronómiájával megismerkedhettünk.

Jellemezni nem könnyű: egyfajta házias, kevés meglepetést tartogató konyhaművészetről van szó, amely laktató, energiagazdag tételekkel operál. A walesi nemzeti jelkép a póréhagyma, talán ez sokat elárul.

Itt van például a walesiek goulasch suppéja, a Cawl. Ez póréhagymából és bárányhúsból készül, van benne répa is, krumpli meg víz. Készülhet vegetáriánus változatban is, ekkor a bárányt káposzta helyettesíti. (Ne bízzuk a bárányra a káposztát…) A helyzet azért is megtévesztő, mert a cawl egyben gyűjtőnév is, ha jól értelmeztem, bármilyen levest jelölhet, de alapjáraton a bárányos kiszerelésről van szó.

Másik ilyen nagyobb fajsúlyú étel a faggot. Ez ránézésre fasírtgombócnak vélné az ember, megkóstolva viszont leginkább májgombócnak bizonyul, amelyet mi levesben fogyasztunk, a walesiek viszont hagymával és zöldborsópürével, valamint krumplipirével tálalják, és akár reggelire is fogyasztják. Utána lehet menni kapálni a domboldalra.

A reggeli megér egy misét. A Full Wales Breakfast, az angoltól és a skóttól eltérően nem tartalmaz baked beans-t, vagyis mikróban melegített babkonzervet, van viszont benne egy igen különleges képződmény, a Glamorgan sausage. Kolbásznak kizárólag az alakja miatt nevezik ezt a szigorúan húsmentes képződményt, amely egy száraz helyi sajtból (Caerphilly), kevés mustárból, és, naná, póréhagymából áll. Igen finom, bár nagy tételben kicsit fojtó… Ugyancsak a reggeli része lehet a laverbread, valamiféle szárított tengeri moszatból gyúrt fasírtocska. Elég izgalmas. Ezt a moszatot nem csak ehhez használják, de más főfogások, halételek része is lehet.

Ugyancsak reggelire, de más alkalmakra is fogyasztható a rarebit, vagy walesiesen rabbit, amelynek semmi köze sincs a nyúlhoz, bár előzetesen úgy tudtam, hogy Wales-ben sok nyulat fogyasztanak, de csak a kiejtés okozta a félreértést. A „welsh rarebit” tulajdonképpen egy sajtos toast, paradicsommal, leheletnyi mustárral. Igen finom, rendkívül egyszerű csemege.

A bárány. Walesben bárányt kell enni, megvolt hamburger és roast formájában is, utóbbi sült zöldfűszerekkel, gyümölcsszósszal, párolt idényzöldségekkel: mennyei volt. Miért nem lehet tiszteséges áron tisztességes bárányhoz jutni nálunk is? Annyira azért nem különleges. Megint a walesiek jártak jól…

Tengerben a walesiek igen erősek, de mi most nem tettük próbára őket. Állítólag nagyon finom az ördöghaluk, a cockles- nek nevezett minikagylók és más tengeri csemegék is. A desszertvonalat viszont kipróbáltuk.

A nemzeti süti (répatorta van) a Bara brith, ezt leginkább a püspökkenyérhez, gyümölcskenyérhez lehetne hasonlítani, sok aszalt gyümölcsöt tartalmaz, bár a fentieknél kissé töményebb változat. Érdemes megkóstolni a crempogsnak nevezett walesi fánkocskát, vagy minipalacsintát is, olyan mint a talkedli, ha ez a szó mond még valakinek valamit.

Van még a már említett Caerphilly sajt mellett egy másik jellegzetes sajtjuk, a Black Bomber is, ez tulajdonképpen egy végletekig érlelt cheddar, elég finom. Ami még mindenképpen megemlítendő különlegesség, az a híres walesi só, a Halen Môn, amelyet közvetlenül a tengerparton nyernek ki, a legtisztább és legértékesebb sófélék között tartják számon. Vettem is egy-két félét, a legizgalmasabb a füstölt só tűnik, de van vaníliás, zelleres, zöldfűszeres, meg persze hagyományos, nagy szemű, és fleur de sel (sószirom, sóvirág) is.

Walesi evés-ivás

Mit isznak a walesi honpolgárok? Sört. Kis sörfőzdékből származó, kis szériaszámú sörféléket, isznak, vannak köztük jók és kevésbé jók is. Wales leghíresebb söre az S.A. Brain, egy nem túl testes, de kellemes bitter. A legérdekesebb ital egy pitypangból készült üdítő volt.

Egyébként a walesi bárdok léteznek, léteztek. A cardiffi várban van egy kiállítás, ahol részletesen is írnak Edward királyról, sőt, a várőr egészen váratlanul magyarul idézett nekünk A walesi bárdokból. Mint kiderült, minden nyelven tanul, ahonnan csak látogatók érkeznek, ott jártunkkor épp egy lengyel nyelvkönyv volt nyitva nála. És a nemzeti galériában találtunk egy elég megrázó festményt, amelyen az utolsó, ősz bárd veti le magát a szikláról Edward katonái elől. Nem mind Arany, ami fénylik…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>