Londonban hej

Időről időre érdemes körülnézni mi a helyzet máshol, mert mindenhol tanulunk valamit. Én korábban huzamosabb ideig éltem például Londonban, de most már jóideje nem voltam, így még izgalmasabb volt megtekinteni, milyen változások jellemzőek odakinn, és – ebből következően – mi várható itthon.

Már csak az utcán lehet dohányozni - londoni pub

Már sok helyről hallottam, de csak most tapasztaltam, hogy a klasszikus angol pubok jelentős átalakulás alatt vannak. A fő érvágást persze a teljes dohányzási tilalom jelentette, ennek -számunkra- üdvös hatását már Dublin esetében korábban megvitattuk (magyarán lehet látni+ levegőt kapni), a kocsmatulajdonosok viszont nem örülnek felhőtlenül, sőt, ha minden igaz tavaly 1400 pub húzta le a rolót. (Maradt még kb 200.000, nem kell megijedni.) Kulináris szempontból nem a dohánytilalom elrendelése az érdekes, hanem az a tendencia, hogy a pubok látható többsége átállt az úgynevezett “gastropub” modellre, vagyis a hagyományos pubkaják lényegében megszűntek, nincs, vagy elenyésző módon található fish ‘n chips, shepherd’s pie, steak ‘n kidney pie, 5 oz steak, párolt zöldborsóval, van viszont kéksajt mártásos rib eye steak, tonhal, hatalmas húspogácsa, rozmaringos báránycomb, sokféle leves, kifinomult sütemények, stb. Tehát a pubok is elit éttermek irányába mozdulnak, van is rá igény, így ebédidőben sok az ebédelő, délután viszont kevesebb a kioldott nyakkendős gyorselemző és bróker, könyves vigéc, stratéga. (Azért egy-egy akad.) A bitter sörök, régi kedvenceim, továbbra is verhetetlenek.

A másik feltűnő tendencia, hogy egyre hisztérikusabb a bioörület, és a zöldmánia. Amivel persze nincsen semmi baj, csak néha az ember megmosolyogja az igyekezetet. A Time Outban interjút készítettek például egy ergonómia-friendly temetkezési vállalkozóval, aki kifejtette, hogy ők mennyire óvják a környezetet, a koporsók bambuszból és más környezetbarát, lebomló anyagból készülnek, az adminisztráció során alig használnak papírt, és ha igen, az is újrafelhasználható. (Ld még Karinthy: Véget ért a spanyolnátha – Jaj de jó, ma már csak én haltam meg…) Szóval van amikor az ember túlzásnak érzi, de tény, hogy az egymás hegyén hátán sorakozó szendivcsbárok mindegyike bio alapanyagokból dolgozik, hangsúlyozottan ketrecmentesen (cage free) nevelt csirke és kacsahúst használ, sőt, csak ilyen tojásokkal foglalkozik, ki tudja még hányféle biztosíték van arra, hogy az ember ne érezzen lelkiismeretfurdalást miközben fogyaszt. Közben persze a csomagolás is nagyon gusztusos, minden olyan izés barna, el lehet képzelni.

Bioőrület: Eat. - London

Számomra új lánc volt például az “Eat.” (így, ponttal a végén), valamint a Leon (a profi), ahol a bio mellett még superfood őrület is van. A superfoodok azok az élelmiszerek, amelyekről tudósok egy csoportja cáfolhatatlanul megállapítja, hogy csak jó hatásokkal rendelkezik, fogyasztása kétségek nélkül ajánlható. Mind csupa energiabomba, nem hízlal, stb. A lista egyelőre elég rövid, kb 20-25 tétel van rajta (eper, avokádó, stb), de azért ahhoz elég, hogy külön szakácskönyveket és étteremláncot lehessen rá alapozni. Egyszer már írtam róla, majd előkeresem. Láttunk egyébként “vegan” fagyit is, tojás és tejtermék mentes, nem próbáltam ki, de remélem azért legalább hidegen tálalják, ha már nincs benne semmi…

Szintén trend, de ez a világon mindenütt így van, hogy egyre több a kávézólánc és így aztán kevesebb a magánkézben lévő, egyedi kávézó. Bár, ha igazak a hírek, a Starbucks most épp komoly gondban van, sorra számolja fel az üzleteteit, ez Londonban nem látszik, ezekből biztosan sokkal több van, mint legutóbb. Szintén a földből nőtt ki a Costa nevű lánc, ott nem voltam, nem tudom ilyen.

Másik megfigyelés, hogy a jobb helyeken időről időre felújítást végeznek, ez persze szentírás a szakmában, de Magyarországon egyelőre nem sok helyre jellemző. Itt viszont a legjobb éttermek és szállodák időről időre teljes ráncfelvarrást tartanak, a Savoyba egyáltalán be se lehetett menni, de megújult egy csomó ismert étterem és más hotel is. Az éttermi kalandokról viszont legközelebb.

Kép1: Rambling Traveler/flickr
Kép2: Kake Pugh/flickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>