Maláj konyha

Maláj konyha lényegében nincsen, bár ezzel biztos sokan vitatkoznának. Az országot nagyon vegyes etnikai összetétel jellemzi, és például noha a malájok vannak a legtöbben, rosszabb helyzetben vannak, mint például a gazdaság jelentős részét kezükben tartó kínaiak. (ld még Malajzia a malajoké, és más analógiák…) A huszonsok százalékos kínai réteg mellett az indiaiak is a társadalom egytizedét kiteszik. Arról nem is beszélve, hogy mindhárom csoporton belül is vannak még törésvonalak a vallási meggyőződés mentén, így nyilvánvalóan mást eszik a muszlim maláj, mint a keresztény, vagy a konfuciánus kínai, ne adj isten a hindu indiai. Meg a többiek.

A maláj asztalokra tehát nagyon vegyes eredetű ételek kerülnek, vagyis már jóval a globaliziácó előtt feltalálták a fúziós konyhát. (A maláj-kínai közös konyhát például Nyonyának nevezik.) Most közelebbről csak a maláj maláj ételek egy részével ismerkedünk meg, de érdemes tehát tudni, hogy a kínálatban a kínai és az indiai specialitások is szerepelnek.

Sajnálatos módon igazi maláj éttermeket nem nagyon találni, mert a legtöbben horrorisztikus kinézetű utcai sátor-táborból fogyasztanak, és a vietnámi szomorú tapasztalatok nyomán már óvatos duhajként kerestem a megbízhatónak tűnő helyeket. Ezek a plázákban találhatóak, csakúgy mint nálunk. (Azzal a különbséggel, hogy nálunk azért vannak éttermek is.)

Utcai ebéd - Kuala Lumpur, Malajzia

A malájok rizst esznek. Azt viszont viszonylag sokféle formában. Reggelire fogyasztják a nasi lemakot, ami kókusz tejben főtt tejberizst jelent, amit változatos feltéttel, chili-szósszal, keménytojással, szárított hallal, földimogyoróval tálalnak. A nasi kezdetű ételek sora kifogyhatatlan, de egy idő után kiismerhető a dolog. A legtöbb esetben az ember kap egy adag rizst (naná) és rámutogat egyes dolgokra, így kerül a köret mellé currys csirke, sült hal, párolt zöldség, és más, beazonosíthatatlan élelmiszerek.

Egyik nemzeti ételük a Hananese csirke, különlegességére nem sikerült ráéreznem, mert lényegében sima főtt csikrehúsból és persze rizsből áll, amit az ízhatás kedvéért azért nyakonöntenek egy teljesen sűrűre főzőtt, fekete tucat-szójaszósszal is. Az íze tehát nem rossz, de nemzeti büszkeségre semmi ok.

A laksa nevű ételcsoport többféle ételt is takarhat, mindegyikben közös, hogy egy rendkívül erős, kissé szagos hús-alapú szaftot locsolnak az üvegtészta (vagy más tésztaféle) alá, megszórják chili-vel, tojással és a változó húsneművel: csirkével, hallal, ilyesmivel. Szokatlan íze van, de rossznak nem nevezném. Jónak se.

Előszeretettel főznek banánlevélben halakat és tengeri élőlényeket, ami tényleg jópofa eljárás, különösen azért, mert a banánlevélbe bugyolált, chilis batyukat rendszerint faszénen készítik, aminek már az illata is remek. A készítési mód neve, ha minden igaz: otak-otak.

Az utikönyv szerint szerint gyakran esznek kékszínűre festett rizst is, mi ennek nyomára nem bukkantunk. Láttam viszont az Ais Kacang-ot, ami a desszert vonalat erősíti, lényegében egy kúp alakú ízesített jégdarab, amit megszórnak jelly beannel (gumicukor szerű zselés izé), meg más érdekességekkel.

Meg kell még említeni a durán nevű gyümölcsüket, amit számos desszertjükhöz és italukhoz használnak fel.

Durian

A jellegzetes megjelenésű, szúrós héjú gyümölcsöt alakján kívül orrfacsaró szaga is jellemzi , ezért sok helyen effektive tiltják a durián bevitelét a fedett helyiségekbe. Ennél is nagyobb kár, hogy a büdigyümölcsnek az íze sem valami finom, a belőle készített birs-sajt szerű zselé viszont kimondottan taszító.

Egy szó mint száz, malájnak sem könnyű lenni manapság.

Kép1: qwazymonkey/flickr
Kép2: wenzday01/flickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>