Valóságos tea-dinasztiák

Két ország, két földrész, két családi sikersztori. Az egyik az angol úriember, a másik a Sri Lanka-i földműves. A világon nem csupán valóságos légügyi dinasztiák léteznek, mint ahogy arra annak idején emlékezhetünk, de bizony valódi családregények is. Egymástól függetlenül ugyan, de Budapesten is bemutatkoztak mindketten.

Januárban járt Magyarországon a csak Mr.Tea-ként emlegetett Stephen Twining “teanagykövet”. Az ő egyik felmenője, a dinasztia alapító Thomas Twining 1706-ban nyitotta meg kávékereskedését, amelyben a kuriozitás kedvéért teát is szervírozott. A tea ugyanis aranyárban volt ekkoriban, az azt terhelő brutális adók miatt. Később ugye a teát terhelő vámok miatt Bostonban szintén tartottak egy emlékezetes teadélutánt. Az angliai adók eltörlését végül 1784-ben lobbizta ki Thomas Twining unokája, ekkortól datálódik a diadalmenet.

Tea

Az immár a tizedik generációt képviselő teanagykövet feladata abból áll, hogy világszerte népszerűsítse a teafogyasztást. Olyan érdekességeket meséljen el, hogy például először azért raktak az angolok tejet a teájukba, hogy így óvják a kényes porcelánt, meg hogy azért tartják el sokan a kisujjukat ivás közben, mert régen nem volt füle a csészének, és minél kevesebb ujjal próbálták meg tartani, mivel forró volt, mint a veszedelem. Ő maga is jó példával jár elő a fogyasztásban, naponta 9-15 csésze teát is felhörpöl, persze más-más típusokat, keverékeket. A Twinings teakereskedő cég pedig, köszöni, prosperál, én magam is preferálom termékeiket, különös tekintettel az English Breakfast-ra.

Dilhan C. Fernando szintén idén jött el Budapestre. A két család: ég és föld. A Dilhan család háza Sri Lankán nyitva áll mindenki számára, együtt étkeznek a munkásokkal. A kézi termelés miatt az egyik gyárrészen 800 főt foglalkoztatnak, jóllehet, gépesítés mellett 10 fővel is maradéktalanul el tudnák látni az itteni feladatokat. Arról nem is beszélve, hogy a tea előállításának kilónkénti árát ötödére tudnák leszorítani. De nem teszik. Évi 200 millió dolláros forgalmat bonyolítanak, amiből persze futná modernizációra, de a hagyományt jobban tisztelik: nem csak a tulajdonos Dilhan család számít dinasztiának, hanem a munkásaik családja is több generációra visszatekintve náluk dolgozik. A Dilmah mindent megtesz a munkásokért, szabadidős programokat szervez, a gyerekek iskoláztatásához ad segítséget, szóval európai értelemben nem tekinthető hagyományos cégnek.

Az összesen 37,000 munkást foglalkoztató céget Fernando apja alapította mintegy 60 éve. A Dilmah teavállalat ügyködését sokan nem nézték jó szemmel, hiszen nem volt szokás, hogy egy gyarmati bennszülött teatermelő a forgalmazási bizniszbe is beszálljon. Az az olyan elegáns urak és kiváltsága volt, mint a Twiningsoké… Ezzel együtt a Dilmah tea óriási sikereket ér el, elszántan küzdenek a palackozott “tea alapú” italok ellen, a világot járva mutatják be, hogyan lehet jeges teát készíteni rendes teából. Sőt, újabban tea koktél-bárokat is alapítanak, ahol valódi teából készül minden. A kereskedelmet pedig a forgalmazók monopóliumát megkerülve, szintén maguk intézik. Fernando pedig még Mr. Twining-nál is többet, 20 csésze teát fogyaszt el.

Két dinasztia, két sikersztori, két külön világ. És mi ebből a tanulság? Hát, hogy így is lehet, meg úgy is lehet. Meg hogy teázzunk.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>