Könyvtárnyi szakácskönyv

Mit lehet írni annyi szakácskönyvben, amennyit az ember egy tetszőleges amerikai könyvesboltban maga körül talál?! Sőt, még csak nem is kell könyvesboltba menni, szakajtónyi szakácskönyvet árulnak ugyanis a közértben, háztartási boltokban, konyhaeszközös szakboltokban is. Az ember beleszédül.

Könyvtárnyi szakácskönyv

Jó, tegyük gyorsan hozzá, hogy az angol nyelvet legalább félmilliárd ember tekintheti anyanyelvének, és további 1-2 milliárd lehet azok száma, akik így-vagy úgy, de megpróbálnak eligazodni rajta. Nincs olyan tudományág, amelyik ne angol nyelven folytatná a tudományos diskurzusát, a szakácsmesterség pedig még csak nem is ilyen kategória, hanem a legtöbb művelője számára hobbi. Ez tehát legalábbis részben megindokolja, miért van akkora szakácskönyv-kínálat egy-egy üzletben, amekkora nálunk egy teljes könyvesbolt könyvkínálatát jelentősen meghaladná.

Ezzel együtt nehezen érthető, hogy hogyan él meg ennyi könyv a piacon. Mi a túróról lehet írni könyvtárnyi mennyiségben a főzésről, ivásról és az étkezésről?

Tekintsük evidenciának, hogy minden hozzávalónak külön szakirodalma van, így tehát minden ismert ételféleséghez legalább 5-8 színes szagos drága kiadvány tartozik. Így külön lehet akár az őzhússal készülő ételekről is könyvet kapni, hogy csak egy példát hozzak. Ez tehát nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy iszonytató mennyiségű szakirodalma van a különböző étrendeknek és dietetikus szektáknak. A fogyókúra önmagában is önálló piacalkotó tényező az Egyesült Államokban, így természetesen az eltérő fogyókúrás hitbizományoknak is saját szakirodalma van. (Atkins, vörösboros, húsmentes, húsos, léböjtös, alacsony kalóriatartalmú, alacsony szénhidrátos stb stb). Szintén az étrendes ágba tartoznak a vegetáriánus, a vegán és a “tápanyagtáblázatos” szakácskönyvek is. Cukorbetegségre, vagy más testi bajokra szintén lehet vonatkozó szakácskönyvet találni. (Bár nekünk gluténmentest pont nem sikerült, de lehet, hogy csak ügyetlenek voltunk.)

Valamelyest újdonságnak számít a korábban itt már megemlített Raw food konyha mozgalom, és a super food mozgalom. Előbbi abban hisz, hogy a hozzávalókat nem szabad hőhatásnak kitenni, így minden hozzávalót gyakorlatilag nyersen fogyaszt el, legfeljebb pácolást, érlelést tart elképzelhetőnek, és így állít össze egyébként kevéssé vonzó fogásokat. A super food élelmiszerek köre egy folyamatosan bővülő lista, amelyet (ál?)tudományos alapon állítanak össze a szakértők, csupa olyan élelmiszerből, aminek élettani hatásai fantasztikusan pozitívak. (A lista elég rövid, tudtommal pár tucat hozzávaló jutott csak be egyelőre az elit körbe.) Ezek a receptgyűjtemények tehát kizárólag az ilyen élelmiszerekből készülő ételeket veszik lajstromba. Akár így, akár úgy, mindenki örökké fog élni, az hétszentség.

És akkor még pár szóban a tényleg új szakácskönyv trendekről. Engem kicsit meglepett, hogy milyen mértékben uralják a terepet a celebrity (tévé) séfek, sőt, most már a sztáréttermek könyvei is. Persze, a bulvárosodó világunkban ez érthető is, és már nálunk is nagyon sok ilyen könyv bukkan föl, de hogy vannak szakácsok, akiknek 10-15 könyvük jelenik meg a tévéműsoraikból, vagy show-szerepléseikből, az bizonyos értelemben lenyűgöző. A sztáréttermek könyvei tulajdonképpen önreklám kategória, de jó bevételi forrás is. Egy-kettő ilyen már hazai éttermekről is kapható egyébként.

Számomra új vonal volt, nagyon sok könyv tér vissza az alapokhoz, már nem is recepteket sorol föl, hanem egészen alapvető eljárási praktikákat, technikákat. Hogyan szeleteljünk, hogyan hámozzunk, hogyan bánjunk a sütővel (ezek külön könyvek, nem egy könyvnek a fejezetei!), gyűjteményes konyhai tippek jelennek meg, stb. Ebből arra következtetek, hogy talán sok ember érzi úgy, hogy neki már több receptúrát ne adjanak el, mert tele van vele a padlás, de még ki lehet tőle csalni 40-50 dollárt arra, hogy hogyan filézze ki a halat. Aztán ha ezzel is eltelnek, vesznek újra szakácskönyveket…

Utolsó megfigyelésem, hogy nagyon komoly szakkönyvek tárgyalnak korábban egészen marginálisnak tekinthető hozzávalótípusokat is. Egészen ellágyultam, mikor egy méltóságteljes kiállású könyvet találtam önállóan a csontoknak és csontok felhasználásának szentelve. Szintén ez a vonal egy angol szakács sorozattá duzzadt témája: a fülétől a farkáig címmel belsőségrecepteket sorol, azt bizonyítván, hogy minden felhasználható, ha evésről van szó. (Az egyik könyvborító képe bejegyzés-illusztrációnkon megtekinthető.)

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mennyi pénzt is varázsoltak ki a zsebemből szakácskönyvekre! Nos, 9 dollárt költöttem egy antikváriumban egy amerikai recepteket tartalmazó kisebb gyűjteményre…

Kép: lisaclarke/fickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>