Don’t cry for me Argentina

Az argentin gasztronómiában tulajdonképpen az a legmeglepőbb, hogy éppen olyan, amilyennek a sztereotípiák bemutatják. Se több, se kevesebb, de az viszont mesterfokon.

Mit isznak az argentinok? Yerba Mate-t isznak, ami talán a zöldteához hasonlítható a leginkább, de mégse az, mert nem teacserje leveléből, hanem más szárított gyógynövénykeverékből főzik.

Yerba mate tea

Mate-t inni abszolút hagyomány, olyannyira az, hogy én nem is jöttem rá, mi benne a jó. Alapjában véve egy fogyaszthatatlanul keserű, égető főzetről van szó, az ember nem is érti miért küszködnek vele. Tény azonban, hogy az utcán az emberek többsége termosszal a hóna alatt közlekedik, másik kezében pedig a mate-es csészéjét tartja, amit időnként felönt forró vízzel, és a speciális szűrő-szívószálon (bombilla) keresztül szürcsöli ki a levet. A gyakorlat teljesen egyetemes, a boltokban is szürcsölgetnek az eladók, a buszvezetők, járókelők, mindenki. Azt hittem valamilyen narkotikus hatása van, de még ez sem igaz, egyszerűen csak így nőnek fel; szeretik. Állítólag a sokadik felöntés után már kevésbé keserű a főzet íze, de nekem nem sikerült olyan sokszor felönteni, hogy elviselhető legyen. És aki megpróbált már szívószállal forró italt hirtelen felhörpinteni, az tudja milyen találkozás lehet ez a szájpadlással. Más helyi ital nem jellemző, az argentin borok finomak, helyi íz a malbec, szintén finomak a shiraz típusúak. De ezek részben otthon is kaphatóak.

Az evés az hús. Az argentin marhának nem véletlenül olyan a híre, amilyen. A pampákon, szabadban nevelt marhák húsa omlós, puha, ízes, fergeteges. Emiatt nem is csinálnak vele semmit. Se pácot, se fűszereket nem alkalmaznak; a mesés szeleteket enyhén megsózzák és felteszik a faszenes grill-lapra. Az ilyen éttermek neve parilla, de nem csak a grill-éttermekben lehet kiváló bélszínt enni. Elterjedt, hogy az éttermekben látványkonyhát üzemeltetnek, vagyis élőben lehet nézni, amint a derekas adag húsok megsülnek és illatozni kezdenek. A dolgot annyira komolyan veszik, hogy előfordult, hogy már az étkezés közepén kihoztak még két szelet steak-et, mert a szakács az előzőt “elrontotta”, vagyis nem véresen érkezett, ahogy kértem, hanem kicsit jobban átsült. De nem sokkal, és egy szóval sem tettük szóvá, hanem maguktól. Egy másik parilla-ban pedig akkora marhaszeletet kaptam, hogy átszóltak egy másik asztaltól, hogy az egészet nekem hozták-e, és jó szerencsét kívántak az elfogyasztásához. (Sikerült is.) A húshoz ezer kencét, köretet, ezt-azt hoznak ki, hogy ne legyen olyan egyhangú az étkezés, de a hús önmagáért beszél, nem kell felturbózni semmivel. A szószok közül igazi különlegesség a chimichurri, egy fűszeres, de nem csípős ecetes-hagymás oldat.

Az argentinok egészen máshogy vágják a marhát, mint azt az európai országokban teszik, ezért nem lehet megfeleltetni egymással az elnevezéseket. A bélszín az egyetlen, amit ugyanúgy vágnak, ennek neve lomo, vagy lomito. Értékes résznek számít még a hátszínszerű bife de chorizo és a T-bone szerű bife de costilla is. Van még a parilla-n sertéshús is, léteznek véres hurkák (morcilla) kolbászok (chorizo) is. Egyetlen nagyon undorító dologgal találkoztam, ez a Tripa, vagyis bél, amiben sajnos langyos puha trutyi volt, úgyhogy ezt két falatnál tovább nem is bírtam.

Argentínában a vegetáriánusokra is gondolnak, de csak módjával. Számukra a szintén grill-lapon megsütött sajtot, a provoleta-t ajánlhatjuk, amire számos feltét kérhető a legegyszerűbb snidlingestől a komolyabb szószokig (vagy húsig…). Szintén fogyaszthatnak a már Brazíliából megismert empanadas-t, vagyis töltött tésztákat. Ezek közül helyi jellegzetesség a humita, amit édeskés kukoricás töltelékkel készítenek el.

Mint látjuk, az ország konyhaművészetében minden elég egyszerűen megy. Ha, ital akkor mate, ha evés, akkor faszénen sütött marhahús, ha desszert, akkor pedig alfajor. Az alfajor lényegében két piskótalapot, vagy ostyalapot takar, melyeket nyúlós, édes karamellkrémmel, dulche de leche-vel tapasztanak össze. Ezt a két összeragadt lapot aztán csokoládéba mártják, na, ez a süti. Egy felmérés szerint 6 millió darab ilyet esznek meg az argentinok naponta. A dulche de leche más sütemények alapja is, és nutella-szerűen árulják önállóan is a boltokban.

Még pár nap rendelkezésre áll újabb tapasztalatok szerzésére, de aztán végérvényesen lejár a muri. Addig még szeretnék pár kilót felszedni.

Kép: nunocalvin/flickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>