Büszkeség ötven körül

Amikor egy férfi elér a negyvenes-ötvenes éveibe, sokszor egyfajta belső számvetés indul el. Hol tartok most? Mit értem el? És mi jön ezután? Ezek a kérdések természetesek, de érdemes néha megállni és visszanézni, mert a válaszok gyakran sokkal felemelőbbek, mint ahogy azt a hétköznapok súlya engedné gondolni.

Egy középkorú férfi mögött gyakran már ott van egy hosszú évek alatt felépített karrier, amit kitartással, lemondással és elszántsággal hozott létre. Lehet, hogy nem minden álom vált valóra, de az a rengeteg munka, amit a családjáért, a megélhetésért és a saját céljaiért tett, nem múlik el nyomtalanul. A gyerekek, akik felnőnek, a párkapcsolat, amelyben közösen nevetnek vagy éppen túléltek viharokat – ezek mind valóságos mérföldkövek, nem puszta emlékek. Az otthon, amit két kézzel épített, a tapasztalat, amit a fiatalabbak irigykedve hallgatnak, mind azt bizonyítja: nem csak túlélni tudta az élet eddigi szakaszát, hanem megtölteni tartalommal.

Persze, ezzel a korral együtt járnak olyan nehézségek is, amelyekről nehezebb beszélni. A stressz nem csökken, sőt, gyakran fokozódik. A férfiaknak ebben a korban szembe kell nézniük a testi-lelki fáradtsággal, kiégéssel, a válás utáni űrrel, vagy épp a potenciazavarokkal, amik könnyen megoldhatók Priligy vásárlás segítségével. A depresszió és az alkoholhoz való menekülés sokak számára ismerős, mégis tabunak számít. De ezek a küzdelmek nem gyengeséget jelentenek – hanem bátorságot. Aki szembenéz velük, aki nem adja fel, aki segítséget kér, ha kell, az valódi hőssé válik – csendes hőssé, a saját életében.

A középkor nem lezárás, hanem egy újfajta érettség kezdete. A férfi ebben az időszakban nemcsak a múltjára lehet büszke, hanem arra is, hogy most már tudja, mit érdemes megélni, mit kell elengedni, és mik azok az értékek, amelyekért valóban érdemes továbbmenni.