Spárgás csirkeleves

Igazából egy melléktermék, de valahogy annyira gazdag íze lett, hogy érdemes megemlékezni róla. Elsősorban főtt csirkecombot szerettem volna előállítani, de ha már így járunk el, akkor készüljön valami levesféle is.

A kiindulás tehát a szokásos: csirkecombot hideg vízben felfőzünk, a keletkező habot leszedjük. Itt majdnem húsleves irányba indul a dolog, mert került bele répa és karalábé, valamint egy kisebb fej hagyma. Fűszerként a só és egész bors mellett még egészen kapható bouquet garnit tettem bele, ami lényegében provance-i fűszerkeverék gézbe csomagolva. (Otthon is előállítható, ha valakinek hét anyja van.)

Amikor a csirke és a zöldségek puhulni kezdtek, mehettek bele a puhább zöldségek: darabolt zöldspárga, frissen fejtett zöldborsó és gomba. Illetve egészben, kiszedhető állapotban egy csokor petrezselyem is.

A csirkecomb végül elkelt máshogy, de a visszamaradt „zöldségleves” elsőrangú lett, ami egy mellékterméktől elég komoly teljesítmény.

Spárgás szűzérmék

A spárga szezon mindig a pánikról szól: jaj, istenem, mindjárt vége, és még alig ettem spárgát. Így aztán próbálok minél többször beszerezni, és minél többféle ételt spárgával kínálni, kiegészíteni.

Állandó dilemma a fehér illetve zöldspárga kérdése is, előbbit jobb kedvelem, utóbbit nem kell pucolni; micsoda különbség! Ezúttal a macerásabb, pucolandó változatot részesítettem előnyben. A tisztítás után két-három centis darabokra vágtam, és olívaolajon, kevés vízzel, lefedve párolni kezdtem. Ezt követően – ez az újítás – darabocs paradicsom konzervet adtam hozzá, ebben készült végül el, zöld fűszerekkel, sóval, borssal, és egy két egész karika citrommal.

Közben egy szép sertésszűzet korongokra vágtam, kicsit megnyomkodtam, só, bors, fokhagyma szentháromsággal ízesítettem, majd serpenyőben kíméletesen megsütöttem. A húst aztán tálalás előtt még a paradicsomos spárgaszószban is átmelegítettem, rizzsel tálaltam. Ajánlom másoknak is.

Van egy jó hírem, Budapest! – Baconbe tekert zöldspárga

Elirigyelve a közfigyelmet, örömmel tudatok én is egy jó hírt: most már tényleg itt van a spárgaszezon! Még tán jobb is, mint a többi jó hír.

A spárgaszezon jellegzetessége, hogy mindig fájdalmasan rövid, a másik pedig – nem tudom ez egyaránt igaz-e mindenkire, vagy csak rám -, hogy többször van itthon spárga, mint ahányszor megtervezem, hogy mi is készül majd belőle.

ZöldspárgaElsőnek érdemes valami baromi egyszerűt, minél kevesebb hozzávalóval, és minél kevesebb macerával. Alapvetően fehérspárga párti vagyok, de a legegyszerűbb, legpuritánabb spárga fogásokhoz mégis a zöldspárga illik jobban. (Zsengébb, nem kell hámozni, stb.)

Úgyhogy a szezonköszöntő fogás egy egyszerű baconbe tekert zöldspárga lehet: ehhez a spárgasípok alsó egy-két centijét vágjuk csak le, a spárgát megmossuk, és forrásban lévő, cukros-sós, citromos vízben 3-5 percig forraljuk. Ezután kihalásszuk őket, és gyorsan lehűtjük, hogy a ne főjenek tovább. (lehet akár jeges vízbe is tenni, ha van kéznél jég, ha nincs, akkor csak hideg víz alá.

Ha lehűltek, az alsó felüket körbetekerjük baconnel, egy jénaiba fektetjük és mehet a sütőbe. Amint a bacon roppanósra sül, kész is a tavaszköszöntő. Ha valaki nagyon spíler akar lenni, esetleg némi parmezánt is reszelhet rá. Előételnek kiváló. Van még valakinek valami jó híre?


Kép: Avital Pinnick/flickr