Spárgás csirkeleves

Igazából egy melléktermék, de valahogy annyira gazdag íze lett, hogy érdemes megemlékezni róla. Elsősorban főtt csirkecombot szerettem volna előállítani, de ha már így járunk el, akkor készüljön valami levesféle is.

A kiindulás tehát a szokásos: csirkecombot hideg vízben felfőzünk, a keletkező habot leszedjük. Itt majdnem húsleves irányba indul a dolog, mert került bele répa és karalábé, valamint egy kisebb fej hagyma. Fűszerként a só és egész bors mellett még egészen kapható bouquet garnit tettem bele, ami lényegében provance-i fűszerkeverék gézbe csomagolva. (Otthon is előállítható, ha valakinek hét anyja van.)

Amikor a csirke és a zöldségek puhulni kezdtek, mehettek bele a puhább zöldségek: darabolt zöldspárga, frissen fejtett zöldborsó és gomba. Illetve egészben, kiszedhető állapotban egy csokor petrezselyem is.

A csirkecomb végül elkelt máshogy, de a visszamaradt „zöldségleves” elsőrangú lett, ami egy mellékterméktől elég komoly teljesítmény.

Franciasaláta

Ha igaz a tétel, hogy amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is, akkor ugyanannyira igaz, hogy ahol húsleves készül, ott franciasaláta is.

A franciasaláta, avagy „francia sali” sajátos találmánya a magyar konyhaművészetnek, még ha nem is nevezhető egészen egyedinek. Több olyan fogásunk is van, amelynek semmi köze sincs az elnevezéséhez, a franciák konkrétan leesnek a székről, ha meghallják, hogy ez a majonézes massza állítólag tőlük származik.

A magyar eredetet bizonyítja az is, hogy a tisztességes franciasaláta maradékokból és melléktermékekből készül, ehhez primőr alkatrész szinte nem is használható fel. Máskülönben viszont nincs aranyszabály, mindenből lehet franciasaláta, bár azért annyi konvenció lassacskán kialakult, hogy zöldborsó, illetve majonéz elengedhetetlen az elkészítéséhez. Tovább…