Cukkinis zöldbab, vagy vice versa

Mindazok, akik figyelemmel követik hosszú évek óta a blog csapásirányát, észrevehették a vegetáriánus fogások szembeötlő, gyakorlatilag teljeskörű hiányát. Most ezen a szomorú arányon picit szépítünk, mert sikerült egy olyan ételt kreálni, ami nem húsmentes utánérzésként, hanem saját jogú zöldség-fogásként is megállja a helyét.

Először is olyan jószágok kerültek a konyhapultra, amik bárkinek elindítanák a fantáziáját: friss zöldbab és egy méretes “cukkinitök”. Innentől már az egész gyerekjáték, igaz? Hagymát apróra vágtam, olívaolajon megfuttattam, erre tettem rá a feldarabolt zöldbabot. Kevés vízzel, fedő alatt pároltam. Só, bors. Apróra vágott fokhagyma. Mikor a zöldbab így némi előnyre tett szert a többi zöldséggel szemben, utánaküldtem a nagy szeletekre darabolt “cukkinitököt” (tényleg ilyen néven kereskedett vele a lehel téri őstermelő) és a szintén nagy cikkszeletekre vágott paradicsomot. Zöldfűszernek zsályát és kakukkfüvet választottam, illetve ez így nem pontos, mert nem találtam itthon lestyánt, így tehát a zsálya vendégművészként lépett fel.

 

Fontos tanulság: a húsmentes fogásoknál különösen fontos fűszereket használni, ezzel még megmentjük, ami menthető. Zárójel bezárva.

Rövid ideig ismét fedő alatt pároljuk, de amikor a “cukkinitök” és a paradicsom már összeesik, levehetjük a fedőt, hogy a fölösleges folyadékmennyiség elpárologhasson.

Kunsztként kecskesajttal megszórva és rozskenyérrel kísérve tálaltam. (Aki annyira vega, hogy tejterméket sem fogyaszt, az itt most elbukta. Sorry.)

 

Falafel

A Közel-Keletről származó falafelnek számos előnyét ismerjük, az egyik, hogy húsmentes-egészséges, a másik, hogy finom, a harmadik, hogy sokféle módon variálható a felhasználása. Most három verziót vizsgálunk meg közelebbről.

Falafeles

Alapvetés, de fontos leszögezni, hogy a falafel alapja a csicseriborsó, legújabb hagyományaimnak megfelelően a csicseriborsót pedig bioboltból szerzem be, méghozzá szárított formában. (Lehet konzervből is csinálni, de abban valahogy nem bízom.) A borsót átmosom, és bőséges mennyiségű langyos vízbe beáztatom 8-10-12 órára.

A vizet leöntjük és friss vízben feltesszük a tűzre. Megvárjuk míg felforr, majd 5-10 perc forralás után kislángon hagyjuk főni, majdnem másfél órát, vagy amíg meg nem puhul. (Váratlanul nehezen adja magát egyébként.) Mikor már kellően puhának bizonyul, leszűrjük és egy keverőtálba helyezzük a borsót.

Adunk hozzá: sót, borsot, friss, apróra vágott koriandert, őrölt köményt, zúzott fokhagymát és egészen apróra vágott vöröshagymát. Tegyünk hozzá egy-két púpozott evőkanál lisztet is, majd az egészet dolgozzuk el sűrű, nehezen mozduló homogén masszává. (Chopper, botmixer közbeiktatása megengedett.) Ha nehezen állna össze (én így jártam) segíthetünk egy kevés olívaolaj hozzáadásával (én segítettem és segített). Tovább…

Az unalom szigete – Vegetárium kritika

A vegetarianizmus kicsit olyan, mint a szabadkőművesség: a kívülállók számára van benne valami misztikus, amit ki kéne próbálni, de azért otthonra nem kéne.

Mindenki viszonyul valahogyan a „vegikhez”; ki mély megvetéssel, ki megértően, ki sajnálattal. És persze vannak a vegik maguk, akik vagy a világbéke jegyében nem esznek húst, vagy nem szeretik a húst, vagy tulajdonképpen esznek húst, de a hal és a csirke szerintük nem az. Nos, a Cukor utcai Vegetárium étterem kellően komolyan veszi magát ahhoz, hogy a növényevők mekkája lehessen, de legalábbis menedéket találjanak itt a húsmentes menüre vágyók. A szubkultúrában kevéssé jártas személyként meglep a teltház, amit nem csak hazai bennfentesek, de külföldi turisták is képeznek.
Vegetáriánus
Tovább…