Tárkonyos bárányleves rókagombával

Abban a pillanatban dőlt el, hogy tárkonyos bárányleves lesz az előétel, amikor a hentes önzetlenül felajánlotta, hogy kicsontozza nekem a báránycsontot és kijelentő módban mondta, hogy a csontból meg majd főzök valami tárkonyos levest… Ahogy Barney mondja az Így jártam anyátokkal-ban: Challenge accepted. Ezzel a piaci bevásárlás is váratlan fordulatot vett, de néha áldozatot kell hozni. Egy áldozati bárányért. (Például sosem értem, hogy lehet 450 forintot kérni egy csokor friss zöldfűszerért, de mivel egy helyen lehet csak kapni mindenféle friss fűszernövényt, nincs nagy verseny az árazásban. Dohogás vége. A rókakomba már önkéntes vállalás volt, egyúttal ellenállhatatlan is.)

Legyen akkor tárkonyos bárányleves. Mert ugye vannak a csontok, meg egy kis egyéb húsos rész is, ami belefőzhető. Ezeket hideg vízben feltettem főni, majd a forráskor képződő vastag habot alaposan lehalászgattam és kisebb lángra állítottam a gázt. Só, bors és a leveszöldségek következtek, amivel jó hosszan kell együtt főzni a csontokat. Hogy a végeredmény ne legyen nagyon sápadtka, ezen a ponton már tettem bele kurkumát is. Közben kerül bele az apróra metélt friss tárkony (ár 450 HUF!) (és csak a fele kell!) (másra meg mire használjam?).

A vége előtt 10-15 perccel tettem bele feldarabolt zöldbabot és a csíkokra tépkedett rókagombát, ezek már hamar megpuhulnak. Közben ez a megfelelő alkalom a csontok, húsos részek kihalászására és a vállalható húsos részek lecsipkedésére, visszadobálására. Végül lisztes tejfölös habarást készítettem, ezzel besűrítettem és kevés borecetet is adtam hozzá a végén.

Tálaláskor tejföl és friss tárkony is (…) is asztalra kerülhet.

 

Tárkonyos, spárgás pulykabecsinált

A becsinálttal kapcsolatban Hacsek és Sajó annak idején már minden lehetséges viccet és asszociációt a végletekig kidolgozott, így most már kár is belemenni, hogy ki csinált be mibe. A spárgaszezon viszont – génmanipuláció ide, globális felmelegedés oda, fóliasátor amoda – még mindig annyira kínosan rövid, hogy muszáj mielőbb nekiállni spárgával főzni, amíg lehet.

Tárkonyos pulykabecsinált lesz

Mondjuk egy blog, pláne egy ilyen öregecskedő, vagy hogy is kell ezt mondani, még arra is jó, hogy nem kell minden évben minden spárgás ételt megírni, hiszen itt van korábbról a spárgaleves, vagy a spárgaszósz. Most pedig jönnek majd az ideiek, például a szép Weinbergerné becsináltja. (Majd a forrásmunkának azért még utánanézek alkalmasint.) Tovább…

Boronatárcsán sült pecsenyék

Ami az ázsiai embernek a wok, az a magyarnak a boronatárcsa, ami kétségbevonhatatlanul bizonyítja egyszer s mindenkorra az ősidőkbe nyúló vérrokonságot.

Ez persze nem igaz, de az igen, hogy a boronatárcsa fényesen bizonyítja a magyar vidéki lét fifikásságát, amely a jég hátán való megélésben segít. A boronázás (?) valamilyen földműves tevékenység lehet, ennek során a borona tárcsái (?) el-elhasználódnak, az eredeti funkciójukat vesztett domború vaskorongokra a magyar ember három vaslábat heggeszt. Ez a boronatárcsa a sütőalkalmatosság, ami a hiánygazdaság évtizedeiben is biztosította a jóllakás lehetőségét. A háromlábú vasedényt közvetlenül a tűzbe kell állítani, ami az egész sütési műveletet végtelenül változatossá és életveszélyessé teszi.

Boronán szinte bármit el lehet készíteni (boronálni), leginkább is rostra szánt pácolt húsokat és a hozzá való köreteket. Az egész program rendkívül hangulatos és egész napra elhúzható, csakúgy, mint bármely grillparti, vagy bográcsozás. Tovább…