Sült paprikakrémmel töltött tarja zöldségrétessel

Több helyről vadászgattam össze a recepteket, végül kicsit alakítgattam rajtuk, de sikert arattak.

Régi vágyam volt a sültpaprika-krém készítése, bárhol ettem, szinte mindenhol ízlett, állítólag könnyű is elkészíteni; egyetlen dolog vette el a kedvemet, hogy mindenki szerint faszénen pirítva van értelme csinálni, az pedig nem áll rendelkezésre.

Ezzel együtt most elérkezett az idő. Vettem kápiapaprikát, betettem nagy fokozatra a sütőbe: egyre jobb illata volt, de feketedni aggasztóan hosszan nem kezdett el. Mikor pár helyen már megfeketedett a héja, már elkezdett kevésbé jó szaga lenni… Mindegy, előírás szerűen, alufóliával letakarva megvártam, míg kihűl.

Közben dupla szeletekre vágott (vagyis a hentessel dupla, nagy szeletekre vágatott) tarját kíméletesen kiklopfoltam, sóztam borsoztam. És a tölteni szánt, belső oldalát meghintettem friss kakukkfűvel.

Sült paprikakrémmel töltött tarja zöldségrétessel

Amíg ez megtörtént, a paprika is kihűlt, de a beszámolókkal szemben egyáltalán nem akarta „ledobni a ruháit” – jellemző. Azért valamennyire sikerült a pergamenszerű héjat és a zöldséghúst elválasztani egymástól, utóbbit chopperbe (előbbit a szemétbe) tettem, kakukkfűvel, sóval, borssal, fokhagymával paprikakrémet készítettem, és kevés cukorral is korrigáltam. Ezzel a krémmel töltöttem meg a tarját és tettem rá még egy rétegnyi fetát is. (A paprikakrém és a krémsajt nagyon jól működik együtt, ezt már korábban kitapasztaltam!) Tovább…

Boronatárcsán sült pecsenyék

Ami az ázsiai embernek a wok, az a magyarnak a boronatárcsa, ami kétségbevonhatatlanul bizonyítja egyszer s mindenkorra az ősidőkbe nyúló vérrokonságot.

Ez persze nem igaz, de az igen, hogy a boronatárcsa fényesen bizonyítja a magyar vidéki lét fifikásságát, amely a jég hátán való megélésben segít. A boronázás (?) valamilyen földműves tevékenység lehet, ennek során a borona tárcsái (?) el-elhasználódnak, az eredeti funkciójukat vesztett domború vaskorongokra a magyar ember három vaslábat heggeszt. Ez a boronatárcsa a sütőalkalmatosság, ami a hiánygazdaság évtizedeiben is biztosította a jóllakás lehetőségét. A háromlábú vasedényt közvetlenül a tűzbe kell állítani, ami az egész sütési műveletet végtelenül változatossá és életveszélyessé teszi.

Boronán szinte bármit el lehet készíteni (boronálni), leginkább is rostra szánt pácolt húsokat és a hozzá való köreteket. Az egész program rendkívül hangulatos és egész napra elhúzható, csakúgy, mint bármely grillparti, vagy bográcsozás. Tovább…

Fokhagymás flekken spárgaszósszal

Amíg még tart a spárgaszezon, folytassuk ezzel a sort. A flekkent amúgyis mindenki szereti, jó fokhagymásan, mustárosan, grillezve. A hús tűzforró, a spárgaszósz hideg, ezzel az egyszerű, friss, könnyű összeállítással köszöntjük a beköszöntő globális felmelegedést.

Fokhagymás flekken spárgyaszósszal

Kicsit előre kell hozzá gondolkozni, mert a tarját érdemes bepácolni már a grillezés előtti napon. A húst zúzott fokhagymával, frissen durvára őrölt feketeborssal és mustárral alaposan bedörzsöljük, olajjal felöntjük, úgy, hogy ellepje. Lefedve hűtőbe rakjuk. Másnap a tarjaszeleteket – nejlonnal lefedve- kiklopfoljuk, és nekiállunk a spárgaszósz elkészítésének.

Az eljárás sok tekintetben hasonlít a spárgakrémleves készítéséhez. Én itt is fehér spárgát használok, amelyet meghámozok, a fás alsó részét és a fejeket levágom. Fás részt eldobom, fejeket félreteszem. A többit darabokra vágom. Vajon hagymát pirítok, de csak míg üveges nem lesz. Ekkor dobom rá a spárgát, majd felöntöm vízzel. Megszórom fehérborssal, kevés cukorral, és dobok bele erőleveskockát is. Mikor már majdnem puha, beledobom a spárgafejeket is. Tovább…