Húsgombócok márványsajt-szószban

Régi nagy kedvencem a sűrű sajtószósztól fuldokló rizs – mindegy is, mit körít. A nagymamám féle változatot reprodukálni sohasem tudtam, de időről időre kísérletet teszek valami hasonló előállítására. Jó alkalom, hogy szilveszterkor vendégek is jönnek, ilyenkor minden sokfelé tálalható partifalatkának nagy keletje van, ezért úgy döntöttem, pici húsgombócokat fogok készíteni márványsajt-szószban, fogpiszkálókra tűzve. Másnap pedig rizzsel megeszem a többit, sok sajtszósszal. Kész is volt a mesterterv.

Fele-fele mennyiségű darált marha- és sertéshúst dolgoztam össze, fűszereztem őrölt római köménnyel, pirospaprikával, sóval. borssal. Egész tojást is tettem bele, hogy ne essen szét főzéskor a sok kis gombóc egy nagy masszává.

A szószhoz vajat olvasztottam és tettem bele darabokra morzsolt, jelentős mennyiségű kéksajtot. Mikor ez elolvadt, felöntöttem vízzel, tejjel, és felforraltam. Szerecsendió, fehérbors, őrölt kömény, tört fokhagyma a fűszere és egy gyűszűnyi fehérbor. Mikor a szósz egyben van, belegurítgatom a kis, falatnyi gombóckákat, amiket aztán pár perc alatt kifőzök, majd kihalászok egy tálba.

Gondolhatnánk, hogy készen vagyunk – de a szósz még nem lesz elég sűrű, csak ha lassú lángon harmadára beforraljuk, és a sűrű szószt kicsit kihűlve a húsra tesszük, és a gombócokba beleszúrjuk a fogpiszkálókat.

És alig várjuk, hogy másnap rizzsel a szószt megehessük végre.

Öszöd – nem öszöd: márványsajttal és dióval töltött körte

A vibráló feszültségű politikai események kellős közepén szinte bizonyos vagyok benne, sokakat érdekel, hogyan is kell elkészíteni a márványsajttal és dióval töltött körtét.Ez az étel annyira őszi, hogy jobban már nem is lehetne az. A piacok összes színe és íze képviselteti magát benne, további előnye, hogy rém gyorsan összeállítható. És mégis azt fogják hinni, hogy egy egész nap elment vele.

Úgy kell kezdeni, hogy veszünk vilmoskörtét, lehetőség szerint viszonylag nagyokat és ne túl puhákat.

Először a tölteléket készítem el. Ehhez márványsajtot (ha és akinek fussa, rokfortot) és natúr campingsajtot (ha és akinek mascarponét) elkeverek durvára tört dióval, tojássárgájával és mézzel. Az eredeti receptben szarvasgomba is szerepel, ha és akinek, az vegyen, szerintem ez kizárólag a bekerülési árát növeli, az ízértékét nem. A töltelék ne legyen túl masszaszerű, inkább hagyjuk kicsit darabosan, különben elfolyik mindenfelé.

A körték tetejét kalapszerűen levágom, óvatosan kivájom a közepüket. Ebbe jön bele a töltelék. Érdemes úgy, hogy minél mélyebbre leérjen, de ne legyen túltömve mégsem. A töltött alsó részre visszahelyezem a kalapot, és óvatosan átteszem őket egy tepsibe. Tetejüket meglocsolom egy kevés mézzel, hogy fényesek legyenek. Nagyon forró sütőben mindössze 5 percig kell sütni.

KörteTálalást is érdemes őszi hangulatúvá tenni. Én félbevágott kék és fehérszőlő szemekkel, dióbéllel, mézzel beforralt balzsamecettel meglocsolt salátaleveleken tálaltam. (Ha kaptam volna lollo rosso salátát, vagy jégsalátát, akkor azzal. De nem kaptam.)

És akkor tényleg itt az ősz.

kép: Joe Lencioni/shifting pixel