Aranydurbincs, lime-mal, mediterrán paprikakrémmel

A halsütésben az önelszánás a legnehezebb lépés; mindig azzal mentegetőzöm önmagam előtt, hogy olyan ritkán veszek halat, hogy nem is tudom, hogy nyúljak hozzá, mit kezdjek vele. De aztán az érvelés lábon lövi magát, mert ha ritkán veszek, persze, hogy nincs mód nagyon gyakorolni, meg kísérletezni. Emiatt aztán ritkán veszek, stb…

Na, ennek vége, elmentem a kedvenc – az egyik kedvenc – tengeri halamért, aranydurbincsért, ami nem mellesleg orata néven is kapható. Jól kezelhető, feszes húsú tengeri hal, legfeljebb azok ódzkodhatnak tőle, akiket elrémiszt, ha egy ételnek feje és farka van még elkészültében is. Mert a durbincs sajnos ezt produkálja, egy hal egy adag, szemben például az esztétikai szempontból sokkal kíméletesebb lazaccal, vagy tonhallal, vagy akár a kardhallal, amelyekből remek steakek készíthetők. De ilyen hazai vonatkozásban a szürke harcsa és a fogas is, szemben például az ugyancsak füle-farka típusú pisztránggal, keszeggel.

Mint írtam, az elszánás és vásárlás után a nehezén túl vagyunk, mert innentől könnyű győzelem következik. A kibelezve vásárolt halat főleg belül kell megtölteni, leginkább friss zöldfűszerrel, mondjuk bazsalikommal, meg korianderrel. Mehet bele egy-két gerezd fokhagyma, lime lé, és lime karika, só, bors. A halat kívül is érdemes megsózni. A vezércsel ezúttal a sütőzacskó alkalmazása volt, amely önmagában olyan, mintha egy kis gőzkazánban készülne el a hal. A sütőzacskóba a halon kívül került lime, citrom, fokhagyma és olíva olaj is, így ment a sütőbe, kb 25 percre, közepes lángon.

Közben elkészült a halhoz a sokféle grillezett, párolt zöldség, valamint a paprikakrém. Utóbbi úgy készül, mint egy hagyományos lecsó, leszámítva pár dolgot, ami másképp van. Először is: olívaolajon készül, erre kerül a paprika, majd az ehhez képest fele mennyiségű paradicsom. Fokhagyma is megy bele apróra vágva. A fűszerezés pedig már teljesen más: oregánó, kakukkfű, bazsalokom, só, bors, végül citromlé. Ezt ezúttal chopperben pürésítettem és lehűtve, hidegen került a frissen sült, illatos hal mellé. Körülötte a friss, forró zöldségek: jó kis este volt.

Sűrűbben kéne halat venni…

Thai spenótleves friss házi kecskesajttal

Aki már vásárolt magának firss spenótot, az tudja mennyire reménytelen érzés, amikor egy hatalmas zsáknyi zöld levél halmozódik a mosogatóban, és hiába tisztítja, juszt sem akar fogyni a mennyiség.

Alapanyag beszerzés thai spenótleveshezA magam részéről mindig elhatározom, hogy kész, ez az utolsó alkalom, hogy nekiállok a levelek megtisztogatásának, kierezésének, leáztatásának. Enélkül ugyanis nem megy; a spenót sajnos szálas és “ropogós” lesz, ha az ereit és a föld sarát rajta felejtjük a leveleken. (Létezik már a mirelit parajpüré mellett újabban fagyasztott tisztított spenótlevél is, egyet már vásároltam, de még nem próbáltam ki. Ha beválik, nem veszek többé friss spenótot. Persze minden évben így érzem, aztán mégis.)

Ha a spenót-tisztítással töltött könnyed két-két és fél óra elröpül, már neki is kezdhetünk a Thai spenótleves elkészítéséhez. Ezzel az étellel Angliában ismerkedtem meg, ahol a kedvenc levescégem forgalmazott ilyen fantázianevű konzervet, de a receptet nem tudtam megszerezni tőlük. Nem válaszoltak sokadik emailemre se. Azóta nem a kedvenc levescégem… Szóval megpróbáltam rekonstruálni ezt a fantasztikus, illatos és ínycsiklandó ételt. Sokévi kísérletezés után teszem most közzé a végleges verziót. Tovább…