Savanya nyelveleves

Én nem vagyok egy nagy belsőség-főző guru, de azért van számos nagy kedvencem. És persze vannak olyanok is, amiket szívesen rendelek étteremben, vagy fogyasztom el, ha más főzi. A soron következő levest már egyszer készítettem, igaz, picit másképp.

Az eredeti verzióban ugyanis nyelv és vese szerepel, de vese ügyben kétszer is annyira lebőgtem, hogy egy darabig biztosan soha többé. Már próbáltam konzultálni vesegyógyász szakorvos ismerősökkel is, hogy szerintük hogyan lehet elfogadható módon felvágni és megtisztítani egy vesét, de aztán gondoltam meghagyom nekik a vese ennél emelkedettebb oldalának tanulmányozását.

Pedig a vese jó, csak van valami trükkje, valami finesz, amivel én nem rendelkezem. Pedig a két duci hölgynek és Cserna-Szabónak is van kiváló receptje. A két duci hölgy ráadásul a tévében olyan egyszerű és gyors mozdulatokkal tisztítja meg a (bárány)vesét, hogy öröm nézni. (Szagolni nem biztos.) Cserna csak ír róla, így ott nincs gyakorlati bizonyíték. Nos, tehát vese nincs.

Van viszont benne nyelv, méghozzá főtt-füstölt marhanyelv, amit ilyen formában árulnak a piacon. Én ugyan próbáltam nyers nyelvet venni, hogy jó példával járjak elő legalább a saját kiírásom esetében, de nem kaptam. Mindegy, ez is megteszi, csak kevesebbet kellett küzdeni a végeredményért. Amely, ha helyesen járunk el, egy savanykás, nagyon hagyományos, sűrű, laktató, magyaros leves. Munkára fel!

Vöröshagymát kevés zsíron/olajon megpirítok, rádobom a vékony karikákra (vagy izé, olyan nyelv-keresztmetszetűre) vágott nyelvet, és fehéredésig pirítgatom. (Ha vesével együtt készül, akkor annak is most jött el az ideje.) Felöntöm vízzel, majd befűszerezem sóval, babérlevéllel, borssal, és egy jó másfél órát feledve főzöm. (Elég lassan puhul meg egy ilyen nyelvdarab.) Mikor már közel puha, julienre (pálcikára) vágott sárgarépát, és fehérrépát teszek hozzá. Amíg ezek is megpuhulnak, rántást készítek, amibe jópár zúzott fokhagymagerezd is kerül. A rántáshoz teszünk még pirospaprikát és őrölt köményt is, majd berántjuk vele a levest.

Alaposan kiforralom, utófűszerezem, ha igényli, majd egy pohár tejföllel, finomra vágott petrezselyemmel dúsítom. Közvetlen lezárásként, és egyben végezetül egy citrom levét facsarom bele (de ecettel is elérhető a kívánt hatás.) Készen is gőzölög a savanya nyelveleves.

Tárkonyos bárányleves rókagombával

Abban a pillanatban dőlt el, hogy tárkonyos bárányleves lesz az előétel, amikor a hentes önzetlenül felajánlotta, hogy kicsontozza nekem a báránycsontot és kijelentő módban mondta, hogy a csontból meg majd főzök valami tárkonyos levest… Ahogy Barney mondja az Így jártam anyátokkal-ban: Challenge accepted. Ezzel a piaci bevásárlás is váratlan fordulatot vett, de néha áldozatot kell hozni. Egy áldozati bárányért. (Például sosem értem, hogy lehet 450 forintot kérni egy csokor friss zöldfűszerért, de mivel egy helyen lehet csak kapni mindenféle friss fűszernövényt, nincs nagy verseny az árazásban. Dohogás vége. A rókakomba már önkéntes vállalás volt, egyúttal ellenállhatatlan is.)

Legyen akkor tárkonyos bárányleves. Mert ugye vannak a csontok, meg egy kis egyéb húsos rész is, ami belefőzhető. Ezeket hideg vízben feltettem főni, majd a forráskor képződő vastag habot alaposan lehalászgattam és kisebb lángra állítottam a gázt. Só, bors és a leveszöldségek következtek, amivel jó hosszan kell együtt főzni a csontokat. Hogy a végeredmény ne legyen nagyon sápadtka, ezen a ponton már tettem bele kurkumát is. Közben kerül bele az apróra metélt friss tárkony (ár 450 HUF!) (és csak a fele kell!) (másra meg mire használjam?).

A vége előtt 10-15 perccel tettem bele feldarabolt zöldbabot és a csíkokra tépkedett rókagombát, ezek már hamar megpuhulnak. Közben ez a megfelelő alkalom a csontok, húsos részek kihalászására és a vállalható húsos részek lecsipkedésére, visszadobálására. Végül lisztes tejfölös habarást készítettem, ezzel besűrítettem és kevés borecetet is adtam hozzá a végén.

Tálaláskor tejföl és friss tárkony is (…) is asztalra kerülhet.

 

Pulykaaprólék leves

Az aprólékleves egyike azon leveseknek, amelyeknek már a neve is borzasztó, és ennek ellenére még az iskolai menzán is nagyon finomakat tudnak főzni. További nagy előnye, hogy sokan nem eszik meg a szárnyasok megfőtt bőrét, és azt átpiszkálják nekem az én tányéromba. Isten tartsa meg e jó szokásukat.

Pulykaaprólék leves vagy valami hasonló

Ez a példány éppen pulykából készült, ami finomabb, tartalmasabb, mint a csirkehús, de elég veszélyes is, mert elvileg le kellene fejteni a húst a pulykaszárnyról, ami nem adja könnyen magát. Szóval itt nagyon óvatosan kell eljárni, aint az ember egy éles késsel megpróbálja lefarigcsálni a még felvállalható méretű húscafatokat. Ha kellően érdeklődőek vagyunk, rém izgalmas anatómiai megfigyeléseket tehetünk az ízületek, csontok, porcogók és húsrészek vonatkozásában. Ha meg sikerül megvágni magunkat, újabb megfigyeléseket tehetünk a még élő szervezettel kapcsolatban is…

Ha megvannak a húsdarabok, a nagyobb részeket falatnyi kockákra vágjuk, (a többit hagyjuk kócosan), valamint hasonlóan járunk el némi csirkezúzával is. (Nem érdemes pulykazúzával kísérletezni, mert gyakorlatilag soha nem fog megpuhulni, és nem jobb semmivel.) Tovább…